Orbán az Index szerint azt mondta, hogy „mi nem vagyunk kevert fajúak.” Ez nem igaz. A közép-európai térség, benne a magyarsággal, Európa egyik nemzetiségileg és „fajilag” legkevertebb régiója! Nemcsak arról van szó, hogy maga a magyarság is egy különböző nyelveken beszélő törzsszövetségből alakult ki (apropó; ez most azt jelenti, hogy a barnább bőrszínű türköket/törökös népelemeket, akikkel a honfoglalás kora előtt keveredtünk, már nem tartjuk „faji szempontból” idegennek?). Az Árpádkorban a számbeli fölényben lévő magyarok magukba olvasztották a korábban itt élő szlávokat, de rengeteg földrajzi név azóta is őrzi szláv gyökerét, például a Balaton, Pécs és Pest is, vagy olyan tisztségnév, mint a szláv „zsupán/úr”-ból átvett ispán…
A megszilárduló királyi hatalom „faji” szempontból színvak volt: a királyi testőrségben szolgáltak vikingek és például a kincstár „menedzselését” gyakran a pénzügyekhez legjobban értő muzulmán hitű izmaelitákra (böszörményekre) és izraelita vallású zsidókra bízták.
Kevesen vannak tudatában annak, hogy a középkorban a nemesfémekben és megműveletlen földben dúskáló magyar királyság Európa számára maga volt az "Ígéret földje"! És ahogy a 19. századi aranyláz idején milliók vándoroltak ki a meggazdagodás reményében Amerikába, úgy az Árpádkortól Mátyás koráig, - vagyis a felvidéki arany- és ezüstbányák kimerüléséig - jelentős mértékű bevándorlás zajlott főleg német nyelvterületről. Tehát a középkori Magyarország, Orbán legnagyobb bánatára, igazi „multikulti” volt!:)
Orbán tisztánlátását két dolog zavarhatta meg: egyfelől az erdélyi magyarságban mély nyomokat hagyó ceausescu-i sovinizmus, amely nyelvében és kultúrájában homogén Romániát akart. A máig ható önvédelmi reflex Orbánban azt az „ellen-Ceausescu-t” látja, aki hatékonyan meg tudná védeni a kisebbségi magyarságot. De hát már nem az önellátó kommunista államok időszakát éljük! Magyarország szerves részét képezi az európai és azon belül a német gazdaságnak – vagyis az 1970-es évek román nacionál-bolsevista stratégiája nem alkalmazható a jelenre. Lehet, hogy ez a Székelyföldön nem látható, de az Európai Unió keretén belül mód lenne a nemzetállami határok lebontásával egy új, magasabb szintű nemzetegyesítésre!
Orbán másik tévedése az, hogy egy nemzet a „katonás jellegétől” lesz erős, holott már a javított, módosított darwini evolúció-elmélet szerint sem a „fajok harca” viszi előre a világot, hanem az adaptációs képesség és az innováció!
Orbán hatalomgyakorlásának korszaka úgy vonul be majd a magyar történelemkönyvekbe, mint az elvesztegetett lehetőségek időszaka, mert bár megvolt a pénz az összmagyarság alkalmazkodási képességének a javítására, de végül nem az oktatásügy, nem a magyar nagy hozzáadott értékű termékek fejlesztése élvezte az elsőbbséget. Maradhatunk ily módon bezárkózó, belterjes, nagyrészt nyomorgó „fehér rezervátum”… de miért?