Miután az orbáni-rezsim az EU-s pénzügyi források jó részét zsebre vágta most azzal szembesül, hogy a korábban döntésképtelennek és baleknak tartott Európa, nem hajlandó tovább fizetni. A korábban lenézett liberális, konfliktuskerülő, tehát Orbán szemében „nőiesen gyáva” EU megemberelte magát és erőt mutat mind az orosz agresszorral, mind a magyar rafkós miniszterelnökkel szemben.
Hiába mondogatja Orbán, - az egykori dölyfös, rátarti falusi gazdákhoz hasonlóan – hogy „az rendeli a nótát, aki fizeti a zenészt”, azt mégsem vonatkoztatja saját magára. Eddig csak lenézte a „pipogya” EU-t, de most már izzó gyűlölet ébredt fel benne: „ha te „Brüsszel”, a jogállamiság hiányára hivatkozva nem adod a pénzt, akkor viszont én kenyértörésre viszem a dolgot… lesz, ami lesz! Még ha belegebed az országom, akkor is!
Felvásárlom, visszautasíthatatlan ajánlattal, vagy államosítom a nyugati vállalatok magyarországi leányvállalatait! Befagyasztom az Európai Uniós és a NATO-s kapcsolatainkat! A római katolikus, nyugatias egyház helyett inkább választom az államnak alárendelt, szolgáló görög-keleti egyházat, vagy még inkább a Nyugat-ellenes török/türk iszlámot! Mégsem akarok egy új Szent István lenni, inkább leszek „Isten ostora”; a 21. század Attilája!”
És lőn: 2033-ra Magyarország, Európa közepén, a hun birodalom végéhez hasonlóan egy mindenkitől elhagyatott, elszegényedett, és elaggott lakosságú puszta hellyé változott…
„S a sírt, hol nemzet süllyed el,
Népek veszik körűl,
S az ember millióinak
Szemében gyászköny űl.”
