A szuverén kis államok ideje lejárt; a jövőt a kontinensnyi nagyságú politikai alakulatok versenye és együttműködése fogja meghatározni. Ebben az új világpolitikai helyzetben az európai civilizáció vívmányainak és az európai gazdasági, politikai és hadiipari versenyképesség megőrzése érdekében erős és egységes Európára van szükség!

„Európaiság” alatt a keresztény és felvilágosodáskori gyökereket értem, vagyis a szociális felelősségérzetből fakadó állami szerepvállalást; a legelesettebbek felkarolását, ezentúl minden vallási és politikai fanatizmus elvetését, valamint a jogállamiságot, magyarán a hatalom megosztását, az egymást ellenőrző hatalmi ágak: a parlament, a kormány és a bíróság között.

A hatalmával visszaélő, Magyarországot kiskirályként, saját magánbirtokaként kezelő Orbán Viktort a jelenlegi jogi eszközök révén nem, vagy csak igen nehezen lehet megfékezni. Erre akkor lenne a legnagyobb esély, ha egy olyan új, nemzetek feletti „felsőbb hatalmi szint” jönne létre Európában, amely jogi/politikai szempontból – tehát nyelvileg, kulturálisan nem! – egységbe tudná kovácsolni az európai kontinens sokszínű régióit, országait.

Született egy figyelemre méltó javaslat egy Cambridge-i professzor, Brendan Simms tollából, aki bár bevallja, hogy „ösztönös republikánus” most mégis egyre inkább hajlik arra, hogy egy európai államfő/”császár” integratív szerepet játszhatna Európa számára, beleértve az Egyesült Királyságot és más EU-n kívüli országot is. Három opciót vizsgált meg:

• Az első, egy tisztán republikánus megoldás volna, de akkor viszont a megválasztott európai köztársasági elnök szembekerülne az olyan monarchiákkal, mint a belga, holland, dán, svéd, luxemburgi és spanyol. Ez az ütközés nemcsak népszerűtlenné tenné, de veszélyeztetné is magát az egyesítő európai projektet.
• A másodikban monarchikus formáról volna szó a „Szent Római Birodalom” hagyományait követve, amelyben a már hatalmon lévő uralkodó házak és államfők közül választanák meg az uralkodót. Ebben az esetben nemcsak az jelentene gondot, hogy feszültség keletkezne az örökös uralkodók és a megválasztott elnökök közt, de az is hogy mivel Nagy-Britannia kilépett az EU-ból és valószínűleg nem rendeli alá monarchiáját egyetlen európai államfőnek sem, fennáll annak a veszélye, hogy tovább nő a szakadék London és „Brüsszel” között.
• Ahogy Simms professzor írja: „a probléma leglogikusabb, legtermészetesebb és legorganikusabb megoldása az lenne”, ha egyszerűen a Windsor-ház adná az uralkodót, aki Európa császáraként – ahogy a Brit Nemzetközösségben is teszi – a választott kormányfők és a többi meglévő királyi házak fölé kerülne. Károly Európa nagy részén népszerűségnek örvend kiváltképp Németországban (megjegyzem erdélyi magyar nemesi vér is csörgedezik az ereiben, járt is Erdélyben – MaGYAUR). Fülöp herceg fiaként a király valójában sokkal németebb, mint néhai anyja II. Erzsébet volt. Károly 2020-ban a Bundestagban mondott beszéde mély benyomást keltett a német közvéleményben.

A professzor szerint egy sikeres európai, alkotmányos (vagyis nem önkényeskedő) monarchia képes lenne megteremteni azokat a közös európai rituálékat, amelyek annyira hiányoznak: például a húsvéti beszédtől kezdve az uniós hadsereg eskütételén át az Európai Szenátus vezetéséig.

Egy III. Károly vezette alkotmányos monarchia nemcsak arra adna lehetőséget, hogy Nagy-Britannia és az egész világra kiterjedő Nemzetközössége visszatérjen Európához, ezzel erőteljesen növelve Európa nagyhatalmi státuszát, hanem arra is, hogy az olyan Európai Unión belüli különutas országokat, mint Magyarország, eltántorítson a szeparatizmustól!

https://engelsbergideas.com/notebook/charles-iii-why-not-make-him-king-emperor-of-europe/