- Korszakváltás történt: a második világháború után vezető szerephez jutó euroatlanti liberális elit kudarcot vallott abban a törekvésében, hogy a fogyasztói társadalmi modellt globálissá tegye és hogy a háborúk és osztályharcok történeteként felfogott „Történelem” egy hollywoodi happy enddel érjen véget.
- Amennyiben a fogyasztói társadalom „amerikai álmát” nem lehetett bolygóméretben kiterjeszteni, mert erre sem kulturális fogadókészség, sem elég nyersanyag, sem elég szemétlerakó nem állt rendelkezésre, úgy ez - a racionalizmus, a kisebbségeket védő jogállamiság talaján álló - elit ideológiáját és hitelességét ásta alá.
- Az elit-ellenes populizmus aztán új viselkedési szabályokat vezetett be; véget vetett a kiegyensúlyozott, érzelmileg távolságtartó „politikai korrektségnek”, a diplomatikus modornak, de talán magának a hagyományos diplomáciának is!
- A populizmus kísérőjelensége a szenvedélyes, érzelmileg elfogult politizálás mellett az Európa-ellenesség. Oroszországban Putyin nacionalista és pravoszláv, vagyis „szlavofil” hatalmi ideológiája föld alá kényszerítette a nyugatos, „zapadnyik” irányzatot. Hasonlóképpen az amerikai szélsőjobboldal is visszatérést hirdetett a sznobnak és dekadensnek beállított európai befolyással szemben a puritán protestáns hagyományokhoz. Tehát más-más okból kiindulva, de mind Oroszországnak, mind az Egyesült Államoknak az az érdeke, hogy Európa gyenge és megosztott maradjon.
- Még nem iktatták be Trumpot elnöknek, de a trumpisták már igyekeznek az EU egységét bomlasztani azzal, hogy Elon Musk az Európai Unió tartóoszlopának tekinthető Németországának azt a pártját, az AfD-ét támogatja, amelyik nyíltan EU-ellenes. Trump pedig bejelentette, hogy annak elkerülése érdekében, hogy Nagy Britannia a Brexit csődje után visszakéredzkedjen az Európai Unióba „az Egyesült Királyságban… akár 100 millió dollárral, mintegy 40 milliárd forinttal támogathatja Nigel Reform, egykori Brexit-pártját, a ma már Reform U.K. név alatt futó szélsőjobboldali pártot.” (HVG.hu, 2024. december 20.)
- A populizmus a liberális világrend összeomlásából azt a következtetést vonta le, hogy nem szabad globális megoldásokban gondolkodni: csak az erő számít! Az olyan nemzetek feletti szervezetek, mint amilyen az ENSZ, a WHO, a Kereskedelmi Világszervezet, a Párizsi klímacsúcs stb. fabatkát sem érnek, mert a nemzetállamok közti konkurenciaharc úgyis háborúvá fajul; a világháború elkerülhetetlen, de addig is mindenki fogyasszon, harácsoljon, pocsékoljon, ahogy tud…
- A populista „új elit” úgy tekint az emberiség végítéletére, mint Noé az özönvízre, vagy mint az üldözött puritán angol Zarándokatyák a protestáns-ellenes Európa hajón történő elhagyására. Elon Musk számára többek közt azért is fontos a Mars meghódítása, hogy az esetleges atomháború esetén, a pusztasággá vált Földről, a „legjobbak” átmenthessék magukat, a civilizációval együtt, a jövőnek.
- Ezzel a közembereket és a tömegeket egyaránt megvető, disztópikus vízióval szemben az európaiság, - amelyen mély nyomott hagyott a 18. századi vallást bíráló és a jogszerűség mibenlétét és a társadalmi szerződést kidolgozó Felvilágosodás - a globális megoldásokat keresi, vagyis az „egy nap a világ” szemlélettel szemben a fogyasztás kontrollját és az önkontrollt igényelné a „beérkezett” társadalmaktól és generációktól. Olyan szolidaritáson alapuló szocialisztikus játékszabályokat vezetne be globálisan, amelyek révén fékezni lehet a természetpusztító gazdasági növekedést, a transzkontinentális kereskedelmet és a migrációt. Olyasféle lezárásokra és újraelosztási mechanizmusokra kell gondolni, mint amelyeket a Covid-járvány idején már kipróbáltak.
- Ezt egészítené ki a takarékos, lokálpatrióta, amennyire lehet önellátó „sztoikus” életmód, amely nagyon hasonló az ázsiai, buddhista életmodellhez. Ha a robotizáció miatt a munkaidő amúgy is csökken, akkor sokkal több energia szabadul fel a saját testi és szellemi „jóllétünk” megteremtésére és karbantartására.
- Ma két olyan civilizációs tömb van a világon, amelyek képes a populista út alternatíváját kijelölni az emberiségnek: Európa és Kína. Mindkettőben erős az önkényeskedést korlátozó jogi szabályozás igénye (Kínában már 2400 évvel ezelőtt azt szorgalmazták a legisták, hogy a kormányzás alapja egy objektivitásra törő, a császárra is vonatkozó, írott törvénygyűjtemény (fa法) és egy hatékonyan működő intézményrendszer legyen.) Ráadásul a Mesterséges Intelligencia kontrollja révén a részrehajlás és a korrupció a minimumra csökkenthető. A másik összekötő kapocs az EU és Kína közt a természeti környezet védelme fontosságának a felismerése.
- Az orosz hadiállam által uralt „Eurázsia” koncepció helyére egy olyan új, összetett európai-kínai világpólusra lenne szükség, amely garanciája lehetne, - méghozzá hosszú távon - a békének, a civilizációk sokféleségének és nem utolsósorban a biológiai sokszínűségnek!
