Miért van az, hogy a magyar külpolitika rendre a vesztes fél mellett köt ki?

A magyar nacionalista erők miért akadályozták meg Károlyiékat abban, hogy különbékét kössenek az Antanttal, ami valószínűleg megelőzhette volna az Osztrák-Magyar Monarchia és abban a Magyar Királyság szétesését? A második világháború végén, miért a magyar állam maradt Hitler utolsó szövetségese? 2026-ban miért az orbáni-Magyarország támogatja - egyedüliként az Európai Unióból – az egyre gyengülő orosz agresszort?

A válasz a magyar nacionalizmus sajátos összetevőiben keresendő.

• A magyar nemzettudatra a nemesi nemzettudat nyomta rá a bélyegét.
• Az egyfelől a Habsburg-birodalommal, másfelől a polgárosodással szemben álló szuverenista magyar dzsentri-kurucos alapállás mind a mai napig érezteti hatását, mert 1848-49-et követően minden magyarországi lakos polgárjogot nyert és ezzel együtt bebocsátást ebbe a félfeudális identitási univerzumba.
• Ez az autokrata, tehát demokrácia-, és liberalizmusellenes, olykor idegen-, és Nyugat-gyűlölő nacionalizmus – amelyet a kádár-rendszerben csak hibernáltak – ébredt fel 1989 után, újult erővel.

Mi ennek a következménye?

• Mivel a modern, racionális és szekularizált polgári nemzettudat csak az „urbánus” rétegekben alakult ki ezért valójában nincs sem hosszú távú küldetéstudata, sem etikai alapja a magyar külpolitikának.
• Ezt, az elvi politika hiányát szokták szépítgetve, „pragmatikus” politikának hívni, vagyis a külpolitikai döntések gyakran a pillanatnyi érdek- és erőviszonyoktól függően születnek.
• Ha nincs értékalapú vezérfonal, akkor az első fázisban a magyar külpolitika hintapolitikát folytat (erre példa Kállay Miklós miniszterelnök politikája, aki 1942-44 közt, a nácik háta mögött, felvette a kapcsolatot az angolokkal), a második fázisban, ha megtalálni véli az erős hatalmi centrumot, akkor amellett viszont a stréberség határáig kitart (ez figyelhető meg az Orbán-Szijjártó duó Putyin-pártisága esetében).
• A helyzetet súlyosbítja a centralizált hatalom önkorrekcióra való képtelensége.
• De a gátlástalan, érzelem-vezérelt külpolitikai gondolkodás legnegatívabb következménye a cinizmus. Orbán azzal hárította el most a napokban a négy éve háborúban álló Zelenszkij segítségkérését, hogy „mindenki megkapja, ami neki jár”.

A slusszpoén:

A Népszava számításai szerint a békepártiságát úton-útfélen hirdető Orbán 5000 és 9000 milliárd forint közötti összeggel támogathatta Putyin vesztésre álló ukrajnai háborúját a magyar lakosságtól elvont „rezsivédelmi alapból”!

„Kiszámították, hogy a költségvetési forráson túl is jelentős összeget fizettünk az oroszoknak az elfogyasztott energia után. A kettő együtt a Népszava becslése szerint elérheti a 9 ezer milliárd forintot is, ami az ukrajnai háború orosz oldali költségeinek akár a tizedét is fedezhette…” (24.HU)

Azzal, hogy Trump meghívót küldött Orbánnak, hogy legyen a gázai Béketanács tagja (ami Magyarországnak minimum egymilliárd dollárjába fog kerülni) kettős üzenetet hordoz: „Hűséges hívem voltál, ezért jutalmul (és a politikai támogatásom érdekében) odaültetlek a nagyhatalmak képviselői közé. Ezzel még ha vesztesz is a 2026-os választásokon (ami nagyon valószínű) akkor is érinthetetlen maradsz - de ez a maximum!

Téged megmentelek, mert jó emberem vagy, de az ellenségemmé vált Európai Unió Magyarországát nem tudom, de nem is akarom megsegíteni...”

Szijjártó abból indul ki, hogy a világpolitikában csak a kétoldalú kapcsolatok létezhetnek, tehát sok más nemzetközi... intézménnyel (pl. ENSZ-szel) együtt az Európai Unió is nonszensz... Tehát Szjjártó szerint nincs sem Grönland ügy, nincs Ukrajna ügy, mert Európa sem létezik! 

https://www.youtube.com/watch?v=1TdKGIMYcIM

Mivel a gazdaság és az életszínvonal stagnál Magyarországon és mivel Orbán nem tud ezek javítására megoldásokat, ezért a választás előestéjén, a Fidesz kongresszusán, az okos érvelés helyét átvette a hatásvadász, hisztérikus érzelmi ráhatás. Ha az orbánista kormányok az elmúlt 16 évben nem értek rá érdemben foglalkozni a magyar gazdaság és társadalom alapproblémáival, akkor Orbán szerint ilyenkor kell bedobni - mint valami gumicsontot - három álproblémát: a háború, a migráció és a genderveszedelem ügyét.

A háborúval való ijesztegetés

A világ egyik legnépesebb, legfejlettebb kontinensét, Európát, minden más rivális nagyhatalom (Oroszország, Egyesült Államok és Kína) úgy szeretné látni, ahogy ma létezik: gyengének és szétesőnek. A magát nagyhangon szuverénnek hirdető Orbán ezeknek a nagyhatalmaknak vált a játékszerévé és vétójogával visszaélve, megrendelésére blokkolja az Európai Unió működését. Annak az Európai Uniónak a politikáját, amely a többpólusú világban momentán egyedül képviseli a jogállamiságot és a korrupció-mentes, tisztes piaci viselkedés kultúráját. „Tolvajt kiált a tolvaj” módjára háborút akarónak tünteti fel Orbán az EU-t, holott éppen a putyini Oroszország visel évtizednyi távlatban hibrid háborút Európa és valóságos háborút Ukrajna ellen!

A migrációval való riogatás

Az európai polgári forradalmak szabadították fel a jobbágyokat a röghöz kötés feudális kötelme alól. Az emberi szabadság fontos összetevője a helyváltoztatáshoz való jog, ráadásul az elöregedő és csökkenő népességszámú Európai Unió és benne Magyarország elemi érdeke a munkaerő szabad áramlása. Annak ellenére, hogy az Egyesült Államok most élharcosává vált a migráció-ellenességnek; eddig haszonélvezője volt mind tudósok agyelszívásának, mind a fiatal, olcsó latin-amerikai munkaerő beáramlásának.

A ki-, és bevándorlás addig nem okoz problémát, ameddig a civilizációs identitást nem borítja fel, magyarán, amíg egyfelől ellenőrzés alatt lehet tartani népmozgásokat, másfelől amíg jól működik a társadalom integrációs képessége. Orbán elsősorban a magyar társadalom perifériáján, mélyszegénységben élőket ijesztegeti a potenciális „konkurensekkel”, másfelől a muszlim-ellenes keresztény-soviniszta és zsidó fundamentalistákat. Demagóg ez az orbáni kijelentés, mert valójában rengeteg vendégmunkást alkalmaz már most is az orbáni Magyarország és például a kínai kereskedők családosan telepednek le Budapest bizonyos részein.

Orbán Viktornak a hatalommal visszaélő kormányzása alatt Magyarország népességmegtartó ereje vészesen lecsökkent a fiatalok és a nemzetközi szinten is versenyképes tudású szakemberek körében és emiatt magyarok százezrei időlegesen, vagy végleg kivándoroltak – ez az igazi probléma!

A „genderveszedelem”

Orbán magát a többség szószólójának tünteti fel, vagyis minden kisebbség féken tartójának. Ebből a kisebbség-ellenes, „patrióta” alapállásból kiindulva támogatja a többek közt a magyar kisebbség-ellenes román, szlovák soviniszta-rasszista kollegáit…

Paradox módon ebben a hímsoviniszta közegben nemcsak a férfi nemi szerepet eláruló homoszexuálisok jelentik a veszélyt, hanem a világ „legnagyobb kisebbsége”: a nők is! A Fidesz számára enyhén szólva nem prioritás sem a női egyenjogúság, sem a családon belüli erőszak, sem a gyerekek elleni abúzusok ügye. A bűnöket vagy gyorsan elmismásolják, vagy álszent módon a „szabados erkölcsű” liberálisokra kenik…

A „genderveszedelem” orbáni hazug koncepciójával szemben fontos lenne hangsúlyozni az „egyenjogúság” és a „magánélet tiszteletben tartásának” európai értékeit!

Biztos, hogy nem a nemzetromboló Fidesz a jó választás!

• A trumpi Egyesült Államok – Putyin számára irigylésre méltó módon – gyorsan és majdhogynem harc nélkül „kioperálta” egy számára ellenséget jelentő idegen ország számára ellenséges államelnökét.
• Trump a „kábítószerkereskedelem-elleni harc” ürügyén keresztül fitogtatja az erejét, most éppen Venezuelával szemben, de Trump már utalt arra is, hogy Kanadának azért lenne érdeke, hogy kérje felvételét az Egyesült Államokba, mert csak ily módon lehetne hathatósan megelőzni a kábítószerbűnözést. De azt is mondta, hogy Grönlandnak meg azért kellene az Egyesült Államokhoz csatlakoznia, mert túl sok orosz és kínai hadihajó fordul meg körülötte...
• Véget ért tehát a törvényekkel, intézményekkel és nemzetközi szerződésekkel körülbástyázott gazdasági globalizmus kora. Jönnek a káosz vámszedői, a saját pecsenyéjüket sütögető, a gyengébb szomszédjuktól rabolni szándékozó felfegyverzett gengszterek és a zavarosban halászni szándékozó potyázók (mint amilyen a magyar miniszterelnök).
• Folyik a világ tömbök szerinti újrafelosztása és az Európai Unió érdeke az, hogy a zűrzavarból világmegmentő vezető hatalomként kerüljön ki!
  • Ehhez az első lépés a gazdasági, politikai, hadiipari önállóság és szuverenitás kiépítése.
  • A második: az európai gyökerű civilizációk összefogása:
    • Megkötni a latin-amerikai Mercosur-ral a kereskedelmi és egyéb megállapodásokat.
    • A történelmi hagyományok és kölcsönös érdeknek megfelelően különlegesen jó kapcsolatokra kellene törekedni a Mediterrán térség országaival: Marokkótól Törökországig, Izraeltől Libanonig.
    • A történelmi hagyományok és kölcsönös érdeknek megfelelően különlegesen jó kapcsolatokra kellene törekedni a kelet-európai szláv és nem nem-szláv népekkel (örményekkel, grúzokkal stb.)
    • A történelmi hagyományok és kölcsönös érdeknek megfelelően különlegesen jó kapcsolatokra kellene törekedni Grönlanddal és Kanadával.
  • Európának - bármennyire is világias, szekuláris - szorosan együtt kellene működni a „Teremtésvédelmet”, vagyis a növényi-, és állati fajgazdagságot fenntartani akaró egyházakkal, elsősorban a Ferenc pápa útját járó Vatikánnal.
• A korábbi, bioszférát károsító, növekedés-centrikus gazdasági globalizmus helyett az Európai Unió lehetne az „Együttélési Unió” központi szervező ereje. A harácsoló hadiállamok cinkos kollaborációjával szemben a javak világméretű elosztásának igazságosabb módját célul kitűző „Együttélési Unió” a békés egymás mellett élést képviselné.
• A békés egymás mellett élés nemcsak a nemzetek között felmerült konfliktusok békés rendezését jelenti, hanem a hívők és nem hívők közti együttműködést is egy etikusabb világrend, valamint az emberi faj önkorlátozó, sztoikusabb életmódjának kultuszát a természet, illetve a biodiverzitás fennmaradásának érdekében!

2026.

"A választás előtti célegyenesbe fordultunk, innen már minden nap számít. A tét nem sokkal kisebb, mint 1956-ban vagy 1989-ben volt. Megint győzelem vagy bukás. A forradalmat az oroszok verték le, a rendszerváltás vívmányainak többségét meg a magyar miniszterelnök pusztította el. Most viszont, ugyancsak neki köszönhetően, az ország ismét számíthat orosz beavatkozásra, igaz, egyelőre nem tankok formájában, de mindenképp az ő hatalomban tartásának szándékával. Félelmetes történet ez, jószerivel felfoghatatlan. Hogyan merték megtenni mindazt, amit megtettek?
De a lépéseik, a törvényeik, a szándékaik legalább annyira alakították őket, magukat, mint az országot.
Belőlük bűnöző lett, az országból meg selejt: az EU szégyene, árulója, minden rangsorban az utolsó, a legszegényebb, a legrosszabbul ellátott, a legdrágább, kifosztott és becsapott...

A magánnyugdíjpénztárak államosításával kezdték, négy évvel később pedig a miniszterelnök már kész tényként hozta a nemzet tudomására, hogy Magyarország a jövőben illiberális és munkaalapú lesz. Az előző évek tapasztalatával a háta mögött tudta, hogy semmit nem kockáztat a bejelentéssel. Nem tévedett. Bár ezúttal már magát a rendszerváltást támadta meg, egy addigra teljesen becsicskult nemzetre mért irtózatos csapást. A parlamenti ellenzék kicsit háborgott, hüledezett, aztán megállapította, hogy vége a demokráciának – és ült tovább a parlamentben. Csak a fizetésükhöz voltak hűségesek.

Így olajozottan mehetett tovább a fülkeforradalommal útjára indított téboly, amely során Orbánék minden intézményt az ország kifosztására optimalizáltak: felszámolták a parlamentarizmust és a demokratikus rendet, a bűnüldöző szervek, NAV, ügyészség, rendőrség a bűn fedezőivé, eltakarítóivá váltak.
Igen, Magyar Péter akkor még köztük volt és ő is tapsolt. Akkor még ő sem látta a jövőt, a sajátját és az országét.

Van Kövér Lászlónak egy fontos, bár elfelejtett mondata: a 2018-as választás előtt azzal dicsekedett, hogy „a pincétől a padlásig átépítettük az ország épületét”. Igazat mondott, most valóban egy mindenben súlyosan alulteljesítő Magyarországon élünk. Plusz teherként örökösen hazugságok, gyalázkodások, háborús pánikkeltés, kórházi rémületek közepette létezni állandósult traumás társadalmi állapot. Magyar Péter viszont kiszállt, otthagyta saját őshonos, velejéig romlott politikai családját, és sikerült egy üstökösként felemelkedő, új ellenzéki erőt állítania a nemzeti érdekek védelmére és képviseletére alkalmatlannak bizonyult ellenzéki pártok helyébe.

Az ő képviselőik is otthagyhatták volna saját, ugyanúgy velejéig romlott közegüket, a parlamentet, ahol a jelenlétükben szavazták meg az önkényuralom törvényeit. Magyar Péterhez hasonlóan ők is járhatták volna az országot, de nem füllőtt hozzá a foguk. Így
viszont megszületett a Tisza Párt, amelyről mindenki látja, hogy őket végre őszinte, hiteles misszió hajtja: a rezsim megbuktatása. Lehet Magyar Pétert tovább becsmérelni, a szándékait diabolizálni, akkor is egyedül ő szállt szembe a rezsim félelmetes hatalmi gépezetével. Az ATV-ben, ahova az ellenzék hazajárt, nem ellenállás folyt, hanem bűntudat terápia.

Április 12-én tehát azért fognak milliók elmenni szavazni, hogy kizárólag egyetlen dologról döntsenek: akarják-e újabb négy évre Orbánt vagy elég volt belőle és jöjjön Magyar Péter. Éppen ezért teljesen irrelevánsak a DK kampányszlogenjei, köztük
az egypárti kétharmad szörnyű veszélyéről, amiről az amúgy intelligens pártelnök egész biztosan nem gondolja, hogy valóságos veszély lenne, mivel nyilvánvalóan Magyar Pétert sem tartja Orbán2-nek. A Tisza Párt programjában pedig több baloldali elem van, mint a dékáéban valaha volt: szociális bérlakásprogram, iskolakezdési támogatás 700 ezer rászoruló családnak, vagyonadó, családipótlék-emelés, idősotthon-fejlesztési program. Akkor hát az
ellenzéki párt baloldali influenszerei és hangadó szimpatizánsai, állítólag valamennyien a rezsim esküdt ellenségei, miért Magyar Pétert szeretnék vesztesnek látni? Mert őt támadják, és többnyire egészen alpári módon, nem Orbánt.

Ablakot nyit a párt szavazóinak látszólag irracionális viselkedésére, hogy ezzel párhuzamosan a DK online lapja, a Nyugati Fény, amely Dobrev Klárával legutóbb karácsonykor közölt interjút, szintén Magyar Pétert mocskolja, rendszeresen átveszi a Fidesz róla terjesztett hazugságait, karácsony másnapján pedig a Szily Nóra-Magyar Péter interjú minden korábbinál gyalázatosabb írást szült. Még az ilyesmiben igényes Mandiner is közlésre méltónak találta.

Egyszóval, mi folyik a DK-ban, miben azonos a párt szavazóinak, vezetőségének és elnökének vágya a választás kimenetelét illetően? Ugyanabban. Ami kezdetben a politikát figyelők között csak bizonytalan közérzület, megérzés volt, jelesül, hogy a Demokratikus Koalíciót, személyesen Dobrev Klárát, az egész dékás mikrokozmoszt nagyobb érdek fűzi Orbán hatalmon tartásához, mint az ellenzéki győzelemhez, az ma már egyre inkább bizonyosság. A pártközpontban pedig senki nem aggódik, hogy miattuk esetleg elmarad az ünnep és hogy akkor a nép mit fog ehhez szólni?"