A populista politika a népszerűség hajhászása miatt nem mer hozzányúlni a mérhetetlenül káros fogyasztói társadalom modellhez és miközben még mindig határokról, „új, jobb határokról” ábrándozik, - amelyekért akár háborút is kész kirobbantani - aközben a létünket fenyegető humanitárius, ökológiai és szociális problémákat egyszerűen lesöpri az asztalról, mint nem létezőket. Ezért az „utánam az özönvíz-típusú” felelőtlen politikusi magatartásért a nemzetállamokra széttagolódó világrend a felelős. Aki nacionalista az nem akar, de nem is tud globálisan gondolkodni.
A világgazdasági szektoron kívül van két intézmény, amelynek mintegy hivatali kötelessége a globalizmust képviselni: az ENSZ és a római katolikus egyház. Az 1945-ben létrehozott ENSZ, a saját nehézkessége, de főleg a nemzeti-önzés talaján álló populista államok nyomása miatt is, bent ragadt az alapításának elavult és szűk mozgásterében. A római katolikus egyház viszont, főként Ferenc pápa tevékenyége óta, úgy tűnik képes az univerzalizmus hiteles képviseletére!
A Vatikán a világ legrégebbi és mindmáig legjobban informált ’agytrösztje”. Ferenc pápa ráadásul az egyház szellemi elitjéből, a jezsuita rendből érkezett azzal az ambícióval, hogy az európai civilizációval egybeforrt, belterjes „Rómát” modernizálja és megnyissa a világ felé. Mivel maga is Dél-Amerikából származott kötelességének tartotta, hogy a keresztény hitre legfogékonyabb milliárdnyi fejlődő világbeli híveinek mindennapos gondjait beemelje az egyházi tematikába, ily módon a szegénység, a diktatórikus hatalomhoz való viszonyulás, a migráció és a környezetszennyezés kérdését. Jellemző, hogy az első önálló enciklikája (állásfoglalása), a „Laudato si”, amelynek alcíme a „közös otthon gondozása” volt, és amely a társadalmi igazságosság mellett a környezetvédelemről szólt, három évvel megelőzte Greta Thunberg feltűnését.
Ferenc pápa azon túl, hogy új pályára állította az egyházat, előrelátó személyzeti politikával mintegy kijelölte „örökösét”; XIV. Leót.
A szegényekhez való radikális közelség teológiája
XIV. Leó pápa „Dilexi te” kezdetű apostoli buzdítása tudatosan utal vissza Ferenc pápa „Dilexit nos” enciklikájára, amelyben kifejeződik az egyház elkötelezettsége a legkisebbek és legkiszolgáltatottabbak mellett. A „Dilexi te” radikálisan új megtestesülés-teológiát tartalmaz: „Krisztus maga lett szegénnyé, hogy megossza velünk emberi természetünk határait és törékenységét”. A „Dilexi te” prófétai teológiát kínál, amelyben az egyházi gyakorlat sokkal több, mint egyéni jótékonykodás:”Az igazságtalanság struktúráit a jó erejével fel kell ismerni és le kell bontani”. A gondolatmenet úgy folytatódik, hogy „a szegényekkel való találkozás nem valamiféle mellékes, periférikus tevékenység, hanem maga a keresztény élet központja.”
Az apostoli buzdítás túllép a puszta elméleti tanításon: gyökeres átalakulásra hívja az egyház szervezeti felépítését, prioritásait és önazonosságát. A kulcskérdés így szól: miként válhat az egyház valódi módon „szegény egyházzá a szegényekért”, ahogyan azt már XXIII. János pápa is sürgette. A kitűzött feladatok közül érdemes kiemelni, hogy olyan konkrét lépések kidolgozását kell elkezdeni, amelyek szembeszállnak a „gazdaság diktatúrájával, amely öl”. Elengedhetetlen az együttműködés a civil társadalmi mozgalmakkal, valamint annak a biztosítása, hogy a menekültek lelki gondozása az egyház küldetésének szerves része legyen. Ezentúl az egyháznak aktívan kell részt vennie a nemzetközi testületek munkájában a strukturális igazság érdekében, és kiemelt egyházi törekvésként kell kezelni a gazdagabb és a szegényebb országok közötti szolidaritás erősítését.” (Szemlélek, 2025. okt. 9. - Csiszár Klára pasztorálteológus összefoglalója alapján)
A párbeszéd folytatása a keresztény egyházak, valamint a keresztény és a nem-keresztény egyházak között
Az idén májusban megválasztott egyházfő első külföldi útján igyekszik azt mutatni: annyira közel megy a tűzhöz, hogy akár bele is sétál, ha ez kell ahhoz, hogy rendeződjenek a konfliktusok. A törökországi út a római katolikus és a görög-keleti ortodox kereszténység egységet kívánta felmutatni a niceai zsinat 1700. évfordulóján. A libanoni út célja a felekezetek és vallások közti béke előmozdítása volt. XIV. Leó úgy tartja, hogy egyháza híveinek a „béke népének kell lennie, olyanoknak, akik mindenkinek jót akarnak”. (Pénzcentrum, 2025. nov. 30.)
A klímavédelem ügye
XIV. Leó pápa videóüzenetet küldött az ENSZ brazíliai klímakonferenciájához. A pápa szerint a párizsi megállapodás működő keretet adott, de a világ nem reagál elég gyorsan. A pápa a globális éghajlati hatásokra is figyelmeztetett. Az árvizek, az aszályok, a viharok és a szélsőséges hőség szerinte már minden kontinensen érezhetők. (Pénzcentrum, 2025. november 18.)
Minden jel arra mutat, hogy az 1,4 milliárd hívőt számláló katolikus egyház aktív szerepvállalásra készül a világpolitikában.
XIV. Leó, a fantasztikusan jól sikerült libanoni látogatását követően bejelentette, hogy a következő útja Afrikába vezet…
https://vulkanfolyoirat.hu/orosz-jeno-xiv-leo-az-uj-vilagrend-elohirnoke/