24.HU - Kerner Zsolt / 2025. 03. 07. 

 „A magyar uniós politikával kapcsolatban a legnagyobb aggály mindig az volt, hogy végül eltávolodunk majd az EU-tól. Az unióból kizárni senkit nem lehet. A magyar kormány pedig nyilvánvalóan nem fog kilépni, hiszen élvezi a tagság előnyeit. Az igazi veszély az, ha az Európai Unió lép ki belőlünk. Ha a döntéseket inkább olyan szinten és közösségben hozzák majd meg, amelynek mi nem vagyunk részei. Csütörtök este nagy lépést tettünk efelé.

 Az Európai Unió mindig igazodott az Egyesült Államok szerepéhez a világban. A második világháború után kiépült rendszerben, amikor Amerika garantálta a nyugati világ biztonságát, az EU békeprojektként jött létre. Az, hogy az Egyesült Államok visszavonul a nyugati világ védelmétől, régóta látszik, komoly viták voltak róla Európában az elmúlt években. Donald Trump második ciklusa viszont valódi változásokat hozott. Az Egyesült Államok megbízhatatlan partner lett, és az, hogy visszatáncolt Ukrajna védelmétől, lépésre kényszerítette az Európai Uniót.

Vannak, akik eleve szkeptikusak voltak azzal kapcsolatban, hogy az Európai Unió valóban békeprojekt-e. De amióta létezik az Európai Unió, nem volt háború az európai nemzetek között. Az ok-okozati láncon lehet vitatkozni. De

ez a békeprojekt most elkezdett átalakulni valami mássá, ami sokkal inkább védelmi szövetségnek néz ki.

Az Európai Unió miniszterelnökei csütörtökön Brüsszelben találkoztak, hogy két dologról beszéljenek:

• az Európai Unió felfegyverzéséről,
• és Ukrajna támogatásáról.

A téma nem új. Az idén egyszer már találkoztak egy informális csúcstalálkozón, amelyen hasonló ügyekről beszélgettek. A sietség viszont új, mert az előző találkozóhoz képest szinte minden lépést felgyorsítottak, és több pénzt szánnak rá.

António Costa, az Európai Tanács elnöke, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke az EU rendkívüli csúcstalálkozóján 2025. március 6-án.

A találkozón sikerült megegyezni Európa felfegyverzéséről. Az alapvető uniós koncepció egyelőre az, hogy a bizottság 150 milliárd eurót ad hitelként a tagállamoknak, és valószínűleg elintézi, hogy a védelemre költött kiadások ne számítsanak be a költségvetési hiányba. Az EU keményen szabályozza, hogy a tagállamok mennyire adósodhatnak el, márpedig a védelem újjáépítéséhez el kell adósodniuk. Ezt a problémát úgy oldották meg, hogy a védelemre költött hitel nem számít majd adósságnak.

Azt fontos hozzátenni, hogy a védelem esetében a közös uniós fellépés valójában töredéke annak, amit az országok valóban erre fognak költeni.

A következő német kormány terve például az, hogy még ebben a kifutó ciklusban átnyomják a Bundestagon, hogy hitelt vehessenek fel, majd ennél jóval komolyabb összegeket költenek fegyverkezésre és infrastruktúrára.

A védelmi reformban sikerült megegyeznie a 27 tagországnak, de Ukrajna támogatásában nem. Orbán Viktor ugyanis megvétózta a közös következtetés kiadását. Itt érdemes kicsit megnézni, hogy működik az uniós csúcstalálkozó. A miniszterelnökök ilyenkor politikai megállapodást kötnek, amelyet egy úgynevezett következtetésben adnak ki. Ez jogilag nem kötelező dokumentum, csak politikai iránymutatás. A miniszterelnökök csúcstalálkozója ugyanis nem törvényalkotó szerve az Európai Uniónak.

Orbán Viktor az Európai Unió rendkívüli csúcstalálkozóján Brüsszelben 2025. március 6-án.

A törvényalkotó szervek viszont ezen következtetések alapján intézkednek majd, legalábbis részben. A következtetések iránymutatást jelentenek a bizottságnak, amely az egyetlen olyan szerv, ami törvényalkotást kezdeményezhet. Erről az országokat képviselő diplomaták és miniszterek megegyeznek a tanácsban, az európai parlamenti képviselők pedig a parlamentben. Az uniós döntéshozatal bonyolult és lassú, nem teljesen alkalmas arra, hogy lereagáljon egy Trump-sebességű világot. De a mostani változások elég gyorsan mentek.

A témában írt korábbi cikkünkben azt írtuk, hogy Európa összeállt. Egy évnyi huzavona után megvannak a vezetői, és a nagy tagállamok élén valódi felhatalmazással rendelkező vezetők állnak. A másik jelentése ennek, hogy Európa politikailag állt össze. Az európai országok vezetői ugyanazt gondolják. A lépések formájában és mértékében vannak különbségek, az irányban nem.

26 tagállam vezetői gondolják azt, hogy az Egyesült Államok biztonsági garanciáira a jövőben nem lehet számítani, és hogy a kontinensnek erőt kell mutatnia Oroszországgal szemben.

Az Európai Unió a törvényekre alapuló világ szülötte. Oroszország és az Egyesült Államok pedig ezt a törvényekre alapuló világot veszi éppen semmibe. A kérdés akkor is az volt, hogy ezt a politikai összeállást meg lehet-e csinálni az Európai Unión belül.

Az uniós együttműködésnek van egy sajátossága. Az ügyek egy részét csak közösen lehet megszavazni, így egyetlen ország is megvétózhatja azt, hogy mi történjen az egész kontinensen. Ez a logika, amelyben az EU a kicsiknek is szót ad, ugyanakkorát, mint a nagyoknak, különösen érdekes akkor, amikor egy ilyen kicsi ország folyamatosan ennek a rendszernek a lebontására törekszik. Abban a rendszerben, ahol a nagyok, Amerika és Oroszország döntenek arról, mi legyen a világban, Magyarországnak kevesebb beleszólása van bármibe.

A magyar miniszterelnök mégis megakadályozta azt, hogy Ukrajna ügyében közös fellépés legyen. Ennek az értékeléséhez érdemes megnézni, mit csinált Szlovákia.

Robert Fico szlovák miniszterelnök szintén vétóval fenyegetett a találkozó előtt. De Ficónak konkrét problémája és követelése volt. A probléma az volt, hogy Ukrajna nem szállít orosz gázt Szlovákiába. A követelés pedig az volt, hogy ez változzon meg. Egy konkrét követeléssel az uniós tagállamok tudnak mit kezdeni, ezért Szlovákia kialkudott magának egy kitételt a következtetésekben, ami erre szólítja fel Ukrajnát. Fico ellenállt, de pragmatikus okokból, és végül meg tudták venni. Eredményeket ért el.

Robert Fico szlovák kormányfő és Orbán Viktor az Európai Unió rendkívüli csúcstalálkozója előtt Brüsszelben 2025. március 6-án.

A magyar miniszterelnök ellenállása mögött nincsenek konkrét okok, ráadásul a helyzet is változott. Orbán korábban soha nem állt ellen, amikor egyedül maradt. Van egy régi mondás, amely szerint az Európai Unióban a legrosszabb egyedül lenni. Ilyenkor ugyanis az érződik, hogy nem törés van Európában, hanem egyetlen szereplő elszigetelődött. Ha már ketten vannak, lehet törésre hivatkozni. Amikor Ukrajna uniós csatlakozásának megkezdéséről volt szó, Orbán órákig próbált szövetségest keresni, hogy ne egyedül kelljen tiltakoznia. Végül nem talált, és nem is tiltakozott, kivonult kávézni, amíg a többiek szavaztak.

Ez most megváltozott.

Orbán Viktornak nincsenek az EU-n belül szövetségesei. Senki nem ért vele egyet.

És nem is nagyon fog változni. Ausztriában és Németországban nem kerültek kormányra a szövetségesei. Hollandiában igen, de semmi haszna nincs belőle. Csehországban esélyük van erre, de Babisék sem fognak érdemben mást csinálni. Még Marine Le Pen is egyetért azzal, hogy Ukrajnát most meg kell védeni. Az EU-n kívül viszont vannak szövetségesei: Oroszország és a jelenlegi amerikai kormány. Ami most történt, az a gyakorlatban a két nagyhatalom kedvéért bedobott bot volt a küllők közé.

Az amerikai szövetség eredetileg kicsit mást jelentett volna Magyarországnak. Donald Trump hatalomra kerülése lehetőséget adott volna Orbán Viktornak, hogy az Európai Unión belüli elszigeteltségét csökkentse. Orbán lett volna ugyanis az az ember, aki egy ilyen helyzetben fel tudja hívni Trumpot, és eredményeket tud elérni. Ennek az ellenkezője történik.

Orbán nem az EU érdekében használja a Trumppal fennálló kapcsolatát, hanem a Trump által építeni kívánt világ érdekében használja az Európai Unióval való kapcsolatát.

Nem az elszigetelődését orvosolja Amerika segítségével, hanem látszólag internalizálta azt a gondolatot, hogy Trump le tudja morzsolni az Európai Uniót, és ebben segít neki.

Az EU most látványosan azt csinálja, amit Trump eredetileg kért tőle. Pénzt szán a saját védelmére, és át szeretné venni Ukrajna támogatását. Trumpot ez nem érdekli, amiből az következik, hogy nem ez volt az eredeti problémája az EU-val kapcsolatban.

Orbán Viktor azzal indokolja Ukrajna támogatásának vétózását, hogy erre egyszerűen nincs pénz. Ez nyilvánvalóan nem igaz, és a többi 26 tagállam, amelyek nagy része egyébként ezt a pénzt kifizeti, szintén nem így gondolja. Oroszország gazdasága akkora, mint Olaszországé. Az ipari termelése kisebb, mint Nagy-Britanniáé. Oroszország nem egy korlátlan lehetőségekkel rendelkező szuperhatalom, és az unió közös gazdasági ereje mellett az orosz erő eltörpül.Furcsa is egyébként, hogy pont egy nettó haszonélvező tagállam aggódik a pénzügyek miatt, amikor már a híresen fukar Németország szintén híresen fukar leendő kancellárja is azt mondja, hogy pénzt kell költeni.

A mostani csúcstalálkozó nagy kérdése az volt, hogy lehet-e azt a politikai összeállást, amelyet Európában láthatunk, az Európai Unió intézményes keretein belül hasznosítani. Most kiderült, hogy nem lehet. A saját Orbán-problémáját az EU nem volt képes megoldani. Az együttműködés így nyilvánvalóan az EU-n kívül fog történni.

Ez már az a realizmus, amelyért a magyar kormány és Donald Trump is harcol. Ez az unión kívüli együttműködés nem a szabályokra és törvényekre alapuló világ része lesz, ahol a kicsik is beleszólhatnak a nagyok dolgába.Németország, Franciaország, Spanyolország, Olaszország és Lengyelország el akar valamit érni, és ebben a világban nem fogják hagyni, hogy egy kis ország megakadályozza őket. Így néz ki az új világrend a gyakorlatban.

Donald Trump és Orbán Viktor Mar-a-Lagóban 2024. július 11-én.

Az úgynevezett hajlandóak koalíciója, amelynek a következő találkozója még a héten megtörténhet, további előnyöket is nyújt. Magyarország helyét ugyanis Nagy-Britanniára, Törökországra, Kanadára, adott esetben Japánra és Dél-Koreára lehet cserélni. Olyan országokra, amelyek eddig az amerikai védelmi ernyő alatt álltak, de mostantól kevésbé bízhatnak benne.

Orbán Viktor számára a politikai mozgásterét tekintve mindig Magyarország NATO- és uniós tagsága volt a legértékesebb dolog. A nagy országok alapvetően azért foglalkoztak velünk, mert ezeknek a gigantikus szervezeteknek a tagjai vagyunk. Nagy kérdés, mi lesz akkor, ha ezek a gigantikus szervezetek értelmüket vesztik.

A NATO már most halad ezen az úton. A katonai szövetség nem a szerződéseket vagy az épületeket jelenti. A NATO lényege az amerikai nukleáris védőernyő volt. De már most kérdéses, hogy az az Amerika, amelynek a többi NATO-tag a segítségére sietett, amikor 2001-ben megtámadták, megtenné-e ugyanezt. A következő lépés pedig az Európai Unió erodálódása lehet.

Magyarország számára ebben a helyzetben nincs politikai előny. Egy kisméretű ország számára, kisméretű hadsereggel az a világ jelenti a legnagyobb biztonságot, ahol a fő vezérlő elv, hogy szuverén nemzetek határait átalakítani morálisan rossz dolog. Az Európai Unió világában ez a vezérlő elv, Donald Trumpéban nem. Magyarország és állampolgárai számára az unió erodálása rossz dolog, kevesebb biztonságot, kevesebb szabadságot és kisebb jólétet okoz. Még a magyar kormány mozgásterét is szűkíti, hiszen nem tud majd beleszólni a kontinens döntéseibe.

A magyar kormány most azzal érvel, hogy az EU-n belül vita van, de ez még mindig létező Európai Unió. Vita akkor lenne, ha az EU megosztott lenne, ha két oldal állna egymással szemben. De az EU nem megosztott. 26 tagország gondolja ugyanazt, csak Magyarország nem ért velük egyet.

A magyar uniós politikával kapcsolatban a legnagyobb aggály mindig az volt, hogy végül eltávolodunk majd az EU-tól. Az unióból kizárni senkit nem lehet. A magyar kormány pedig nyilvánvalóan nem fog kilépni, hiszen élvezi a tagság előnyeit. Az igazi veszély az, ha az Európai Unió lép ki belőlünk. Ha a döntéseket inkább olyan szinten és közösségben hozzák majd meg, amelynek mi nem vagyunk részei.”