Trump - mint minden populista - végül is nem hisz az igazságban, cinikus módon csak az olyan hasonló kaliberű dörzsölt zsugást, vagy gazembert fogad el tárgyalópartnernek, mint amilyen Putyin, vagy Kim Dzsongun - nem az olyan kispályásokat, mint Zelenszkij, Orbán, vagy Macron.

Amúgy is kb. úgy utálja Európát, mint Putyin és Orbán, de amíg az utóbbiak a jogilag túl "fair", az önkényt korlátozó bürokrata mivolta miatt vetik meg, addig Trump Európába a kulturális felsőbbrendűséget és sznobériát látja bele, amihez szerinte megbocsáthatatlan módon az Amerikát kiszipolyozó "parazitaság" társul.

Magyar Péter így reagált a botrányos Trump-Zelenszkij találkozóra:

                               „Nem szeretnénk az első közös orosz-amerikai gyarmat lenni!”

Pride helyett legyen a militarizmussal és férfisovinizmussal szembeni tiltakozás: a "SZABAD ÉLETMÓDVÁLASZTÁS ÜNNEPE"!

• Kezdetben vala az isteni rend, aminek a földi letéteményese a Pápa volt, akitől Európa összes császára és királya függött.
• Aztán a császárok és királyok úgy döntöttek, hogy mivel túlságosan eladósodtak a Jeruzsálem felszabadítására létrehozott Templomos rendnek, ezért nemhogy nem akarják visszafizetni az adósságukat, hanem inkább leszámolnak a túlságosan tiszta kezű, megvesztegethetetlen egyházi jellegű „bankárukkal”. A Vatikán számára ez volt a bűnbeesés pillanata, mert a Pápa nem tudta, vagy talán nem is akarta leállítani a túl függetlenné vált máltaiak elleni koncepciós pereket.
• Az egyre világiasabb és egyre inkább luxusban dőzsölő reneszánszkori Pápai Állam a mennyországba való bejutást azok számára is lehetővé tette, akik – bár bűn terhelte őket – képesekké váltak pénzért megvenni a bűn alól feloldozó búcsúcédulákat, vagyis az üdvösség elérése profán pénzügyi kérdéssé vált… A pápai harácsoláson való felháborodás provokálta aztán ki a protestantizmus létrejöttét.
• A véres vallásháborúk, amelyek sok esetben a feudális rendet védők és a presbiteri, önigazgató, „köztársasági” jogokat követelő protestánsok között zajlott, lezárult a 17. században. Az erkölcsi szempontból legradikálisabb angol puritán irányzat kiszorult Európából: ők lettek az első amerikai telepesek. (Innét is származik a „Vén-Európa”-ellenessége az ótestamentum talaján álló, Izrael-barát, neo-protestáns szektáknak, amelyek az elnökválasztási kampány során az egyik legfontosabb támogatói csoportja volt Donald Trumpnak.)
• Maga a katolikus egyház egészen a legutóbbi időkig mindig a hierarchikus rendet fenntartó, a modernizálódást elutasító antidemokratikus hatalmakat támogatta. Ugyanakkor nem meglepő lélektani szempontból, hogy a klérus hatalmának fő bírálói, az illegalitásba kényszerített polgári, liberális ellenzék titkos, rituálisan működő „ellen-papi rendet” hozott létre maga számára „Szabadkőművesség” néven.
• A 20. században aztán megjelentek a „nonkonform” katolikus mozgalmak is, mint amilyen a szegényekkel szolidaritást vállaló, jezsuita „munkáspapok”, vagy a dél-amerikai „Felszabadítás teológiának” követői, akik szerint a Biblia a cselekvő Istenről szól, aki magára veszi a szegények és a szenvedők terheit és a felszabadításukra törekszik.
• Azért foglal el különleges helyet a katolikus egyházfők sorában a jezsuita, Jorge Mario Borgoglio, mert egyszerre található meg benne az argentin jezsuiták elnyomottak iránti szolidaritási érzése és a gyilkos dél-amerikai diktatúrákkal szembeni vallásos ellenállás erkölcsisége. Ráadásul megválasztott pápaként olyan nevet választott – Ferencet - amely utalt a madarakat, mint isten teremtményeit „emberszámba vevő”, nekik prédikáló Szent Ferencre.
• Abból is látszik, hogy mennyire volt természet-tudatos Ferenc pápa., hogy az első, 2015-ben kiadott önálló enciklikája a „Laudato si’ (Áldott légy)”, a környezetvédelemről szólt. „Különlegességeként említhető, hogy a pápa a földön élő valamennyi embert megszólítja – az enciklika tehát nem kifejezetten a keresztényeknek, még csak nem is az istenhívőknek, hanem minden embernek szól.” (https://mandiner.hu/hirek/2015/09/megjelent-magyarul-ferenc-papa-zold-enciklikaja)
• 2023-ban Ferenc pápa, Assisi Szent Ferenc emléknapján, olyan apostoli buzdítást tett közzé az éghajlatváltozásról, amellyel 2015-ben kiadott, ”Laudato si’” kezdetű enciklikájának gondolatmenetét kívánta folytatni. A Vigilia főszerkesztője, Görföl Tibor, teológus az alábbi módon foglalta össze ennek lényegét: „felelőtlen, aki csak mosolyog a merőben „zöldnek” és romantikusnak elkönyvelt figyelmeztetéseken. A 2008-as pénzügyi válság és a 2020-ban elkezdődő világjárvány nem volt elég az emberiség felrázásához. Ez a közöny és ez a felelőtlenség az oka annak, hogy az éghajlatváltozás is „némán terjedő betegségként” (una enfermedad silenciosa) produkál különböző tüneteket, amelyekre sokan csak legyintenek. Az ember könnyen önmaga legnagyobb ellenségévé és önmaga legnagyobb veszélyévé válhat”. (Magyar Kurir, 2023. október 4.)

Korunkban, amikor a gátlástalan meggazdagodási vágy, a nemzeti önzés és az erőszak kultusza tombol hiába mondják egyesek Ferenc pápára, hogy szenilis bolond – múlhatatlan érdeme, hogy új útra vezette az egyetemes, katolikus egyházat, hogy ezzel is nyomatékot adjon a bioszféra megőrzésének, a „Teremtésvédelem” életbevágóan fontos ügyének!

„Sokszor halljuk: USA-nak azért kell megegyeznie Oroszországgal, mert Moszkvát le kell választani Kínáról. Állítólag az amerikai adminisztráció gondolkodásában is jelen van egy olyan szempont, hogy amennyiben Kínát tekintik USA elsőszámú globális ellenfelének, akkor mindent meg kell tenni, hogy szétválasszák Pekinget és Moszkvát egymástól, mert a kínai gazdasági és technológiai potenciál az orosz végtelen mennyiségű nyersanyagokkal párosulva megállíthatatlan keveréket képezne. Hasonlatként Kissinger bravúros diplomáciai húzása kerül elő, amikor felismerve a geopolitikai érdekeket és lehetőségeket a ‘70-es évek elején USA megegyezett Kínával az oroszokkal (szovjetekkel) szemben. A mondás az, hogy most ugyanez kell csak fordítva: megegyezni az oroszokkal Kínával szemben.
Véleményem szerint ez egy hibás koncepció, egy hibás stratégia. Oroszországot nem lehet leválasztani Kínáról, mert
1. Kína nem követel Oroszországtól semmit. Nem szankcionál. Együttműködik, mert sokat nyer rajta. Együtt érdekeltek az amerikai dominancia felszámolásában. A Nyugat Oroszország számára nem partner, és a jelenlegi orosz vezetés számára soha nem is lesz az, ez egy illúzió. Lehet azt mondani, hogy Trump pusztán tranzakcionalista lesz, és majd megegyeznek, na de Trump egy demokratikus ország vezetője, egyrészt egyáltalán nem biztos, hogy a republikánusok beállnak ezen politika mögé, másrészt amerikai elnökök jönnek-mennek, de Putyin már 25 éve van hatalmon. Mi lesz, ha Trumppal megegyeznek, és majd 4 év múlva jön egy másik elnök, akár republikánus, akár demokrata? Az oroszok előre gondolkodnak. Nem fogják feladni a kínai kapcsolatukat egy kiszámíthatatlan amerikai partnerségért, ezt nagyon naiv lenne elhinni.
2. Oroszország számára USA ellenség. Az orosz közvélemény áthangolása valamikor 2012-13 környékén indult el erőteljesen, és azóta minden erről szól. Csúnya Amerika, amely tönkretette a Szovjetuniót, amely Oroszországgal szemben hangolja a “szláv testvéreket” és Oroszország felosztásán dolgozik. Ez a narratíva. A háború Ukrajnában (pardon, különleges katonai művelet) nem ukránok és oroszok között zajlik, hanem a NATO és Oroszország, és végső soron USA és Oroszország között. Naiv lenne azt gondolni, hogy ez az ellenségkép egyik pillanatról átvált partnerségbe, és azt mondanák, hogy ó igen, megegyeztünk Trumppal, fel fogják majd mondani az eddigi szankciókat, mi pedig eltávolodunk Kínától. Deal? Kizárt.
Végül pedig érdemes látni azt is, hogy milyen feltételek mellett történt a kínai-amerikai megbékélés, amely Nixon elnök 1972-es kínai látogatásában csúcsosodott ki. Hruscsov 1956-os desztalinizációs kongresszusa után a szovjetek lényegében keresztbe húzták mindazt a politikát, amelyet Mao Zedong képviselt. Onnantól kezdve az oroszok és a kínaiak folyamatosan távolodtak egymástól politikai és ideológiai alapon. 1969-ben határmenti viták következtében a szovjetek és a kínaiak még össze is csaptak egymással, és hajszálon múlott, hogy nem lett belőle egy komolyabb háború. A rövid, 1969. március-szeptember között tartó konfliktusban több száz ember vesztette életét mindkét oldalon. Kissinger pedig okosan kapcsolt, és meglátta a lehetőséget.”

Ha csak rajta múlna, akkor Orbán legszívesebben putyinista diktatúrát vezetne be... ha másképp nem megy, akkor az EU-n kívül!:(

Orbán elítélőleg és kárörvendően jegyzi meg, hogy Európa túl megosztott. túl gyenge ezért nem fog odaférni az Ukrajnára vonatkozó amerikai-orosz béketárgyalások asztalához - mintha nem ő szándékozta volna rendre megfúrni az Európai Unió döntéseit! Olyan Orbán, mint a viccbéli részeg, aki a villamoson rárókázik a mellette álló férfi ruhájára majd méltatlankodva mondja a hányástól bűzlő kabátra: „fúj, de gusztustalan!”