A reakciós-nacionalista orbánizmus az Osztrák-Magyar Monarchia kisnemesi-dzsentri hagyományát folytatja az öncélú, szuverén magyar államra való törekvéssel, amellyel aztán rossz követendő mintát adott a Nagy-Magyarországon belül élő nemzetiségeknek, melyeket, más oldalról, a Nyugat-ellenes orosz cári pánszláv propagandával uszítottak Magyarország és az O-M.M. ellen. Ez mindenképpen hozzátartozik Trianon előtörténetéhez!

A magyar reakciós-nacionalizmus attól reakciós, hogy nem nyugatias polgári jogállamot és piacgazdaságot akart és akar kiépíteni, hanem egy tekintélyelvű és szolgalelkű klérus által támogatott, előjogokkal rendelkező „nemzeti-keresztény” elit teljhatalmát. Orbán ebben a vonatkozásban folytatja az 1914 előtti függetlenségiek politikai hagyományát, csak most a nemzeti ellenállás nem az Osztrák-Magyar Monarchia ellen irányul, hanem elsősorban az Európai Unió, másodsorban az angolszász-liberális Nyugat ellen.

Orbán a nyugati, világias, köztársasági éthosszal szembeni elvakult gyűlöletében az „ellenségem ellensége a barátom”-elv alapján bárkihez csatlakozik: a NATO-ellenes Putyinhoz. az EU ellenes Törökországhoz, a nem keresztény türk államok szövetségéhez és az ateista Kínához ha kell.

Orbán a keresztény-nemzeti dogmák sulykolását, a „jól megnevelt”, tehát Orbánért akár hősi halált is haló fiatalok kinevelését fontosabbnak tartja, mint a globális gazdasági, tudományos-technikai versenyre felkészítő, gyerekbarát oktatást.

Orbán a nem létező „kiskapuk”-ban hisz, hogy a ravaszkodó és a Nyugat hálátlanságán sopánkodó Magyarország majd szépen ellavírozik a nagy birodalmak közt. De a magyar nemzeti érdek az, hogy ne legyen újra egypártrendszer, ne legyen kötelező ideológia és hogy olyan vállalkozásbarát környezet alakuljon ki aminek következtében ne kelljen százezreknek kivándorolnia akkor, ha szabadon akar élni.

Alapvető nemzeti érdekünk a reakciós-nacionalista orbánizmus leváltása! (2021)