Nem "nemzetállami-patrióta" önkorlátozásra és korlátozásra, hanem összmagyarság-politikára lesz szükség az erős, határok nélküli, szuverén Unióban!
Nem "nemzetállami-patrióta" önkorlátozásra és korlátozásra, hanem összmagyarság-politikára lesz szükség az erős, határok nélküli, szuverén Unióban!
„Magyarország nem egy független ország. Magyarország nem egy szuverén ország. Magyarországot mi tartjuk el, a Nyugat tartja el, mi adjuk a fegyvereit. Nem szabad úgy viselkednie Magyarországnak, mintha egy független ország lenne. Elvesztette a területének kétharmadát, elvették tőlük a környező országok, a szuverenitás véget ért. A maradékot mi tartjuk el. Ha a nyugat holnap úgy dönt, hogy nem adunk egy eurot sem, Magyarország bezár, kész, vége megszűnt.”
https://hu.euronews.com/my-europe/2025/09/29/orban-viktor-megkerdojelezte-ukrajna-szuverenitasat-a-dronberepules-miatti-vita-kozepette?utm_source=newsletter&utm_campaign=today_newsletter&utm_medium=referral&insEmail=1&insNltCmpId=223&insNltSldt=10080&insPnName=euronewsfr&ins_iid=NGZhNDZiNGEtOGY4ZS00NDgzLWJkZDYtNmVjNmU2ZmFkNGY3&isIns=1&isInsNltCmp=1
1.) Először is 1914-ben a dualista Monarchia keretén belül, Ausztria és társországa; Magyarország volt az agresszor (mi kezdtük el a háborút Szerbia ellen) ezért háborús bűnösként kezeltek.
2.) Másodszor: a wilsoni elvek kimondták a nemzeti önrendelkezés jogát, tehát a magyarok semmit nem adtak át csak úgy, "önként a béke érdekében", hanem a magyarországi nemzetiségek által létrehozott Nemzeti Tanácsok mondták ki a nemzetiségeket elnyomó, és a háborúban vereséget szenvedő, tönkrement Magyar Királyságtól való elszakadást... amit aztán később az Antant szentesített.
3.) Harmadsorban Magyarország a többi veszteséget elszenvedő országhoz (Törökország. Németország, Oroszország) hasonlóan, Magyarország igenis fegyveres módon lázadt fel a Tanácsköztársaság égisze alatt a készülő versailles-i békerendszer ellen! Az ellen a trianoni békediktátum ellen, amelyet Szovjet-Oroszország a második világháborúig nem ismert el és ami miatt a kommunista ideológia, amely elvetette a határokat - minden határt: nemcsak az országhatárokat, de a szociális határokat is! - vonzóvá vált a két világháború között, sok magyarországi és utódállambeli magyar számára!
Csak a soviniszta és az osztályönzés pártján álló horthysta-orbánista irány tesz úgy, mintha az olyan határok-nélküli világ, mint amit a Világforradalom megcélzott, vagy amifelé kisebb léptékben az Európai Unió halad az egyfajta a "zsidó-liberális összeesküvés" lenne! Pedig a szétszakított magyarság nemzeti érdeke volna a határok átjárhatósága, nem beszélve a hatalommal visszaélő orbánista kaszt magát körülbástyázó határfalainak lerombolásáról...
Ezért elsőrendű nemzeti és európai érdek a történelemhamisító és valóságértelmezést manipuláló orbánizmus kiszavazása a hatalomból!
Újsághír: "Csak Magyarország marad ki az EU keleti határaira tervezett drónfal megbeszélésből”.
Tehát az Orbán-Szijjártó vezette Magyarország - minden hangzatos békeszólam ellenére - a háború veszélyes senkiföldjére tévedt...
Lényegkiemelés Suha György cikkéből: „Az afrikanisták szerint nincs „afrikai ostrom” Európa felé. A témával foglalkozó vezető afrikai migrációkutatók … a magyar kamuszakértőkkel ellentétben nem látják a kontinens “invázióját” Európa vagy Magyarország ellen, hanem emberi mobilitásról és fejlődési dilemmákról írnak. A kutatók szerint a „milliók özöne” retorika inkább politikai színház, mint empirikus jelenség… Ez egyszerű hergelés, amelynek nem kellene bedőlni!”
A teljes Suha György cikk:
"Magyarország külügyminisztere a mostani ENSZ-közgyűlés margóján újabb világmegmentő misszióba kezdett: immár a nyugat „rossz válaszairól”, az afrikai migráció “megállításáról”, a „helyben tartás” politikai céljairól tárgyal többek között Mali és Sierra Leone diplomatáival. A NER-es félelemkeltés módszertanának megfelelően a politikai retorika propagandista „szakértői” gyakran a „tömeges, ellenőrizetlen afrikai bevándorlás” rémképét festik a magyar polgárok számára, amely elől csak a Fidesz-kormány tudja megvédeni az országot. Ez azonban egyszerű hergelés, amelynek nem kellene bedőlni. Nézzük a tényeket:
Az Afrikából Európába irányuló migráció nem érinti Magyarországot olyan volumenben, hogy társadalmi vagy infrastrukturális válságot okozzon, ráadásul a legtöbb afrikai "migráns" jogszerű intézményeken keresztül érkezik, így a tényleges illegális áramlások száma jóval alacsonyabb, mint amennyit a politikai kommunikáció sugall. Más EU-tagállamokban is (elsősorban a nyugat- és észak-afrikai országokból érkezők) csak tucat-, és nem százezres nagyságrendben jelennek meg. Magyarország pedig – földrajzi elhelyezkedése és szigorú menekültügyi gyakorlata miatt – csak marginális szereplő.
Egy nemrégiben publikált kiváló tanulmány szerint (Marsai–Tarrósy) ma 21 millió afrikai vándorol a kontinensen belül, míg 19,5 millió hagyja el azt – azaz az afrikai migráció zöme nem külföldre, hanem a kontinensen belül más városokba, beruházások közelébe vagy konfliktuszónák elhagyására irányul.
A migránsok többsége legális csatornákon érkezik; az irreguláris határátlépések aránya – a médiaképpel szöges ellentétben – viszonylag alacsony, és más régiók (közel-keletiek, latin-amerikaiak) is jelentősen túlszárnyalják az afrikai áramlások nagyságrendjét. Vannak új tendenciák: megfigyelhető például a migráció „elnőiesedése”: egyre több nő vállal önálló mobilitást, munkavállalási vagy tanulmányi céllal. A klímaváltozás kihívásaiból, vagy a fegyveres konfliktusok és etnikai-politikai üldöztetések miatti kényszermigráció pedig évről évre tízmilliókat mozgat meg, de ezek többsége szintén a régión belül marad.
Az afrikai migránsok száma a kontinens teljes népességének 1,26%-a, amely enyhén szóval is árnyalja a „tömeges bevándorlás” populista narratíváját: az afrikai népesség elenyésző hányada jut el Európába vagy más földrészekre. Ráadásul a statisztikák szerint a legtöbben Franciaországban, Spanyolországban vagy az Egyesült Királyságban telepednek le – Magyarország csak marginális állomás a vándorlási útvonalakon.
Az afrikanisták szerint nincs „afrikai ostrom” Európa felé. A témával foglalkozó vezető afrikai migrációkutatók – Castles, de Haas és Miller – az intrakontinentális folyamatok és a kényszermigráció összetettségét hangsúlyozzák, és nem a határvédelem drámáját – érdekes, hogy a magyar kamuszakértőkkel ellentétben ők nem látják a kontinens “invázióját” Európa vagy Magyarország ellen, hanem emberi mobilitásról és fejlődési dilemmákról írnak. A kutatók szerint a „milliók özöne” retorika inkább politikai színház, mint empirikus jelenség.
Míg Szijjártó Péter az ENSZ-ben Magyarországot a „migráció elleni harc erős bástyája” szerepében próbálja feltüntetni, a szakirodalom világossá teszi: nincs olyan magyar befolyás, amely képes lenne bármilyen mértékben “megmenteni” Afrikát vagy gátat vetni kontinensméretű népmozgásoknak. A valós megoldások szakmai együttműködést, regionális fejlesztéseket és a kényszermigrációs válságok érdemi kezelését jelentenék – nem kommunikációs pótcselekvéseket vagy protokollfotókat az ENSZ tárgyalókban. Magyarország külpolitikájának kihívása nem az afrikai népességnövekedés és a bevándorlás tömeges özöne, hanem a hatékony, méltányos és hosszú távon fenntartható integrációs és befogadási politika kialakítása - lenne.
Úgy tűnik, hogy a miniszter felkészítő anyagaiban már a valóság csak a saját narratíva értelmezésében szerepel, pedig talán érdemes lenne elolvasni néhány publikációt a valódi afrikai migrációról, és politikusként támogatni a regionális stabilitást, a szabályozott mobilitást. A NER-es vállalkozásokat támogató kötött segélyhitelekre, a kamu gazdaságfejlesztési projektekre való hivatkozás pedig csak arra jó, hogy az elmúlt 15 év Afrika-politikájának teljes kudarcát igazolja.”
Hetényi Zsuzsa összefoglalója az Oroszországban 2025 szeptember 1-től életbe lépett törvényekről
1.)
Magyarország mindig először „vonakodó szövetséges”, de aztán irracionális módon, mereven kitart egy korábbi döntése mellett.
Tisza István egy történelmi pillanat erejéig megakadályozhatta volna az Osztrák-Magyar Monarchia háborúba lépését, de aztán a Magyar Királyság összeomlásáig támogatta a háború ügyét. (Ugyanakkor Károlyi Mihályt, aki már a háború második évében tisztán látta a Monarchiára leselkedő halálos veszélyt és ezért az Antanthoz való átállást sürgette, a propaganda lehazaárulózta és a személyét érintő kompromittálás a mai napig érezteti hatását.)
A Horthy-rendszer közelebb állt az angol konzervatív hagyományokhoz, mint a modernista náci ideológiához, mégis az egyik utolsó csatlósa maradt Hitlernek.
A magyar társadalom mindig ambivalens módon viszonyult Oroszországhoz. Élvezte a „Gulag legvidámabb barakkjának” kétes értékű státuszát. De ez a „félve-szeretés” a Fidesz propaganda hatására átbillent az orbánisták körében Putyin-kultusszá! Putyinról egyfajta „szuper-Orbán” kép alakult ki, aki a dekadens („zsidós”, buzi és hitetlen) Nyugattal szemben megfelelő fegyverekkel rendelkezik, ráadásul erős kézzel kormányoz, vagyis nem lacafacázik, hanem odacsap az „ajvékoló, nemzetáruló ellenzéknek”. Ma már - Trump nyomására - hiába kéne távolságot tartani Oroszországtól, Orbán már nem tud szabadulni a keleti despotizmus vonzásköréből.
2.)
A társadalmi visszajelzési rendszer hiányosságai miatt Magyarországon a politikai vezetők rendszeresen „bent ragadnak a hatalomban”.
Ferenc József, Horthy Miklós, Kádár János, Gyurcsány Ferenc és most Orbán Viktor is elszalasztotta azt a pillanatot, amikor a hatalma csúcsán, a lehető legnagyobb dicsőség közepette hagyhatta volna el a politikai porondot.
Ferenc József, aki nem tudott időben visszavonulni 84 évesen belevitte az általa gondosan felépített, Európa hatalmi egyensúlyát adó közép-európai birodalmát az I. világháborúba.
Horthy sem gondoskodott időben az utódlásáról, ő ugyanakkor teljesen alkalmatlan volt a náci Németország mellől levezényelni a kiugrási kísérletet, ahogy a román király tette és amiért vissza is kapta Románia Erdélyt…
Kádár János sem a népszerűségének csúcsán a 1980-as évek legelején mondott le… aztán már késő volt.
Orbán Viktor, aki korábban mindig csak négy években gondolkodott (soha nem mert hosszú távú gazdasági-szociális strukturális reformot megkockáztatni) még most is azt hiszi, hogy ha majd a nemzetközi politikai helyzet kedvező lesz számára, akkor még tíz-tízenöt évig hatalomban maradhat. Pedig ő is hamarosan egy senki által nem sajnált bukott politikus lesz…
3.)
A Nyugat számára a második világháború nagy tanulsága az volt, hogy a háborús versenyelőnyt az infrastruktúra fejlettsége jelenti.
Nem elég sok és jó fegyverrel (hardver) rendelkezni: szükség van az ellátási láncok kiépítésére és a humán erőforrás (szoftver) megbecsülésére is. Most úgy néz ki, hogy a „Nyugat” Hegyeshalomnál ér véget; attól keletre csak a multinacionális vállalatok nyugatiasak, a kelet-európaias magyar állam szinte semmit nem áldoz az infrastruktúrára, a logisztikára és a humán erőforrás minőségének fejlesztésére.
Tehát minél tovább van hatalmon az orbánista szűk látókörű és idejétmúlt politikai kurzus, annál abnormálisabb és degeneráltabb lesz Magyarország a fejlett világhoz képest.
Az, hogy az amerikai neo-protestáns irányzatok, - már csak vallástörténeti okokból is - Izrael-barátok nem meglepő. A fundamentalista keresztény mozgalmak ideológiai rokonságot is mutatnak az izraeli ultrakonzervatív irányzatokkal, ugyanakkor nagyban hozzájárultak (Izraelben Netanjahu) az Egyesült Államokban Trump győzelméhez.
Mára a „vallásos ideológia kontra világias ideológia” harca; a "Kulturkampf" kiterjedt a hagyományosan toleráns, szociálisan érzékeny és humáncentrikus egyetemek és az azokat körülvevő vallásos, "illiberális" politikai közegre. A konfliktust tovább élezte Trumpnak az „elit-ellenes”, bal-lib értelmiségi intézmények elleni hadjárata is.
Sajnálatos módon ennek az ideológia háborúnak lett az áldozata az a rendkívül hatásos trumpista influenszer és szónok, Charlie Kirk, akit ugyanakkor felelősség terhel az amerikai "hideg polgárháború" kiéleződéséért…
Szent-Iványi István írja: „Súlyos orosz provokáció, dróntámadás érte Lengyelországot és rajta keresztül Európa biztonságát… Szijjártó Minszkből (értik? Minszkből!!!) viszont úgy látja, hogy " jelenleg az európai politikusok többsége a béke helyett a háború folytatásában érdekelt." Mikor az oroszok 19 drónnal sértették meg Lengyelország légterét, ő az európaiakat okolja ezért.
Megáll az ész!”
Orbán annyi pénzt elkótyavetyélt, annyira eladósított minket, hogy annak évtizedekig fogjuk inni a levét - adóemelés nélkül is!