Dühödt „európafóbia” vett erőt Orbánon, aki egyelőre pénzt nem, csak kritikát kap Nyugatról. Igaz, ő mondta korábban, hogy a nótát az rendeli, aki fizeti, de azt egyáltalában nem úgy értette, hogy neki úgy kéne táncolnia, ahogy az EU fütyül. Megmondta, hogy legszívesebben már holnap kilépne ebből a számára fojtogató migráns-, buzi-, ateista-, feministákat, zöldeket, a jogállamiságot és a szabadsajtót "simogató”, a modernséget és liberalizmust képviselő közösségből; csak az a fránya gazdasági függőség ne volna... Bezzeg, ha rajta és Putyinon múlna, akkor ők biztosan tudnák hogyan kellene Európát ráncba szedni! Nincs itt szükség semmiféle „zavaros” alkotmányosságra, parlamentartizmusra, többpártrendszerre, a jelszó „egy nép, egy állam, egy vezér” lenne! Semmi piacgazdaság, semmi globális kereskedelem, csak kétoldalú kapcsolatok! Semmi ideológiai sokszínűség, semmi okoskodó tudományoskodás, semmi szabadsajtó; csak hinni kell, alázatosan szolgálni az egyházat és a szakrális nemzetállamot! A legnagyobb dicsőség pedig az, ha valaki hősi halált hal a nemzetet-vallást jelképező Vezérért!
Orbán korábban még megvetően beszélt a „közép-ázsiai fegyelmezetlenségben” élő magyarságról, de közben megvilágosodott; rájött, hogy a kutyaharapást szőrével kell gyógyítani és a türk „rokonokhoz” hasonlóan az a megoldás, ha egy kézben futnak össze a dolgok. Nem kellenek ide törvények, ellensúlyok: basának kell lenni, aki dinasztiát alapít és feudális függőségben tartja a népét - ez a recept szerinte.
Ellenben akinek ez nem tetszik, annak támogatnia kéne a "keleties feudalizmus-elleni egységfront" létrejöttét a pártok, a civilek, az ezt támogató egyházak, a tudományos műhelyek és a média közötti széleskörű és határokon átnyúló, hosszú távú együttműködés, egy új rendszerváltó Nemzeti Kerekasztal keretén belül!
