A Tanácsköztársaság az Osztrák-Magyar Monarchia első világháborús vereségének volt a következménye: milliónyi fegyverrel hazaérkező elvadult katona, élelmiszerhiány, fosztogatások, erőszak... Mivel az állami apparátus eltűnt, minden város, régió úgy védekezett ahogy tudott... ebben az összeomlásban kezdődött meg a magyarországi nemzetiségek önszerveződése, amelyet felgyorsított az a szándék, minél messzebb kerüljenek a vesztesektől: Ausztriától és Magyarországtól és minél közelebb a győztes "Nyugathoz". Ausztria számára volt perspektíva: beleolvadni Németországba, Magyarországnak még az sem. Egyedül maradtunk.
A régi világ bukásával párhuzamosan az antifeudális és polgári demokrácia-ellenes baloldalon felcsillant a kétségbeesett remény, hogy úgy lehetne kitörni a Magyarországot szégyenpadra ültető és elszigetelő kapitalista világrendből, ha Oroszországgal összefogva egy a Nyugatot elsöprő világforradalmat robbantanának ki. "A múltat végképp eltörlő", társadalmi egyenlőségen alapuló világköztársaság lett a magyar kommunisták utópisztikus célja.
1919-ben a nyugati, polgári civilizáció ellen létrejött egységfront Tanács-Oroszország, Tanács-Németország és a Kun Béla-vezette Tanács-Magyarország között elbukott... de a liberális, kalmár-szellemű, hitetlen Nyugattal szembeni ellenérzés megmaradt.

Ma újra hallani Oroszország felől a "dekadens" Nyugat-ellenes világmegváltás szirénhangjait - csak éppen keresztény-birodalmi mázzal leöntve... Ma újra csatlakozni próbál hozzá Magyarország... És holnap újra példát statuálnak az orbáni-Magyarországgal...