Miért van az, hogy a magyar külpolitika rendre a vesztes fél mellett köt ki?
A magyar nacionalista erők miért akadályozták meg Károlyiékat abban, hogy különbékét kössenek az Antanttal, ami valószínűleg megelőzhette volna az Osztrák-Magyar Monarchia és abban a Magyar Királyság szétesését? A második világháború végén, miért a magyar állam maradt Hitler utolsó szövetségese? 2026-ban miért az orbáni-Magyarország támogatja - egyedüliként az Európai Unióból – az egyre gyengülő orosz agresszort?
A válasz a magyar nacionalizmus sajátos összetevőiben keresendő.
- A magyar nemzettudatra a nemesi nemzettudat nyomta rá a bélyegét.
- Az egyfelől a Habsburg-birodalommal, másfelől a polgárosodással szemben álló szuverenista magyar dzsentri-kurucos alapállás mind a mai napig érezteti hatását, mert 1848-49-et követően minden magyarországi lakos polgárjogot nyert és ezzel együtt bebocsátást ebbe a félfeudális identitási univerzumba.
- Ez az autokrata, tehát demokrácia-, és liberalizmusellenes, olykor idegen-, és Nyugat-gyűlölő nacionalizmus – amelyet a kádár-rendszerben csak hibernáltak – ébredt fel 1989 után, újult erővel.
Mi ennek a következménye?
- Mivel a modern, racionális és szekularizált polgári nemzettudat csak az „urbánus” rétegekben alakult ki ezért valójában nincs sem hosszú távú küldetéstudata, sem etikai alapja a magyar külpolitikának.
- Ezt, az elvi politika hiányát szokták szépítgetve, „pragmatikus” politikának hívni, vagyis a külpolitikai döntések gyakran a pillanatnyi érdek- és erőviszonyoktól függően születnek.
- Ha nincs értékalapú vezérfonal, akkor az első fázisban a magyar külpolitika hintapolitikát folytat (erre példa Kállay Miklós miniszterelnök politikája, aki 1942-44 közt, a nácik háta mögött, felvette a kapcsolatot az angolokkal), a második fázisban, ha megtalálni véli az erős hatalmi centrumot, akkor amellett viszont a stréberség határáig kitart (ez figyelhető meg az Orbán-Szijjártó duó Putyin-pártisága esetében).
- A helyzetet súlyosbítja a centralizált hatalom önkorrekcióra való képtelensége.
- De a gátlástalan, érzelem-vezérelt külpolitikai gondolkodás legnegatívabb következménye a cinizmus. Orbán azzal hárította el most a napokban a négy éve háborúban álló Zelenszkij segítségkérését, hogy „mindenki megkapja, ami neki jár”.
A slusszpoén:
A Népszava számításai szerint a békepártiságát úton-útfélen hirdető Orbán 5000 és 9000 milliárd forint közötti összeggel támogathatta Putyin vesztésre álló ukrajnai háborúját a magyar lakosságtól elvont „rezsivédelmi alapból”!
„Kiszámították, hogy a költségvetési forráson túl is jelentős összeget fizettünk az oroszoknak az elfogyasztott energia után. A kettő együtt a Népszava becslése szerint elérheti a 9 ezer milliárd forintot is, ami az ukrajnai háború orosz oldali költségeinek akár a tizedét is fedezhette…” (24.HU)
