Újra látható a Magyar Mozi TV-én az 1979-ben Rockenbauer Pál által készített, a mindmáig katartikus hatású gyalogos országjáró ismeretterjesztő televíziós sorozat, a „Másfélmillió lépés Magyarországon”. Azt üzeni a film, hogy tékozló országban élünk.

Tékozlóan bánunk az értékeinkkel, mert nem volt és ma sincs a politika által szentesített össznemzeti egyetértés arról, hogy voltaképpen mi is tartozik Magyarország nemzeti örökségébe. Viszont épp azért friss és élvezhető a több évtizeddel ezelőtt készült „Másfélmillió lépés…”, mert a sorozat ma is aktuális választ ad erre az alapvető kérdésre.

Rockenbauer Pál, a BBC természetfilmekkel egyidőben, de a műfajt innovatív módon továbbfejlesztve, - kultúrtörténettel és életmódtörténettel gazdagítva - egy ökológia-központú nézőpontot alakított ki, amiért a film máig egészen kivételes szellemi teljesítményt nyújt!

Ráadásul olyan egyszerű és vonzó formában vezet végig a turistaútvonalon, ami a lehető legtöbb tévénézőt „aha” élményben részesíti. Rácsodálkozunk arra, hogy milyen szép Magyarország, még ha „csonka” is. Ugyanakkor milyen rendetlen és gondozatlan is egyben!

Ebből a természetközpontú szemléletből következnek a további kérdések: miért szaporodnak el az illegális szemétlerakók? Miért nem tartjuk folyamatosan karban az épületeinket? Mi hiányzik a magyar mentalitásból, hogy képtelen legyen követni a falusi turizmusból meggazdagodó „osztrák sógort”?

Az értékzavarokért okolhatjuk az önigazgató presbiteri-protestáns társadalmi szerveződés megrekedését, a polgárság viszonylag kis létszámát, a második világháború alatti és utáni öncsonkítást: a zsidók magyar állam általi deportálását, a vidék számára ösztönzően ható parasztpolgár-svábság kitelepítését, majd a szovjet-típusú kollektivizálást, nem beszélve a jelen önkormányzatiságot felszámoló, önkényeskedő rendszerét.

A „Másfélmillió lépés Magyarországon” c. filmet áthatja a melankólia. Ami következik nyárból az őszbe való átgyaloglásból is, de legalább ennyire az alaphangulatot adó „Indulj el egy úton” moldvai csángó népdalból, amely a magyar alapélményből „a vágyak visszafogásáról és a saját érzéseink megmásításáról szól”:

„Az bajom van véled,

sír a szívem érted,

sír a szívem érted,

majd meghalok érted…”