- Orbán eredendő bűne a gyávaság. Az, hogy nem volt mersze szakítani a falusi környezetéből hozott elavult gondolati sémákkal, mivel ezek tették népszerűvé a politikáját. A „konzervatív hagyomány folytatásaként” átvette a Horthytól a Nyugat-ellenes revíziós nemzetpolitikát, Rákosi Mátyástól a Nyugat-ellenes, háborús vészhelyzetre hivatkozó központosítást, kézi vezérléses kormányzást, a „kultúrharcot” (csak éppen ellenkező; nemzeti-keresztény előjellel) és Kádár Jánostól a „munka társadalmának” kispolgári értelmezését, miszerint csak az izzadtságos fizikai munka az igazi munka és az értelmiség alapjában véve léhűtők társasága... Iparfejlesztés igen, de tudás alapú társadalom nem! Hit alapú, fegyelmezetté idomított társadalom igen, de liberális, befogadó társadalom nem!
- A politikai érdeke azt diktálta, hogy ne akarja „megreformálni falusi/kisvárosi értékszemléletet, amelyet a szocialista időszak szűklátókörűsége csak még jobban megerősített. Megragadt - akárcsak a tömegekhez igazodó többi populista politikus - a „Harmadik Ipari-tudományos forradalom”, de sok esetben csak a „Második Ipari-távközlési-közlekedési forradalom” szintjén. Olyan fogalmaknak, mint a „hozzáadott érték”, vagy „humán/emberi erőforrás” jelentőségét nem érzékelte, és akkor még nem beszéltünk a nemzetgazdaságnak a „Negyedik Szolgáltatóipari, digitális forradalomra” való felkészítésének elmaradásáról!
- Abban is igazodik a városi civilizációtól magát távol tartó társadalmi rétegek értékvilágához, hogy felfogása szerint a világot a dzsungel törvényei irányítják, amelyekben csak az Erő számít. „Erő” alatt a háborús pszichózis viszonyai közt élő nagy népességet, hierarchiát (beleértve a családon belüli alá-fölérendeltségi viszonyokat), és főleg az etnikai, ideológiai egyneműséget értette. Ezt a logikát követve az EU-hoz hasonló demokratikusan, tehát „vitatkozva” működő nemzetközi szervezeteket lenézte, míg a nagyhatalmak despotáira irigykedve nézett fel.
- Az orbáni út teljes kudarcba torkollott.
- Voltak ugyan beruházások, de ezek általában a messziről jól látható stadionokkal, templomokkal voltak kapcsolatban, a nem látható infrastruktúra maradt olyan, amilyen 2010-ben volt.
- A nemzetgazdaságunk fejlődésképtelennek bizonyult. A magyar közép-, és nagyvállalatok exportképessége továbbra is alacsony szinten mozog.
- A központi irányítás felelőtlen módon nem törődött sem a klímaváltozás következményeivel, sem az abból fakadó új üzleti lehetőségekkel.
- Magyarország megtartó ereje vészesen lecsökkent, a kivándorlás érzékeny veszteséget okozott a humán erőforrás területén. A probléma megoldásaként idecsábított távol-keleti vendégmunkások nem orvosolják a magyar szakemberek hiányát.
- Ráadásul a népességfogyás miatt a nyugdíjellátás is veszélybe került.
A következő országgyűlési választás tétje az, hogy lesz-e olyan politikus, aki bátran szembenéz a válságjelenségekkel és képes átállítani a váltót a hanyatló pályájáról egy fejlődési pályára?
Bízom benne, hogy lesz!