Nem tudok szabadulni attól a képtől, hogy a különböző civilizációkat jelképező csónakok sodródnak a végzetes vízesés, az ökológiai katasztrófa felé… Már hallani a távolban a lezúgó víz morajlását… Már érezni, hogy a sodrás felgyorsul, de a különböző csónakokban ülők még mindig egymással vannak elfoglalva, még mindig egymással versenyeznek… Csak azok kapják fel idegesen a fejüket, akik a legérzékenyebbek, akiket nem kapott el a versenyláz, akiknek a tudatát nem homályosította el a harci szellem. A megújulni vágyó Momentum küldetése az, hogy az európai parlamenti választási kudarc után ezeket a „fölösleges nem játszókat” /Ady/ szólítsa meg itthon és Európa-szerte.

Egy magyar ellenzéki párt két dolgot tehet: vagy a hatalmon lévő pártot, a Tiszához hasonlóan, hazai pályán akarja megverni, vagy arra törekszik - amivel a Momentum pártcsaládja, a Renew Europe” is próbálkozik - hogy új nemzetközi pályát építsen ki, új játékszabályokat állítson fel, amik aztán közvetett módon befolyásolhatják a magyarországi politikai folyamatokat is.

A jelenlegi világrend a 19. századi ipari forradalomban gyökerezik: a gyáripari munkaszervezés parancsait a munkásoknak fegyelmezetten kellett végrehajtani és ez az uniformizált, a főleg betanított munkára alapozó, éppen ezért olcsó „munkahadsereg” szolgált mintául a tömeghadseregnek. A jól szervezett munka jól szervezett munkások tömegeit termelte ki, akik sokszor szakszervezetekbe tömörültek, vagy éppen fogékonnyá váltak a vagyoni-, és jogegyenlőséget hirdető szocialista eszmékre. A „baloldali populizmus” ellenreakciójaként jött létre aztán a „jobboldali nacionalista populizmus” aminek jelszavai a nemzetállam, a szuverenitás és az idegen (a német, zsidó, amerikai stb.) tőkével szembe állított („nem-profithajhásznak” hazudott) nemzeti tőke.

De az első ipari forradalom elmúlt, már a negyedik ipari forradalomnál tartunk (ami alatt a fizikai, digitális és biológiai technikák összefonódását értjük), de a politika még mindig a 19. századból származó bal-, jobb ideológiák eszköztárát használja! Ami nem véletlen, hiszen a modern állami intézményrendszer egyik legfőbb érdeke az önreprodukció: a bürokrácia, a rendfenntartó szervek újratermelése, valamint az állam iránti lojalitás, hazafias lelkesültség fenntartása. De amíg a polgári nemzetállamok helyzetfelismerő képessége, reakcióideje rövidebb volt a lomha monarchiáknál, addig hasznosak is voltak, mára viszont ez az „evolúciós előny” megszűnt.

Ma az emberiségnek, a saját túlélése szempontjából, két olyan területre kell koncentrálnia, amelyek részben a nemzetállami szint alatt, részben pedig fölötte vannak. Egyfelől a globális gazdasági növekedés (és ezzel együtt a környezetszennyezés) fékezésére, aminek megoldása a régiószintű önellátásra való törekvés, másfelől a bioszféra, az élővilág sokszínűségének fenntartására (akár gátat szabva az emberi terjeszkedésnek is), ami a világhatalmi pólusoknak, civilizációs tömböknek bolygószintű koordinálását követeli meg - figyelembe véve a Mesterséges Intelligencia ajánlásait és a vétójoggal rendelkező Ökológiai Ombudsmani Tanács véleményét.

Visszatérve Európai Unióhoz és a Momentumhoz: ahhoz, hogy Európa egyenrangú partnere legyen a többi hatalmi pólusnak, az kell, hogy erős és sikeres legyen. A Momentum, „Renew Europe” keretén belül úgy tud hozzájárulni ehhez a célhoz, ha előkészít és tevékenyen részt vesz egy új európai alkotmányozási folyamat megszervezésében!

Az új európai alkotmány akkor tölti be a funkcióját, ha az egységet megbontó, vagy a lassú döntéshozatalért felelős nemzetállamok jogköreit elveszik és a „régiók Európája”-elvnek megfelelően, a nemzeti/nemzetiségi jogokat tiszteletben tartó, autonóm régiókon alapuló ”Európai Köztársaság” jönne létre: parlamenttel, választott köztársasági elnökkel és olyan hadügy-, pénzügy-, és külügyminisztériumokkal, amelyek a továbbiakban az összeurópai érdekeket képviselnék a világban.

Mivel az ezeréves civilizációk veszélyes időszak előtt állnak, ezért arra kell törekedni, hogy az emberiség általában és Európa különösképpen, gyorsan legyen képes reagálni a turbulenciákra. A politikusok éberségét esetleg a következő módszerekkel lehetne fokozni:

• A kormányzati ciklus legyen minél rövidebb (mondjuk két év), hogy ezzel is növeljék az alkalmazkodás hatékonyságát és az adott új helyzetek kezelésére a legalkalmasabb döntéshozót válasszák ki.
• A bioszféra védelme érdekében a döntéshozatali folyamatba be kell vonni javaslattevőként a Mesterséges Intelligenciát, illetve vétójoggal az Ökológiai Ombudsmant.
• A természetet fenyegető kapitalista, növekedés-centrikus fejlődés megfékezésére részint fel kell számolni a külföldi adóparadicsomokat, részint olyan új, örökösödési törvényre lenne szükség, amelyek útját állja a vagyonfelhalmozásnak. Többek között az így keletkezett pénzügyi alapból lehetne finanszírozni a minden felnőtt számára anyagi biztonságot jelentő Feltétel Nélküli Alapjövedelmet. Ez a robotizáció korában, amikor milliárdnyi ember veszti el az állását és kényszerül új munka után nézni garantálja a létminimumot, az anyagi biztonságot mindenkinek.
• Mivel a klímaválság, illetve annak katasztrofális következményei nem az idősebb korosztályokat fogja elsősorban sújtani, hanem a fiatalokat és gyerekeket, ezért indokolt volna egyre fiatalabb generációkat bevonni a saját jövőjüket érintő döntések meghozatalába, vagyis célszerű lenne a választójogot egyfelől kiterjeszteni a 14 éves korosztályra és másfelől a felső határt leszűkíteni 65 évre, hogy a kényelmüket nem szívesen feladó korosztályok ne akadályozzák szavazatukkal a szükséges, rendkívüli intézkedések bevezetését.

Európa az elmúlt évezredekben egyedülállóan innovatív volt a jog és a szociális gondolkodás terén, gondoljunk az ókori Athén demokrácia eszményére, Róma köztársasági berendezkedésére, a Felvilágosodás-korban született hatalmi ágak szétválasztásának elvére, a már említett szocialista ideológiára, a nacionalizmusra és internacionalizmusra.

Európa, - egységes köztársaságként, vagy anélkül - katalizátora lehetne a bioszféra és a civilizációk tudatos, hosszú távú karbantartásának. Példát mutathatna a többi civilizációnak, mire figyeljenek, hogyan evickéljenek ki a partra még a halálos zuhatag előtt…

A Momentum küldetése az lehet, hogy európai-összmagyar és páneurópai pártként nyomást gyakoroljon kívülről a korlátolt, nacionalista magyar kormányra a túlélésünket szolgáló együttműködés érdekében.