Miklós György, a Szülői Hang csoport tagja szerint alapvetően két probléma van a státusztörvénnyel. Az egyik az a fenyegetettség, amelyik kifejezetten a pedagógusokat érinti, a másik az, ami a bevezetése után effektíve negatívan hathat a gyerekekre, és rajtuk keresztül a családra. A kormány tervei szerint a pedagógusok elveszítik közalkalmazotti státuszukat, ehelyett új jogállásként a köznevelési foglalkoztatotti jogviszony vonatkozna rájuk.
- Már a saját pedagógiai programjukról sem dönthetnek a tanárok
Az új státusztörvény értelmében az iskolák, óvodák pedagógiai programjáról már nem a pedagógusok döntenének, hanem a felülről kinevezett igazgató. Pedig ki más tudná a legjobban, hogy mire van szükségük a gyerekeknek és milyen módszerekkel lenne a legjobb tanítani, mint maguk a pedagógusok? A következmény, hogy az intézmények kevésbé tudnak alkalmazkodni a helyi adottságokhoz és a gyerekek igényeihez.
- A tankerület bármikor áthelyezheti a tanárokat egy másik intézménybe
Az új státusztörvény értelmében a pedagógusokat a tankerület utasíthatja egy másik intézményben történő munkavégzésre. Így – amennyiben a tankerületi hivatalnokok épp úgy látják jónak – a szülők bármikor elveszíthetik gyermekeik kedvenc tanárait. Mindez legfeljebb tűzoltásra alkalmas, miközben a pedagóguspályát kerülni fogják a fiatalok, a kényszerből áthelyezett pedagógusok pedig rövid úton elhagyhatják a hivatásukat – ki fogja így holnap tanítani a gyerekeket?
- Diplomával még nem rendelkező egyetemistákat is alkalmazhatnak pedagógusként
Az új státusztörvény értelmében az oktatási intézményeknek lehetőségük lesz akár még a diploma megszerzése előtt pedagógusként foglalkoztatni az egyetemistákat. Az egyetemistáknak is könnyen elmehet a kedvük a pályától, amennyiben pluszmunkában, megfelelő felkészültség és támogatás nélkül állnak munkába. Így végül a pedagógushiány tovább fog nőni.
- Fegyelmi ügyekben figyelmen kívül hagyhatják a nevelőtestület és a szülő véleményét.
A diákok fegyelmi ügyeivel kapcsolatban eddig a nevelőtestület döntött, a tervezett módosítás szerint viszont a fegyelmi határozatot a fenntartó delegáltjából, az igazgatóból (őt szintén a fenntartó nevezi ki) és a nevelőtestület képviseletében eljáró pedagógusból álló bizottság hozza meg, ami azt jelenti, hogy a pedagógusok véleménye leszavazható. Emellett elvették a szülő fellebbezési jogát is, így az érintett családok ki lesznek szolgáltatva a fenntartó önkényének.
- Nincs állandó nevelőtestület: akár a tanárok több mint fele is lehet óraadó
A hatalmas pedagógushiány következtében az iskolák egyre nehezebben találnak megfelelő pedagógust, a hiányokat pedig óraadókkal próbálják pótolni. A kormány a problémák gyökerének megoldása helyett inkább lazítja a szabályokat: a törvénytervezet szerint állami iskolákban akár a tantestület több mint fele is állhat óraadókból.
- Kizsigerelik a pedagógusokat
A bevezetendő új törvény tovább rontaná a pedagógusok túlterheltségét azzal, hogy az elrendelhető helyettesítések számát évi 30-ról 80-ra emelik, a túlórák kifizetését továbbra sem garantálják, és megkönnyítik a munkáltatónak, hogy akár rövid határidővel is berendelje helyettesíteni a pedagógusokat. A munkáltatónak lehetősége lesz elrendelni, hogy a pedagógus akár heti 40 órát is az iskolában töltsön az eddigi 32 helyett, de egyes esetekben még a heti 48 órás munkavégzés is elrendelhető. Szűklátókörű kormányzati hozzáállásra vall az, hogy a pedagógushiányt a még pályán levők kizsigerelésével akarják megoldani! Célravezetőbb lenne inkább vonzó munkakörülményeket teremteni, hogy minél több fiatal válassza a pedagóguspályát.
- Szétbomlasztják az összetartó nevelőtestületeket
A tervezett státusztörvény olyan évenkénti teljesítményértékelést vezet be a pedagógusok számára, ami a pedagógusok negyedét, az úgynevezett „alul teljesítőket” mindenképpen bünteti azáltal, hogy megtiltják számukra a béremelést. De még ha nem is mennek el pedagógusok, az addig összetartó csapatban az értelmetlenül erőltetett mesterséges bérkülönbség feszültségeket okoz, mérgezi a pedagógusközösséget. A rossz teljesítményértékelési rendszer épp ellentétes hatást vált ki: nem javítja, hanem rontja az oktatás minőségét.
- A rendszer torzítja a diákok érdemjegyeit
A tervezett státusztörvény olyan évenkénti teljesítmény alapú bérezést vezet be a pedagógusok számára, ami torzíthatja a diákok érdemjegyeit. Mivel az osztályzatok alakulása is szerepet kap a fizetéseknél, előfordulhat, hogy az osztályzatok aszerint módosulhatnak, hogy a pontrendszerben épp miként éri meg jobban. Ha a pontrendszerben megéri a tavalyi átlaghoz képest javítani, a gyerekek érdemjegyeit felkerekíthetik. De ha adott esetben a pedagógus pontrendszerben nem érdemes túl jó jegyet adni, hogy aztán a következő években könnyebb legyen ahhoz képest javítani, így az érdemjegyeket lefelé kerekíthetik a későbbi eredményesség érdekében.
- A látszat fontosabb lehet, mint az érdemi pedagógiai munka
A tervezett státusztörvény olyan évenkénti teljesítmény alapú bérezést vezet be a pedagógusok számára, amiben az igazgató egy előre meghatározott, részben módosítható séma szerint pontozza a pedagógusok munkáját. Csakhogy a pedagógusok munkáját nehéz számszerűsíteni épp úgy, mint ahogy a szülők teljesítményét is elég nehéz lenne pontozni. Így aztán a bevezetni tervezett rendszerben a látványos teljesítményt lehet, hogy jobban díjazza a rendszer, mint az érdemi pedagógiai munkát. Például a tanórán kívüli programok szervezésével a pedagógus sokkal könnyebben gyűjthet pontokat, mint a kevésbé látványos órai pedagógiai problémák megoldásával.
Elvileg elképzelhető lenne a teljesítmény alapú bérezés a pedagógusok számára, de a most bevezetni tervezett rendszer sokszor inkább a látszatra ad, és kevésbé figyeli a gyerekek valódi érdekeit.
Millei Ilona: „A státusztörvény a látszatra ad, de alig tartja szem előtt a gyerekek érdekeit” címmel a Hirklikkben megjelent írása alapján
https://hirklikk.hu/kozelet/a-statusztorveny-a-latszatra-ad-de-alig-tartja-szem-elott-a-gyerekek-erdekeit/416560/?fbclid=IwAR2ZIvyaE22Ws6V03Q0z30sOgVfgrAhKvUJPFVXsF8_flpUgBAPxdoz
