Több, mint hetven éve átok ül a magyar gazdaságpolitikán. A döntési helyzetben lévő, a gazdasági-, és országismerettel nem rendelkező, a gazdasághoz nem értő politikusaink az ötvenes években a „vas és acél országát” akarták felépíteni, ma pedig a nyersanyag, energia-, és vízhiányos Magyarországon egy „autó és akkugyártó nagyhatalmat” hoznának létre, aminek újabb állomása a kecskeméti Mercedes üzem kibővítése lesz.

A hangsúly Orbánnál/Szijjártónál a „nagyhatalom” szón van. A rossz úri beidegződéseket követő magyar jobboldal számára nincs fontosabb dolog a nagyság látszatánál, annál, hogy az orbáni vezetés valami világraszólót csináljon - méghozzá „huszáros vágással” - akkor is, ha abba az ország belerokkan.

De nemcsak az abnormális kisebbrendűségi érzés vezet rossz döntésekhez, hanem az illiberális rendszerekre jellemző „férfiatlanság látszatától való” páni félelem is! A magukat a „nőies, tehát a dekadens liberalizmussal” szemben pozícionáló macsó, jobboldali politikusok gazdasági stratégiáját mintha a serdülő fiúgyermekek ízlésvilága határozná meg: építsünk minél több focistadiont, gyártsunk minél több fegyvert, autóalkatrészt és főleg autót!

https://24.hu/belfold/2025/08/03/szijjarto-mercedes-legnagyobb-autogyar-magyarorszag/

Megjegyzések Schmidt Máriának az MCC Feszten elhangzott alábbi kijelentésével kapcsolatban: „Évtizedekkel ezelőtt fel kellett volna venni Ukrajnát és Oroszországot az unióba, mert akkor lenne egy olyan európai térség, amely önállóan fel tud lépni.”

• Való igaz, hogy Franciaország civilizációs küldetésében hívő De Gaulle elnök szívesebben látott volna egy európaias Szovjet-Oroszországot a francia dominanciájú európai nemzetek szövetségében, mint a riválisnak tekintett angolszász hatalmakat. De a második világháborút követően a háború két győztese; az Egyesült Államok és a Szovjetunió diktált Európának és azt felosztották maguk közt.
• A szlavofil-pravoszláv-kommunista „világot megváltani akaró” orosz politika Sztálintól Putyinig az „istentelen, a parlamentarizmusban elpuhult, dekadens”, Atlanti-óceánig tartó, Európát leigázandónak tartotta és tartja. A kialakult kölcsönös bizalmatlanság közepette aztán komolyan szóba sem jöhetett a merev orosz hadiállam beillesztése az európai, piacgazdasági környezetbe.
• Ukrajna megpróbált a saját erejéből „tábort választani” és az Európai Unióhoz, valamint a NATO-hoz közeledni, de láthatjuk, hogy ennek mi lett a következménye: imperialista orosz válaszcsapás. 
• Amióta nem Szovjet-Oroszország, hanem Kína jelenti legnagyobb veszélyt az Egyesült Államok hegemóniájára azóta Amerika egyre inkább igyekszik eltávolodni az Európai Uniótól és mellesleg a közel-keleti válsággóctól. De, amiképpen az önálló izraeli hadiipar és védelmi képesség megerősödött, olyképpen kellene az elkényelmesedett és nem „uniószerűen” egységes Európai Uniónak saját ütőképességét felfejlesztenie! Azt akár jó előjelnek is vehetjük, hogy az európai Bizottság élén egy volt hadügyminiszter, Ursula von der Leyen áll.
• Már csak az a kérdés, hogy - Schmidt Mária logikáját követve - Orbán Viktor miért ellenséges azzal az Ukrajnával szemben, amelynek hatalmas erőforrásai révén egy olyan európai térség jöhetne létre, amely még önállóbban tudna fellépni a világpolitikában? A Fidesz miért vádolja „Brüsszelt” egyszerre teszetoszasággal és államszerű szuverenitásra való törekvéssel? Vajon miért akar Schmidt Mária „Nagy-Európát” és ugyanakkor Orbán Viktor „Kis-Európát”?

Orbán ugyan normálisan kormányozni nem tud, csak ahhoz ért, hogy a maga hasznára fordítsa a konfliktusokat. Bármi is fog történni a következő hónapokban Trump, Putyin és Hszi Csin-ping közt azt fel fogja használni a belpolitikában Magyar Péter ellen…

Bukott „világpolitikai tényezőként” már csak a sz.rkeverésre futja a tehetségéből.

Most látszik csak igazán, hogy mennyire voltak rövid távú, taktikai célokat szolgáló „politikai termékek” a Fidesz által 2002-ben létrehozott Polgári Körök! Orbán stratégiájában nem volt és ma sincs helye a hálózati jellegű, decentralizált, civil jellegű szerveződésnek!

Orbán eleve nem egy „civakodó”, parlamentáris-köztársasági modellben gondolkodott, hanem a kézivezérléses hierarchikus, a bevett egyházakat is magában foglaló, egynemű nemzetállamban. Aztán a kétharmados győzelmek révén lehetővé vált számára egy, - ha többre nem is alkalmas, de a saját hatalmát újratermelni képes - pártállam kiépítése. Így érkezünk el 2025-höz, amikor a Fidesz a belpolitikai válság miatt vissza akarna térni a már egyszer bevált „polgári körök” sémához… ám a helyzet közben teljesen megváltozott. Nem lehet 15 évi enyveskezű, tekintélyuralmi kormányzás után újra előadni a már lejárt lemezt, hogy: „jaj, ha netán a keleti kötődésű liberál-kommunisták kerülnének a hatalom közelébe, akkor csak Orbán képes megmenteni a magyarságot a nemzetet egyedül képviselő „szabadság kisköreivel”, mert mindez Magyar Péter mellett már nem működik, sőt nevetséges.

De itt többről, másról is szó van; méghozzá a nacionalista, korlátolt nemzetállami paradigma válságáról!

A „patrióta” látószög helyett egyre inkább előtérbe kerül, főleg a klíma-, és környezetvédelmet komolyan vevő fiatal generációk esetében, egyfelől a globális biológiai sokszínűséget megőrizni kívánó szemlélet, másfelől a helyi, nemzetállami szint alatt lévő lokális politika. Az új „hálózatos politika” paradigmája a vertikális, hierarchikus logika helyett a horizontális, régiókhoz való lokálpatrióta kötődésnek kedvez. A digitális kommunikáció elterjedése maga után vonta a hatalmi piramisok lelapítását: egyre kevesebb a közvetítő (egyben hír-ellenőrző) közeg és egyre több a közvetlen megszólítás, megszólalás és párbeszéd.

Az ipari forradalom idején létrejött merev intézményrendszer és bürokratikus pártstruktúra helyébe egyre inkább önszerveződő, koordinált, helyben cselekvő platformok jönnek létre, mint például a TISZA Szigetek. A Fidesz képtelen átlépni a saját hierarchikus-konzervatív árnyékát, ily módon Magyarországon egyszerre létezik 2026-ig egy „ó-ellenzék” és egy „avítt, lejárt szavatosságú kormányerő”…

Csak nem a bebörtönzött Karácsony lesz korunk Táncsics Mihálya, akit a 2026-os választási győzelem után Budapest népe örömünnep közepette kiszabadít a börtönéből?!

Íme az Egyesül Államokban élő George Lazar írása: "Ne legyenek illuzióik! Karácsony Gergelyt, Budapest főpolgármesterét, a magyar nyomozó hatóság gyanúsítottként idézte be és a kihallgatására a jövő héten kerül sor.

• Franchet d’Esperey megmondta ki a magyar!

Amikor a franciául kitűnően beszélő, antantbarát gróf Károlyi Mihály elébe sietett az első világháború balkáni frontjain győztes antant tábornoknak Franchet d’Esperey-nek (ejtsd: fransé deszperé), hogy mint Magyarország miniszterelnöke kíméletes bánásmódot kérjen Magyarország számára, akkor a főtiszt szájából a következő sokkoló kijelentés hangzott el: „Ön nem Magyarország /Hongrie/ miniszterelnöke, hanem csak a magyaroké /Magyars/”. – Ezt nevezzük történelmi pillanatnak, amikor is szétvált a múlt és a jövő: egyik oldalon a soknemzetiségű, sokvallású, „birodalmi jellegű” Magyar Királyság, a másik oldalon pedig a nemzetek önrendelkezési elve alapján létrejövő „modern”, etnikai alapú államok korszaka.

• A magyarok betelepítési politikája

Amíg a középkori, toleráns „magyar birodalom” Európa viszonylag gyéren lakott, eleve többnyelvű országa volt, hatalmas kiaknázatlan érckincsekkel és meg nem művelt, de jó minőségű földekkel, addig a királyok nemhogy hagyták, hogy Európa túlnépesedett részeiről sokan, spontán módon átköltözzenek, de ösztönözték is, többek közt az arany-, és ezüstbányák üzemeltetéséhez értő szászok letelepedését. Ezen túl az erdélyi földbirtokosok a Balkánról, a pópájukon keresztül, egész román falvakat csábították át, hogy csökkentsék a munkaerőhiányból fakadó bevételkiesést.

• Az etnikai-elvből egyenes út vezet a „homogén nemzetállam” rögeszméjéhez

Trianon felől nézve - történelmietlenül - a betelepítés, a „multikulti” eltűrése merénylet volt az etnikai-Magyarország ellen, csakhogy a 19. századig az identitást a Szent Korona iránti lojalitás és a vallási hovatartozás adta, nem a nyelviség… különben is a hivatalos nyelv Magyarországon 1844-ig a latin volt!

Már az első világháborús vereség miatt sem tartott önvizsgálatot a Német Birodalomban vakon megbízó magyar jobboldal, majd a trianoni békeszerződés után bűnbakot a jobboldali politikai elit hol egy sosemvolt nyugati magyarellenes összeesküvésben, hol a nem asszimilálódott nemzeti kisebbségek „árulásában” találta meg. Ezért 1920-tól kezdődően 1948-ig tartó időszakban, az amúgy is Csonka-Magyarország további öncsonkítást hajtott végre, amikor a náci elvárást stréber módon túlteljesítve, haláltáborokba hurcolta a zsidóságot, illetve kitelepítette az ugyancsak a vállalkozói polgárság gerincét adó magyarországi németséget - ennek révén jött létre a mai magyar „homogén nemzetállam”. Ez a „magyarság teljesítmény” az, amelyet Orbán Viktor a migránsoktól és az esetleges ukrán bevándorlóktól védene, mondván: „ha már bent vannak, nem tudod őket kitenni” (Orbán rádiós interjú, 2025. július 18.).

• A román jobboldal számára a magyarok jelentik az „idegen testet”

Orbánhoz hasonlóan a román szuverenista jobboldal kétfrontos harcot folytat: a külső ellenséggel= „Brüsszellel”, és a belső ellenséggel= az állítólag külföldről támogatott, „idegenszívű” romániaiakkal szemben. Ezek közé sorolják Európa-párti liberálisokat és a magyarokat.

A román soviniszták számára a magyarok megtestesítői minden rossznak: a magyarok „migránsként” foglalták el a román életteret (a „dákoromán kontinuitás” mítosza alapján a „barbár magyarok” leigázták Erdélyben a „szelíd és naiv” pásztorkodással foglalkozó román őslakosságot), majd feudális urakként kiszipolyozták őket, majd a magyarok (a zsidókkal együtt) fondorlatos módon nyertesei voltak a románságot kizsákmányoló kapitalizmusnak, majd mivel a Versailles-i békerendszert nem ismerte el a Szovjetunió, ezért a román kommunista párton belüli nagyarányú magyar részvétel miatt a sztálinizmus bűneit is a magyarok számlájára írják.

• A román jobboldal várható budapesti provokációja 2025. augusztus 3-án

Arra készül a „Calea Neamului Egyesület”, hogy megemlékezzen a román hadsereg 1919. augusztus 3-i budapesti bevonulásáról, aminek eredményeképpen - „hála a román patriótáknak” - sikerült akadályt gördíteni mind a magyar bolsevik rezsim, mind a szovjet terjeszkedés útjába…

Egy biztos, ahogy a második bécsi döntés idején, Hitler volt a román-magyar nacionalista viszály haszonélvezője, úgy most a mindkét ország Európa-ellenes jobboldalát megmozgató, megerősítő akciók esetében Putyin lesz a nevető harmadik.

Az internet és a globalizmus korában újra kellene gondolni az európai és az európaias jellegű amerikai szellemi arisztokratizmust, mert az ösztönökre és a politikai blöffökre építő populizmus ezt akarja eltüntetni.
Ebben az összefüggésben az egyik legérdekesebb új szintézis Ferenc pápa nevéhez fűződik, aki támadta a fogyasztói társadalmat (de nem a piacgazdaságot), előtérbe állította a szociális érzékenységet (de nem a klérussal szembeállítva), áthelyezte a súlypontot Európáról az európaias/keresztény harmadik világra (de nem harcolt a világkereszténység dominanciájáért, hanem együttműködést javasolt más vallásokkal, még a mongol sámánizmussal is) és a középpontba a "Teremtett világ/bioszféra" megőrzéséért érzett morális felelősség került (és nem a monoteista dogmatika).
Ferenc nem egyszerűen az egyházat próbálta megreformálni, hanem egy új paradigma alapjait rakta le!

A Tisza célja az Orbán-ellenes nemzeti egység létrehozása.

Az Orbán-ellenes népfrontot létrehozhatta volna korábban a baloldal, de azt, aki erre képes lett volna; Dobrev Klárát - az Orbán-elleni személyes bosszú-, és általában a szereplési vágytól túlfűtött férje megakadályozta.
Most tehát egy új kísérlet kezdődött, másvalakivel, a nemzetrontó orbánizmus leváltására...

Vajon ki merne ennek útjába állni?