Az Egyesült Államokban élő Dobozi István, a Világbank volt vezető közgazdásza írja:

„2010 óta a magyar külpolitikában számottevően gyöngült az atlantista szemlélet, s ezt a folyamatot főként a NATO-val és az Európai Unióval támadt viták és feszültségek, valamint az Oroszországgal, Kínával és Ukrajnával szembeni magyar különutasság jelezték. Mindezek miatt Magyarország mára súlyosan elszigetelődött az euroatlanti térben, és bizalmi válság övezi a legfőbb partnerei részéről. Kiváltképpen hátrányos az Egyesült Államokhoz fűződő politikai kapcsolatok súlyos megromlása.

A Donald Trump melletti nyílt, kéretlen „beszólások” az amerikai elnökválasztásokba nemzetközi normákba ütköznek, az olykor pallérozatlan diplomáciai stílusról nem is beszélve.

Mindez egy olyan kormány részéről, amely szuperérzékeny a külföldi beavatkozásra, és „szuverenitásvédelmi törvényt” alkotott. Botrányos, hogy Orbán Viktor miniszterelnök nem talált időt arra, hogy a két éve Budapesten tartózkodó amerikai nagykövettel, David Pressmannal találkozzék, pedig lenne miről beszélgetni. Ha így folytatódik, csak idő kérdése, és a két ország között eddig szépen fejlődő gazdasági együttműködés is rossz politikai kapcsolatok áldozatává válik.

Az USA hazánk Európán kívüli második legfontosabb kereskedelmi partnere, s a vele szembeni magas magyar exporttöbblet nélkül a teljes külkereskedelmünk deficitben szenvedne. Nem jó jel, hogy a Magyarországon eszközölt külföldi beruházásokban Amerika a korábbi második helyről az ötödikre esett vissza. A kétoldalú, kormányközi adóegyezmény január 1-től hatályos – alapvetően politikailag „büntető” indíttatású – felmondása Washington részéről tovább csökkentheti az amerikai beruházási kedvet hazánkban.

Orbán Viktor mindent egy lapra – Donald Trump személyére – föltéve valóságos hazárdjátékot folytat a magyar–amerikai kapcsolatokban. A magyar vezető 2016-ban jó lóra tett, amikor diplomáciailag nem éppen kifinomultan az elnökválasztás előtt közölte: „A demokraták külpolitikája Európának rossz, Magyarországnak halálos. Ezzel szemben a republikánusok és Trump elnökjelölt úr által meghirdetett migrációs politika és külpolitika Európának jó, Magyarországnak az életet jelenti.”

A 2020-as elnökválasztáson viszont Trumppal nagyon rossz lóra tett Orbán. A győztes Joe Biden alatt – amint az előre jelezhető volt – a magas szintű politikai kapcsolatok a legmélyebbre zuhantak a legfontosabb szövetségessel, nemzetbiztonságunk legfőbb garantálójával. Ez már jóval több, mint diplomáciai mosolyszünet Washington és Budapest között: a magyar miniszterelnök és külügyminiszter de facto nemkívánatos személy lett Washingtonban, a kétoldalú kapcsolatok távolról sem emlékeztetnek két szövetséges ország viszonyára.

Nem tanulva a súlyos diplomáciai hibákból, 2024-ben folytatódik a vakmerő kockáztatás: Orbán Viktor tizenkilencre húzott lapot, amikor – az európai vezetők közül egyedüliként – újfent és nyíltan Donald Trumpot, az elítélt bűnözőt támogatja az elnökválasztási küzdelemben. A volt elnök hálája nem maradt el: a kampányban minden lehetőséget megragad Orbán – az „erős és kemény európai vezető” – magasztalására. A Kamala Harrisszel folytatott televíziós vitában a ma­gyar vezetőre hivatkozva védte meg magát riválisa azon vádja ellen, hogy a világ vezetői nem tisztelik őt, sőt „nevetnivalónak” tartják. Nem lehet tudni, hogy ki győz majd a november 5-i elnökválasztáson. Gyakorlatilag holtverseny alakult ki a két jelölt között. Ha Harris diadalmaskodik, a magyar–amerikai kapcsolatokban borítékolhatóan marad a kedvezőtlen status quo (netán további romlás) és Magyarország nemzetközi elszigeteltsége.

Ám ha Trump győzne, Orbán akkor sem lehet biztos abban, hogy visszatérnek a Trump elnöksége alatti szép napok. Az amerikai jobboldalon sokáig valóságos személyi kultusz övezte Orbánt illiberális ideológiája és kormányzása miatt. A sorozatos választási győzelmek mellett különösen a genderügyekben, a családpolitikában és a migrációs válságban elfoglalt nézetei szereztek számára sok amerikai rajongót. Talán Kevin Roberts, a Heritage Foundation elnöke fejezte ki a legtömörebben az amerikai jobboldal szimpátiáját: „Az orbáni Magyarország a konzervatív kormányzás modellje lett.”

Orbán külpolitikájára az amerikai jobboldal korábban szinte semmi figyelmet nem fordított, de ez most gyorsan változik. Az amerikai konzervatívok körében sokaknak – köztük vezető politikusoknak és influenszereknek – kezd elegük lenni a magyar külpolitika túlzott orosz- és Kína-barátságából, ami szerintük összeegyeztethetetlen a szövetségesi magatartással. Például Mitch McConnell, a Szenátus republikánus frakcióvezetője nemrég élesen bírálta a magyar vezetést azért, hogy „Amerika legnagyobb stratégiai ellenfeleihez, Oroszországhoz és Kínához dörgölőzik. Magyarország akkor válik Kína európai lábtörlőjévé, amikor Washington minden idegszálával a pekingi ellenségre összpontosít.” Marc A. Thiessen befolyásos konzervatív közíró torkig van Orbán oroszpolitikájával, amely szerinte ténylegesen az ukrán invázió jóváhagyásával ér fel egy NATO-tagállam részéről.

Az amerikai konzervatívok egységesek abban, hogy Kína egzisztenciális veszélyt jelent az Egyesült Államok számára. Mikor ébred rá végre az amerikai jobboldal – teszi fel a kérdést Thiessen –, hogy „Orbán Viktor Magyarországot a Kínai Kommunista Párt legszorosabb szövetségesévé tette Európában”? Matthew G. Boyse, a Trump-kormány volt helyettes külügyi államtitkára a napokban Budapesten figyelmeztette a magyar vezetést, hogy – az éleződő geopolitikai konfliktusok közepette – az Oroszországhoz és Kínához fúződő politikája egyre fokozódó nemtetszéssel találkozik: „Magyarország azt kockáztatja, hogy elveszíti barátait az amerikai jobboldalon is.” Szerinte Trump esetleges választási győzelme esetén sem tűnnének el a magyar orosz- és kínai politikával kapcsolatos súlyos aggodalmak, amelyek egy részét már a Trump-kormány is érzékelte, de akkor nem verte nagydobra.

A „merjünk nagyok lenni” megalomániás külpolitikai doktrínájának ködében az orbáni vezetés nem érzi (vagy nem kész belátni), hogy nemzetbiztonsági vörös vonalakat lép át, s erre az eddig oly barátságos amerikai jobboldal is élénken felfigyelt.

Képes-e az Orbán-kormány a pályakorrekcióra, vagy – fejét homokba dugva – Trumptól reméli a megváltást november 5-én?

Az eddigi hibákból márpedig le kellene vonni a fő tanulságot: nem szabad az amerikai belpolitika kétpárti hullámzásaitól vagy az elnök személyétől függővé tenni a kapcsolatokat az Egyesült Államokkal. Ideje visszatérni az euroatlanti kispályára, amíg nem késő.

Az indokolt „keleti nyitás” nem szabad, hogy ténylegesen „nyugati záráshoz” vezessen. Elég volt a nagypályás ámokfutásból és a létfontosságú magyar–amerikai kapcsolatokkal való hazardírozásból!”

2024-ben sajnos nagyjából-egészéből még mindig ott tartunk mint 1989-ben… 1989. március 15-én Budapesten, a Szabadság téren, Cserhalmi György színművész a Magyar Televízió hajdani székházának főbejárati lépcsőjén felolvasta az ellenzéki tüntetés szervezői által megfogalmazott 12 pontot:

1989 Mit kíván a magyar nemzet? Szabad, független, demokratikus Magyarországot.

1. Valódi népképviseletet és többpártrendszert. Biztosítsák a választások szabadságát és tisztaságát.
2. Rendőrállam helyébe jogállamot. Érvényesüljenek az emberi jogok, legyen bírói függetlenség.
3. Szólás-, sajtó-, lelkiismereti és oktatási szabadságot. Számolják föl a hírközlés állami monopóliumát. Oszlassák föl az Állami Egyházügyi Hivatalt.
4. Jogot a sztrájkra. Ne korlátozzák az érdekvédelem, a követelés és a szolidaritás szabadságát.
5. Méltányos közteherviselést, a közkiadások társadalmi ellenőrzését. Szüntessék meg az egyéni és csoportos kiváltságokat. Adják meg mindenkinek az emberhez méltó élet alapfeltételeit.
6. Észszerű gazdálkodást, működő piacot, a tulajdonformák egyenjogúságát. Állítsák le a pénzemésztő és környezetpusztító nagyberuházásokat, szüntessék be a veszteséges vállalatok támogatását, vessenek véget a vállalkozás és a lakosság megsarcolásának.
7. A bürokrácia és az erőszakapparátus leépítését. Oszlassák föl a Munkásőrséget és az Ifjúgárdát.
8. Szabadságot és önrendelkezést Kelet- és Közép-Európa népeinek. Szűnjék meg Európa katonai, gazdasági és emberjogi kettéosztása.
9. Semleges, független Magyarországot. Vonják ki a szovjet csapatokat hazánk területéről. Töröljék a magyar ünnepek sorából november 7-ét.
10. Felelős kisebbségi és menekültpolitikát. A kormány lépjen föl a nemzetközi fórumokon a magyar kisebbségek védelmében. Szűnjék meg a rendőri szemlélet és a jogtalan megkülönböztetés a romániai menekültek ügyében.
11. Nemzeti önbecsülést. Vessenek véget a történelemhamisításnak. Adják vissza a nemzetnek címerét.
12. Igazságot '56-nak, tisztességet a forradalom mártírjainak. Nyilvánítsák nemzeti ünneppé október 23-át.

 Aki úgy gondolja, hogy maradt még megvalósítani való a 12 pontból, az jöjjön a ma 15 órakor kezdődő, a Bp. 1037 Kunigunda utca 64 szám alatt található Magyar Televízió székháza elé!

Az orbánista propagandisták szerint az eutanázia felvetése Karsai Dániel halála kapcsán bal-liberális provokáció, mert minden „igaz magyar emberben” lehet annyi belátás, hogy szépen, csendben kivárja a kínnal járó halálát, vagy stikában öngyilkos lesz, de nem ágál ellene. A Pesti Srácok tévéjében a Pesti TV-ben ezt mondta Kroó Zita: „Én nem értem, tehát Karsai Dániel, mondjuk ki, emiatt a betegség miatt halálra volt ítélve. Tényleg csak az volt, hogy na, mikor fog ez bekövetkezni. Tehát hogy az emberben, már bocsánat, de ne legyen annyi türelem, hogy megvárja azt, hogy az élet mondja: „Danikám, akkor most van vége!”, és akkor utána ebből ekkora politikai ügyet csinálunk, én ezt nem értem.”

Két megjegyzés:

Először is: a radikális jobboldal úgy tesz, mintha a vallási elvekkel összefüggő világi törvények időtlenek lennének, amiket nem szabad még csak megkérdőjelezni sem, pedig a Jog – és ezt a jogász Karsai Dánielnél senki sem tudta jobban – csak bizonyos korhoz és társadalmi kultúrához kapcsolódó szabályrendszer. Vagyis szabad, ajánlatos, sőt olykor kötelező újragondolni a jogelveket és szankciókat!

Másodszor, én sem tudom megérteni, hogy az orbánista influenszer hogyhogy nem érti ha valaki az őt érintő „élet/halál” kérdésből „politikai ügyet csinál”, hiszen a kereszténység tulajdonképpen egy kínhaláltól vált „vallási üggyé”.

 https://444.hu/2024/10/04/a-pesti-sracok-musorvezetoje-nem-erti-karsai-danielben-miert-nem-volt-annyi-turelem-hogy-megvarja-mig-az-elet-azt-mondja-danikam-akkor-most-van-vege

Eddig két országban bukkant fel a nemzeti zászló közepének kör alakú kivágása: Magyarországon és Romániában.

Romániában 1989-ben a Ceausescu rendszer, Magyarországon 1956 októberében a kommunista rendszer és 2024 szeptemberében az orbáni rezsim elleni tiltakozás jelképeként.

Mit szimbolizál a lyukas zászló?

• Azt, hogy annak a hazug és elnyomó rendszernek a címerét el kell tüntetni, amely visszaél a nemzeti jelképekkel.
• Azt, hogy véget kell vetni Romániában a nacionál-bolsevik zsarnokságnak, Magyarországon 1956-ban a poszt-rákosista és 2024-ben az orbánista uralomnak.
• Azt szimbolizálja, hogy Magyar Péterék – miközben hűen megőrzik a világ magyarságát összekötő piros-fehér-zöld trikolórt – elvetik a hamis történelmi folyamatosságot sugalló koronás címert. Hazugságnak tartják, hogy amiképpen a magyar nemesség karddal szerezte a nemesi kiváltságait, olyképpen az orbáni harácsoló-elit a közembereket meghaladó „magyarság-teljesítményével” vívta volna ki kivételezett helyzetét… Nem, mindez a hatalommal való visszaélésből fakadt!

A lyukas zászló legfőképpen azt szimbolizálja, hogy Orbán nemzetrontó kormányzása és a keleti despotáknak való elvtelen behódolása révén méltatlanná vált az európai Magyarország vezetésére!

Rácz András: "2021 decemberében az oroszok valójában nem is egy, hanem két ultimátumot is küldtek, mindkettőt az európai biztonsági rendszer alapjainak átalakításáról. Ebből az egyiket az amerikai kormány kapta, a másikat a NATO.

Sem Európát, sem Ukrajnát nem kérdezték meg.(!)

Így Volodimir Zelenszkij ukrán elnöknek a 2021-es orosz ultimátumok valójában nem jelentettek lehetőséget a háború elkerülésére."

https://444.hu/2024/09/28/racz-andras-kohan-matyasnak-erdemes-volna-egy-kicsit-meg-olvasnia-mielott-nyilatkozik

• A szerencsétlen Orbán Balázs csak azt mondta, amit a rogáni propaganda széltében-hosszában hangoztat: hogy az ukránok csak azt kapják, amit megérdemelnek. Miért kellett kikezdeni a hatalmas Szovjetunóval, pardon Oroszországgal? Zelenszkij az igaz háborús bűnös, mert belevitte az országát egy megnyerhetetlen háborúba. Mi ezt már megtanultuk 1956-ban: szél ellen nem lehet pis.lni… stb.
• Ez persze Orbán Viktornak, a világ leggyávább utcai harcosának a véleménye… A hatalomba került O.V. a tekintélyt tagadó rablóból a tekintélyt leginkább tisztelő pandúrrá változott. Elvei:
  1. A tekintélyt az erő adja, ha tehát tekintélyen alapuló rendet akarunk, akkor magunknak is mintát kell adnunk; be kell hódolnunk az erősebbnek!
  2. Ha farkasok akarunk lenni, akitől félnek és akit tisztelnek, akkor együtt kell üvöltenünk a farkasokkal! „Farkason” a Hadiállamot kell érteni, amelyben egyesül az állam és az egyház, miközben (internacionalista háttérhatalomként) a titkosszolgálatok mozgatják a szálakat.
  3. Politikai téren a tekintélyt a megfegyelmezett, könnyen kormányozható ország adja!
  4. Ha ezt elérjük, akkor bebocsátást nyerünk a reakciós hatalmak „Szent / Szenteskedő Szövetségébe”, amelynek célja a nacionalista, vallásos, férficentrikus hatalom „kölcsönös gazdasági/politikai segítségnyújtása” globális méretekben!
  5. A 19. században a Szent Szövetség a feudális hierarchia ellen harcoló liberális, európaias polgárság mozgalmai ellen jött létre: ez a nyíltan vállalt összeesküvés verte le az 1848-49-es Népek Tavaszát és támadt fel új formában a 2000-e években, verte le az Arab Tavaszt, az Ukrán és Georgiai Tavaszt…
• Orbán I. és Orbán II.
  1. Elárulták az önigazgató jellegű protestáns etikát, mert a kormányzás könnyebb a katolikus hierarchia logikáját követve, még könnyebb a putyinista görög-keleti vallás keretei közt, de a legkényelmesebb mód a türk/azeri/iráni minta szerinti, aminek csak egy hátulütője van, hogy az iszlámon alapszik, viszont nagy előnye a radikális Nyugat-ellenesség!
  2. Elárulták a megalázottakat és megszomorítottakat annak érdekében, hogy együtt üvölthessenek a farkasokkal: az örményeket, a kurdokat, az oroszországi finnugor és a kínai ujgur rokonságot, az ukránokat…
  3. Elárulták az európaias magyarság ezeréves hagyományát! Nem semlegesek, hanem egyértelműen Kelet felé fordultak: a bizantinus Oroszország és a kurultájos, rovásírásos mongol puszták felé.
• Ahogy Trump nem ismerte el a választási vereségét, úgy az orbánista rezsim sem fogja feladni könnyen. Fel kell készülni a zsarnoki hatalmak szent szövetségéhez tartozó orosz, kínai, észak-koreai hekkerek digitális támadására, a rémhírterjesztésre, a merényletekre és a „pufajkás utcai harcosok” provokációira!
• Fogjunk össze tehát honfitársak olyan értékek jegyében, amelyeket soha nem ejtenének ki a szájukon sem Orbán I., sem Orbán II.: a Nép, a Köztársaság és a Szabadság nevében!

Ámen.

Orbán Viktor büszke arra, hogy a Chat GPT megerősítette a „Nagy Terv” koncepcióját, pedig ebben nincs semmi meglepő; a Mesterséges Intelligencia ismétlődő sémákat, algoritmusokat keres mindenütt, márpedig az orbáni-terv, a „gazdasági semlegesség” vágyálma, egy hosszú magyar és nemzetközi hagyományba ágyazódik bele.

Az Árpád-ház kihalása után gyakorlatilag megszűnt a szuverén magyar birodalomépítés, vagyis a „blokképítés” lehetősége. Ezután jöttek a francia, német-római, lengyel-litván, oszmán-török és Habsburg uralkodó dinasztiák („blokkok”), amikkel szemben felmerült ugyan a rendi alkotmány megvédésének igénye, de a magyarországi lakosság kisebbségét képező „nemesi nemzet” csak ezt ambicionálta, mást nem. A kuruc mozgalom sem volt „nemzeti” jellegű, hanem alapvetően a császári hatalmi túlkapások, főleg a protestáns vallásszabadság megcsonkítása elleni rebellió volt. A marhakereskedő ősöktől származó „parvenü” Thököly Imrének a célja a vallásszabadság helyreállítása volt, de a közép-európai hatalmi térben ő sem tudott mást tenni, minthogy a katolikus Habsburgok fő ellenségéhez a törökökhöz pártolt, amit aztán a szultán királyi címmel hálált meg. Később, hasonló szorongatott helyzetben II. Rákóczi Ferenc ugyancsak Kelet felé nyitott: az orosz cár segítségét kérte - igaz már későn.

Dehát Ady óta mindenki tudja, hogy Magyarország kompország… csak Orbán tesz úgy naiv módon, mintha semlegesek tudnánk maradni!

A miniszterelnök azzal is érvel, hogy "új világgazdasági realitás” van, pedig ez nincs így. A 20. századtól kezdve a nyugati polgári, liberális demokráciák mindig az útjukban álltak a „nem-liberális” jobb-, és baloldali despotikus hadiállamoknak. A katonai bürokrácia mintájára szervezett állam szempontjából mindenféle szabadságjog a dekadencia és a hanyatlás jele. Emiatt a felsőbbrendűségi érzés miatt volt mersze rátámadni Hitlernek és Sztálinnak Európára, emiatt hirdette meg Mao Ce-tung a „falu bekeríti a várost” elvet, vagyis hogy a fejlődő "globális Kelet" és "globális Dél" bekeríti majd megsemmisíti a fejlett Nyugatot.

A hidegháború során kialakult Kelet-Nyugat ellentét idején, 1961-ben, létrejött, a mai is létező gazdasági/politikai semlegességet hirdető, „el nem kötelezett” országok mozgalma. Mivel azonban ebből nem alakult ki egy tömb (jellemző, hogy még a kezdeményező Tito-féle Jugoszlávia is szétesett!), ezért a világpolitikai befolyása minimálisra csökkent, viszont feljövőben van a „tömbök tömbje”, a Brazíliából, Oroszországból, Indiából, Kínából, Dél-Afrikából, Mexikóból stb. álló tömörülés; a BRIC. Vagyis Orbánnak igaza van abban, hogy a tömbösödés felé halad a világ, de abban nincs, hogy ebből szerencsés lenne kimaradni.

Mivel a Magyar Királyság nem lett szuverén birodalmi tömb ezer éven át, ezért rászorult a keresztény Európa segítségére. Rászorult 1686-ban Buda visszafoglalásakor, rászorult 1919-ben, amikor a szovjet-orosz világforradalmi hullám Németországig terjedt, rászorult a szövetségesekre; a nem-árja magyarokat alsóbbrendű fajként kezelő nácikkal szemben, rászorult volna 1956-ban, ha ezt nem akadályozta volna meg a vasfüggöny, rászorult 1989-ben, a rendszerváltáskor és 2004-ben, amikor az EU teljes jogú tagjává vált Magyarország.

Nem létezik gazdasági semlegesség: vagy az európai blokk része maradunk, vagy jön a szabadesés... az ismeretlenbe.

 https://hvg.hu/gazdasag/20240925_Orban-Viktor-bemutatja-a-Nagy-Tervet-cikkunk-frissul

Partizán – HETI FELEDY, 2024. szeptember 25.

A liberális demokráciák elleni "internacionáléról" Rényi Pál Dániel kérdezte a Pulitzer-díjas Anne Applebaumot (444.hu – 2024. szeptember 23.

„Legújabb könyve, a most megjelent Autocracy Inc. újszerű együttműködést tár fel a ma ismert modern autokráciák illetve autokrata vezetők körében. Mi mozgatja ezt az együttműködést, és kik a résztvevői?

Az együttműködés nem teljesen új, nagyjából egy évtizede kezdődött. A könyv egy hálózatot ír le, különböző államhatalmak, illetve vezetők, elitek hálózatát, amiket üzleti és politikai érdekek fűznek össze. Ami újszerű ebben az együttműködésben, hogy nem ideológiai alapon szerveződik. Világnézetileg kevés közös pontot találni a kommunista Kína, a nacionalista retorikára épülő orosz államhatalom vagy az iráni teokrácia között. Ide sorolhatjuk Venezuelát vagy Burmát is. Ami összefűzi ezeket az országokat, jobban mondva azok autokrata vezetőit, hogy korlátlan hatalomra törnek, és annak érdekében, hogy ezt a korlátlan hatalmat - fékek és ellensúlyok, független igazságszolgáltatás és média, átláthatóság és jogállami garanciák nélkül - megőrizzék, együttműködnek.

Ez az együttműködés egyszerre figyelhető meg bel- és külpolitikai folyamatokban. Az ellenség közös: a liberális demokrácia és azok az intézmények és nemzetközi szerződések, amik segítenek a fennmaradásában. Azt látjuk, hogy állami és államhoz szorosan kötődő cégek üzletelnek egymással ezekben az országokban, és együttműködnek bizonyos kimenekített vagyonok elpalástolásában. Hasonló pszichológiai eszközökkel folytatják politikai hadviselésüket, kereskednek a legkülönbözőbb technológiákkal, például megfigyelő eszközökkel.

Látványosak a hadiipari együttműködések az egyes országok között: Vlagyimir Putyin többek közt iráni drónokkal és észak-koreai lőszerekkel vívja háborúját Ukrajnában. Kína olyan eszközöket és technológiákat enged használni Moszkvának, amik segítik az orosz katonai védekezést. És ezek a vezetők, akik javarészt saját érdekeiket tartják szem előtt, készek összefogni, ha egy gyengébb lábakon álló autokrata vezetést kell megsegíteni. Mint látjuk azt Venezuelában.

Mik voltak azok az események tíz évvel ezelőtt, amik útjára indították ezt a fajta újszerű együttműködést?

Két dologra érdemes gondolni. Egyrészt a 2014-es ukrajnai forradalomra, amikor is jelentős tömeg jelent meg Kijev utcáin, hogy tüntessen egy átlátható, demokratikus és a korrupciót üldöző állami berendezkedés mellett. A felbátorodott tömeg elűzte az ország korrupt kormányát, és kikényszerítette a szabad választásokat. A Majdan nagyon ijesztő jel volt Vlagyimir Putyin számára. Pontosan az történt, amitől ő Oroszországban mindig is tartott.

Ezzel nagyjából egy időben, illetve nem sokkal korábban, Hszi Csin-Ping lett Kína vezetője. Hszi elődeihez képest újszerű hatalomfelfogást képvisel: saját pártján belül sem tűr meg féket vagy ellensúlyt. A Kínai Kommunista Pártban még abban az évben megszületett egy nem nyilvános dokumentum, az úgynevezett 9-es számú irat; egy iránymutatás arra vonatkozóan, hogyan maradhat fenn és hatalomban a párt. Az első és legfontosabb megállapítása az iratnak az, hogy az állampártra leselkedő legnagyobb veszély a nyugati típusú alkotmányos demokráciák terjedése.

Ez a megállapítás nem csak, vagy talán nem is elsősorban a nyugati világnak szól, inkább a belső ellenségeknek. Olyan jelenségekre figyelmeztet, mint amik később Hongkongban történtek.

Az elmúlt tíz év egy közös ráébredés volt a nagy hatalmú modern diktatúrák életében, hogy a demokratikus értékek globális terjedése előbb-utóbb komoly kockázatot jelenthet majd rájuk, az ő hatalmukra nézve is.

Mi köti össze ezeket az autokratákat közös érdekeiken vagyis a hatalom megtartásához szükséges eszközökön kívül?

Leginkább a pénz: fontos látni, hogy itt dollármilliárdosokról beszélünk. Kína, Oroszország, Irán - mármint a Forradalmi Gárda - vagy Venezuela vezetőit a világ leggazdagabb emberei közt tartják számon. Illegálisan felhalmozott vagyonaikat különböző offshore paradicsomokban védik és rejtegetik. Ez talán a legleleplezőbb momentum a működésükben: mivel az ő országaikban nincs jogállam, olyan helyen bújtatják a vagyonaikat, ahol a tulajdont törvény védi. A pénz egyik, ha nem a legfontosabb ambíciójuk, amikor hatalomról beszélünk. Sok veszítenivalójuk van.

Mely országok követik újabban példát?

Grúzia jó példa erre, ahol a lakosság néhány éve nagyon forszírozza már az ország nyugati integrációját és uniós csatlakozását. A kormány most tavasszal megszavazott egy olyan külföldi ügynöktörvényt, mint ami Oroszországban, posztszovjet országokban, sőt Afrikában és Ázsiában is érvényben van, és alkalmas a kormánytól független civil szervezetek, valamint az ellenzék megfélemlítésére. A nyáron súlyos tüntetések zajlottak Tbilisziben a törvény ellen.

Grúziára meglehetősen ocsmány választás vár, ahol a regnáló hatalom mindent elkövet majd hatalma megőrzése érdekében, és a jelek szerint nem fog visszariadni szavazatvásárlástól, de az ellenzék megosztásától vagy csalástól sem. A demokratikus rendszerek egyre ritkábban dőlnek meg puccs eredményeként. Ma nem tankok vonulása jelzi egy rendszer végét. A demokratikusan megválasztott vezetők maguk és törvények újraírásával látnak hozzá a demokrácia lebontásához. Erre Orbán Viktor is jó példa.

Az úttörő ebben egyébként Hugo Chavez volt Venezuelában, ami szintén jelzi, hogy itt nem egy ideológiailag vezérelt jelenségről van szó. A grúziai ügynöktörvényt megálmodó volt milliárdos-miniszterelnök Bidzina Ivanishviliról nehéz lenne megmondani, hogy jobb- vagy baloldali, leginkább a kleptokráciában hisz, nem ideológiában. Iránban iszlám fundamentalistákról beszélünk. Putyin nacionalista típusú vezető. A céljaik eltérőek, eszközeik hasonlóak.”

(Az interjú további részét csak az előfizetéses olvasók, a „Kör” olvashatja.)

 https://444.hu/2024/09/23/anne-applebaum-ilyen-bunoket-utoljara-a-vilaghaboruk-idejen-kovettek-el-europaban