MaGYAUR

MaGYAUR

Európa jövője a tét

2025. december 23. - Magyaur

Ha az európai civilizáció meg akar maradni, akkor nem mondhat le a ritka földfémekkel teli és a sarki térségben kontinensünk védőbástyájának szerepét játszó Grönlandról!

Ha valaki nem olvasta: https://24.hu/kulfold/2025/12/23/gronland-usa-igeny-megszerzes-donald-trump/

Egy sportszerűtlen politikus bizarr törvényei

Orbán: „Minden mérkőzés addig tart, amíg meg nem nyerjük”

Egy emlékezetes 2021-es orbáni dokumentum, aminek jelentőségét 2026-os választások körül lehet csak lemérni. A mottója: „Minden mérkőzés addig tart, amíg meg nem nyerjük...” 

 „Hét törvény” hazugsága

A Fidesz, az egészségügyi vészhelyzet kellős közepén úgy döntött, hogy most jött el a megfelelő pillanat a „Magyarország hét törvénye” című nacionalista hitvallás megjelentetésére:
1.) „Haza csak addig van, amíg van, aki szeresse” Az ember közösségi lény; genetikailag arra hivatott, hogy szeresse azokat a közösségeket, amelyekbe beleszületett: a nagycsaládját, a szülőhelyét, az egyházát, az iskoláját, a nemzeti kultúrát, amely részét képezi egy tágabb vallási-életmódbeli civilizációnak. Az ember ösztönösen igyekszik kötődni közösségekhez, de mégis sokszor előfordul, hogy ahol a „Haza” közömbös és nemtörődöm az állampolgáraival szemben, ahol „nem szeretik” vissza, magára marad az egyén ott egoizmus, huliganizmus és identitás-nélküli kozmopolitizmus terem.
2.) „Minden magyar gyermek újabb őrhely” A gyermek tehát nem a család ajándéka, hanem az önvédelmi háborúra kész nemzetállam „katonája”? Különös felfogás…
3.) „Az igazság erő nélkül keveset ér” Ez nem keresztényi gondolat: ez az ököljog beemelése a közgondolkodásba! A polgárság azért győzte le a hepciáskodó, csak az erő nyelvén értő lovagokat, mert képes volt a legkülönbözőbb csoportok, társadalmi rétegek, nemzetállamok érdekeit, „igazságait” hatékonyan kezelni, tárgyalásos úton, kompromisszumokkal. Magyarország az első és második világháborúban az erős hatalmak oldalán indult harcba, mégis vesztett; ennek isszuk a levét a mai napig - ez az igazság.
4.) „Csak az a mienk,. amit meg tudunk védeni” Ennek semmi értelme a mai technika és elektronikus kommunikáció korában. Nemcsak arról van szó, hogy több ezer kilométerről képesek drónnal, vagy hacker-támadással csapást mérni a közművekre, a kiszemelt célpontra, emberre, de arról is, hogy megszűnt a személyes titok: mind a nagy internetes szolgáltatók, mind a saját állami szerveink, mind az ellenséges hírszerzők képesek feltörni a digitális kommunikációnkat. Ezek ellen nem nagyon tudunk védekezni… Na és?
5.) „Minden mérkőzés addig tart, amíg meg nem nyerjük” Ki mond ilyen badarságot? Minden mérkőzés időben behatárolt és a teljesítményt általában mások ítélik meg.
6.) „Határa csak az országnak van, a nemzetnek nincs” „Magyarország hét törvénye” közül ez a legellentmondásosabb, mert amennyiben a magyar nemzet átnyúlik az országhatárokon, úgy a nemzetállam vezetőinek arra kellene törekedni, hogy minél gyengébbek, vagyis átjárhatóbbak legyenek a határok. Tehát a szétszóratott magyarság elemi érdeke nem a „nemzetek Európája”, hanem ellenkezőleg az országhatárok nélküli Európa!
7.) Egyetlen magyar sincs egyedül” A fideszes Alaptörvény elvetette a „gondoskodó” állam koncepcióját és behozta a „munka-alapú” társadalom fogalmát. Úgy tűnik viszont, hogy a munka „értékét” maga az orbánista elit dönti el, egyfelől saját magát mértéktelenül megjutalmazza, másfelől teljesen közömbös az európai mércével mérve szegénységi küszöb alatt élő munkavállalókkal és elesettekel szemben. A roma és magyar hajléktalan, rokkant, kisnyugdíjas és beteg bizonyosan magára hagyatva érzi magát, mert a szociális háló már nem működik, az egyházi karitatív szervezetek viszont még nem képesek a helyükre lépni…
Olyan fiatalokra van szükségünk, akiket nem kaszárnya-, vagy kolostori szigorúságban nevelnek fel, hanem akikből önálló gondolkodású, szemfüles, csapatmunkára képes, erkölcsi iránytűvel rendelkező bátor felnőttek lesznek. Ha a magyar nemzetállam képes lesz milliónyi ilyen férfit és nőt kitermelni magából, akkor nem marad el sem az ország sikere, sem a hazaszeretet! (2021)

Putyin és az "európai disznók"

Újsághír: Putyin európai disznókról beszélt az orosz vezérkar előtt... (HVG, 2025. dec. 17.)

Putyin kifakadása alaptalan; a 2020-as években senki nem akarta Oroszországot felosztani! Az amire Putyin utal nem más, mint a Szovjetunió - az ő felfogásában a "Nagy Oroszország" - szétesése volt, a nemzeti önrendelkezés elve alapján. És pont ezt a nemzeti önrendelkezés és szuverenitás iránti igényt tartja a nem elég hívő, nem eléggé nacionalista Nyugat "áfiumának"/ópiumának Putyin, amelyet már tovább nem tűrhetett az orosz titkosszolgálat által megszállt államgépezet és megindult a "rothadó" Nyugat felé... Ukrajnán keresztül.

XIV. Leó az új világrend előhírnöke?

A populista politika a népszerűség hajhászása miatt nem mer hozzányúlni a mérhetetlenül káros fogyasztói társadalom modellhez és miközben még mindig határokról, „új, jobb határokról” ábrándozik, - amelyekért akár háborút is kész kirobbantani - aközben a létünket fenyegető humanitárius, ökológiai és szociális problémákat egyszerűen lesöpri az asztalról, mint nem létezőket. Ezért az „utánam az özönvíz-típusú” felelőtlen politikusi magatartásért a nemzetállamokra széttagolódó világrend a felelős. Aki nacionalista az nem akar, de nem is tud globálisan gondolkodni.

A világgazdasági szektoron kívül van két intézmény, amelynek mintegy hivatali kötelessége a globalizmust képviselni: az ENSZ és a római katolikus egyház. Az 1945-ben létrehozott ENSZ, a saját nehézkessége, de főleg a nemzeti-önzés talaján álló populista államok nyomása miatt is, bent ragadt az alapításának elavult és szűk mozgásterében. A római katolikus egyház viszont, főként Ferenc pápa tevékenyége óta, úgy tűnik képes az univerzalizmus hiteles képviseletére!

A Vatikán a világ legrégebbi és mindmáig legjobban informált ’agytrösztje”. Ferenc pápa ráadásul az egyház szellemi elitjéből, a jezsuita rendből érkezett azzal az ambícióval, hogy az európai civilizációval egybeforrt, belterjes „Rómát” modernizálja és megnyissa a világ felé. Mivel maga is Dél-Amerikából származott kötelességének tartotta, hogy a keresztény hitre legfogékonyabb milliárdnyi fejlődő világbeli híveinek mindennapos gondjait beemelje az egyházi tematikába, ily módon a szegénység, a diktatórikus hatalomhoz való viszonyulás, a migráció és a környezetszennyezés kérdését. Jellemző, hogy az első önálló enciklikája (állásfoglalása), a „Laudato si”, amelynek alcíme a „közös otthon gondozása” volt, és amely a társadalmi igazságosság mellett a környezetvédelemről szólt, három évvel megelőzte Greta Thunberg feltűnését.

Ferenc pápa azon túl, hogy új pályára állította az egyházat, előrelátó személyzeti politikával mintegy kijelölte „örökösét”; XIV. Leót.

A szegényekhez való radikális közelség teológiája

XIV. Leó pápa „Dilexi te” kezdetű apostoli buzdítása tudatosan utal vissza Ferenc pápa „Dilexit nos” enciklikájára, amelyben kifejeződik az egyház elkötelezettsége a legkisebbek és legkiszolgáltatottabbak mellett. A „Dilexi te” radikálisan új megtestesülés-teológiát tartalmaz: „Krisztus maga lett szegénnyé, hogy megossza velünk emberi természetünk határait és törékenységét”. A „Dilexi te” prófétai teológiát kínál, amelyben az egyházi gyakorlat sokkal több, mint egyéni jótékonykodás:”Az igazságtalanság struktúráit a jó erejével fel kell ismerni és le kell bontani”. A gondolatmenet úgy folytatódik, hogy „a szegényekkel való találkozás nem valamiféle mellékes, periférikus tevékenység, hanem maga a keresztény élet központja.”

Az apostoli buzdítás túllép a puszta elméleti tanításon: gyökeres átalakulásra hívja az egyház szervezeti felépítését, prioritásait és önazonosságát. A kulcskérdés így szól: miként válhat az egyház valódi módon „szegény egyházzá a szegényekért”, ahogyan azt már XXIII. János pápa is sürgette. A kitűzött feladatok közül érdemes kiemelni, hogy olyan konkrét lépések kidolgozását kell elkezdeni, amelyek szembeszállnak a „gazdaság diktatúrájával, amely öl”. Elengedhetetlen az együttműködés a civil társadalmi mozgalmakkal, valamint annak a biztosítása, hogy a menekültek lelki gondozása az egyház küldetésének szerves része legyen. Ezentúl az egyháznak aktívan kell részt vennie a nemzetközi testületek munkájában a strukturális igazság érdekében, és kiemelt egyházi törekvésként kell kezelni a gazdagabb és a szegényebb országok közötti szolidaritás erősítését.” (Szemlélek, 2025. okt. 9. - Csiszár Klára pasztorálteológus összefoglalója alapján)

A párbeszéd folytatása a keresztény egyházak, valamint a keresztény és a nem-keresztény egyházak között

Az idén májusban megválasztott egyházfő első külföldi útján igyekszik azt mutatni: annyira közel megy a tűzhöz, hogy akár bele is sétál, ha ez kell ahhoz, hogy rendeződjenek a konfliktusok. A törökországi út a római katolikus és a görög-keleti ortodox kereszténység egységet kívánta felmutatni a niceai zsinat 1700. évfordulóján. A libanoni út célja a felekezetek és vallások közti béke előmozdítása volt. XIV. Leó úgy tartja, hogy egyháza híveinek a „béke népének kell lennie, olyanoknak, akik mindenkinek jót akarnak”. (Pénzcentrum, 2025. nov. 30.)

A klímavédelem ügye

XIV. Leó pápa videóüzenetet küldött az ENSZ brazíliai klímakonferenciájához. A pápa szerint a párizsi megállapodás működő keretet adott, de a világ nem reagál elég gyorsan. A pápa a globális éghajlati hatásokra is figyelmeztetett. Az árvizek, az aszályok, a viharok és a szélsőséges hőség szerinte már minden kontinensen érezhetők. (Pénzcentrum, 2025. november 18.)

Minden jel arra mutat, hogy az 1,4 milliárd hívőt számláló katolikus egyház aktív szerepvállalásra készül a világpolitikában.

XIV. Leó, a fantasztikusan jól sikerült libanoni látogatását követően bejelentette, hogy a következő útja Afrikába vezet…

https://vulkanfolyoirat.hu/orosz-jeno-xiv-leo-az-uj-vilagrend-elohirnoke/

 

Az EU erős szövetségese lehetne XIV. Leó pápa

  • Hiába tesznek úgy a politikusok mintha nem fenyegetné a világot egy kihalási esemény a következő évtizedekben: ez csak a tömegpánikot elkerülni szándékozó rutinszerű nyugtatgatás.
  • Két válaszuk van arra, hogy a Föld természeti erőforrásait már jórészt kimerítettük és a környezetszennyezés már-már fojtogató jelenség; az egyik a nemzetbe bezárkózó, az „XY állam az első!” típusú megoldás, a másik egy végső, kétségbeesett próbálkozás a növény- és állatvilág (beleértve az embert) sokszínűségének a megőrzése, méghozzá Földi méretekben, globálisan.
  • A világ szerencsétlenségére az Egyesült Államokban a bezárkozó, „patrióta” megoldás kerekedett felül. Elon Musk és a hozzá kapcsolódó elitista kaszt a könnyebbik megoldást választotta: mentik Amerikát, lemondva a világ többi részéről. De még Amerikán belül is létezik egy szűk kör, amely a káosz elől legszívesebben a Marsra menekülne, de ha már oda nem lehet (mert élhetetlen), akkor minél távolabbi, csendes-óceáni szigetek luxus bunkerébe. Más országokban, a Putyinhoz, Orbánhoz hasonló szupergazdagok szintén kialakították jó előre a betonbunkereket hatalmas udvarházaik, palotáik mélyén.
  • A másik megoldás a földi bioszféra és ökoszisztéma mentése lenne, ami olyan kellemetlen intézkedésekkel járna, mint a fogyasztói társadalom megszüntetése, a kontinensek közti kereskedelem és a tömegturizmus szigorú korlátozása (a Covid-lezáráshoz hasonlóan), a gazdagok (gazdag országok) és szegények (szegény országok) közti különbségek radikális csökkentése adókkal, majd a javak újraelosztásával, egy univerzális „feltétel nélküli alapjövedelem” formájában. Csak egy ilyen irány tehetné elkerülhetővé az emberiség számára a legrosszabb forgatókönyveket: a nem kívánt népvándorlást, a folyamatos háborút és az élővilág pusztulását.
  • Az Európai Unió a bioszférát megmenteni szándékozó megoldás mellett tette le a voksát az ENSZ-szel közösen szervezett, de eddig még nem túl eredményes klímakonferenciák rendezésével. Érdekes fejlemény volt az, amikor Ferenc pápa az első, 2015-ben kiadott, önálló enciklikájában a társadalmi igazságosság mellett a környezetvédelmet állította a középpontba. Ferenc pápa örökébe lépő XIV. Leó – folytatva az elődje által kezdett munkát - fokozott figyelmet szentel a klímaválságra és annak káros következményeire, hiszen a katolicizmus leginkább a fejlődő világban növeli, méghozzá dinamikus módon a híveinek számát.
  • Korunkra mintha nem egyszerűen a hidegháború lenne a legtalálóbb jelző, hanem a „hideg vallásháború”. Oroszország már a cári időszaktól kezdődően világmegváltó ambíciókkal rendelkezett; hol kommunista, hol ortodox-pravoszláv ideológiai küldetéssel. Kínában mára a kommunista párt is erőteljesen támogatja a konfucianizmust, Indiában az egyre erőszakosabb hindu nacionalizmus uralkodik és az Egyesült Államokban pedig Trump politikájára az olykor szélsőséges neo-protestáns irányzatok nyomják rá a bélyegüket.
  • Az európai zsidó-keresztény hagyományokra építő, a középkorban még világi hatalommal rendelkező Pápai Állam az olasz egység következtében tűnt el, mára csak a világ legkisebb szuverén állama, a Vatikán maradt meg belőle, amely a vallási jelentőségén túl a világ egyik legjobban informált, nemzetek feletti, globális tudásközpontja.
  • Mivel az Európai Unió nemcsak a közös haderejének, de a saját, karakteres identitásának megteremtésében sem ért el még átütő sikert, ezért talán érdemes volna elgondolkozni azon, hogy az Európai Unió ne kössön-e szövetséget az európai értékeket világszerte kultiváló római katolikus egyházzal? Amennyiben az Európai Unió komolyan gondolja a klímavédelem, a szolidaritás és az emberi méltóságot mindenki számára biztosító jogállamiság eszméjét, akkor ebben a vonatkozásban természetes szövetségese lehet a XIV. Leó vezette Vatikán.
  • Vajon nem járna-e jól az Európai Unió, ha olyan puha hatalmi, „soft power” támasza volna, mint a Vatikán? Ha az Európai Parlament közfelkiáltással az amerikai születésű, de a harmadik világban szocializálódott XIV. Leót választaná meg Európa tiszteletbeli elnökének? És fordítva; vajon nem erősítené-e meg az egyházfő vallás-, és kultúraközi közvetítő szerepét, nem segítené elő a növény-, és állati fajgazdagság megőrzését, egyházi nyelven a Teremtésvédelmet, ha a pápa mögé egy világhatalmi pólus állna be?

 

 

Orbán meséje az "igazságos Orbánról"

Orbán által mesélt mese a következő: "Én a többséget, a magyarságot képviselem országon kívül és belül(!). Nekünk magyaroknak (és főleg nekem a legmagyarabbnak) előjogaink vannak, mert 1000 éve itt élünk. Tehát nem az "egyenjogúság" számít, mert azt az istentelen és idegen Felvilágosodás találta ki, hanem a politikai bölcsességem.... Magyarul: más mércével kell mérni azt, ha Magyarországon egy külföldi lop és mással ha egy magyar teszi ugyanazt! Más ha egy külföldi, ha egy cigánybűnöző, vagy egy szakállas zsidó bácsi a pedofil és teljesen más a helyzet, ha egy fehér, keresztény embernek az a gyengéje, hogy intézetis kisfiukat, kislányokat szeret megerőszakolni - istenem, ez csak olyan úri hóbort, mint a vadászat és különben is, ha rendszeresen jár gyónni, akkor minden meg van bocsátva!" - A társadalom peremén élők azért szeretik ezt a mesét, mert mindennél jobban vágynak a "felsőbbrendű magyarok" virtuális közösségéhez tartozni, amihez a belépőjegy - Magyarország Kormánya és egy közeli pap szerint - az, ha Orbánra szavaznak...

Bruck Gábor a TISZA hitelességéről

Bruck Gábor: Levél a 106 Tisza-jelöltnek: Mitől leszel hiteles?

"A hitelesség két mércéje: 1. mások rá tudnak-e hangolódni arra, amit te belül igaznak érzel. 2. Ha ez megtörténik, létrejön egy közös energiatér -- egy mező. Ez a politika valódi ereje.

Van egy különös mintázata a magyar politikának. Feltűnik egy új ellenzéki politikus, tele van élettel, erővel, figyelemmel. Aztán néhány év múlva már alig hallunk róla. Nem bukott meg, nem lett botrányhős -- csak érdektelenné vált.

Ez nem természetes. Máshol a politikusok évtizedekig építik a tekintélyüket, és lassan araszolnak fölfelé. Nálunk viszont egy-két év alatt kifulladnak, kiüresednek. Most csak az ellenzékről beszélek: a Fidesznél a pártlojalitás már régen megfojtott minden egyéni hangot.

A legtöbb ellenzéki politikust nem hiba vagy botrány öli meg, hanem a hátsó szándék. Az, hogy mást mond, mint amit gondol. Amikor elválik egymástól a beszéd és a szándék, minden mondat mögött ott lesz egy kimondatlan cél, egy szerepfeszültség. Ilyenkor a szavazó mindig hátra szorul. Csakhogy a kimondott szavak továbbra is azt hirdetik, hogy - minden a szavazóról szól.

A szavazók ezt pontosan érzik. Nem elemzik a mondatokat, de felismerik, ha a politikus szerepet játszik, ha manipulál, vagy nem a közösségért, hanem önmagáért beszél. Ilyenkor kilépnek a játékból, a kapcsolatból -- és a politikus tekintélye sorvadni kezd.

A szerepbeszéd mögött mindig fokozott önfigyelés van: kontrollált mondatok, szerkesztett gesztusok. És aki így beszél, az nem kapcsolódik senkihez. Az eredmény: kiégés, cinizmus, nulla hitelesség.

Kedves Tiszások,
aki azt mondja, amit gondol, annak nem kell önmagát figyelnie. Elég, ha jelen van -- és ennek különös energiája van. A hallgató azt érzi: erre rá tudok hangolódni.

A hitelesség nem módszer és nem stílus. A hitelesség az, amikor azt mondod, amit gondolsz, és úgy, ahogy érzed. Nem mutatod magad se többnek, se kevesebbnek, mint amennyi vagy. Könnyű kötődni az ilyen politikushoz -- még ha téved is. Viszont nem lehet kötődni ahhoz, aki szerepet játszik -- még ha igaza is van.

Az őszinteség nem a pártfegyelem ellentéte.
A Tisza-jelölteknek nem kell egyforma mondatokat használniuk, de jó, ha közös szándékot képviselnek. A fegyelem nem azonos beszédet, hanem azonos irányt jelent. Egy párt akkor generál erőt maga körül, ha a sok külön hang ugyanabból a meggyőződésből indul.

A hazugság elszigetel. Az igazság összekapcsol. A kapcsolódásból közösség lesz. A közösségből mező.

Mező
 Láttad már, ahogy egy madárraj egyszerre fordul? Nincs vezérmadár, mégis egy mintára reagálnak. A biológusok szerint ez emergens viselkedés: sok külön élet összehangolódása. Ez mező.
 A halraj mintha közös idegrendszerrel rendelkezne. Ha egy hal megriad, az érzés egy pillanat alatt fut végig a csapaton. Ez mező.
 Színház: van előadás, amely felemelkedik — a színészek egy sajátos energiatérben játszanak, és ez átterjed a nézőkre is. Ez mező.
 Koncert: harmincezer ember egyszerre énekel és ugyanazt érzi. Ez is mező.

A politikában is létrejöhet ilyen közös tér: amikor sokféle ember ugyanarra a gondolatra, érzésre, belső irányra hangolódik. Ez a közös narratíva pillanata. Ez a mező.

A mező nem misztikus fogalom. A közös figyelem, a közös szándék és a közös értelmezés tere. Neurológusok mondják: amikor sok ember ugyanarra figyel, agyhullámaik ritmusa hasonulni kezd — ez az idegi összehangolódás az emberi mezők alapja.

Persze a mező nem cél, hanem következmény. A hitelesség hozza létre. Az igazság megteremti a teret, amelyben az emberek egymásra hangolódnak.

A régi ellenzéknek nem volt mezője.
Sok külön hang, külön érdek, külön igazság volt -- de nem volt közös irány. A pártok egymást figyelték, nem a választót. Ahol minden mondat taktika, ott nincs összehangolódás. És ahol nincs összehangolódás, ott nincs erő. Nem azért voltak gyengék, mert nem volt igazuk, hanem mert nem volt közös igazságuk. Nem volt közös értelmezési keretük.

Miért tudott Orbán mezőt építeni?
A Fidesz ereje egy különös mezőből jött létre -- de nem az igazság-mezőből, hanem egy érzelmi-hatalmi mezőből. Egyszerű, fekete-fehér történetekre épített: barát-ellenség, rend-káosz, haza-veszély.
A félelem gyorsabban hangol össze, mint a remény. A lojalitás könnyebben épít egységet, mint a kritikus gondolkodás. A Fidesz-mező három pillére:
– van külső ellenség,
– mi megvédünk,
– cserébe fegyelmet kérünk.

A tábor ezért ugyanazt a világot látta. Az erejük az összehangoltságban volt. És még valamiben: Orbán vagy hitt abban, amit mondott, vagy kivételes megtévesztő képességgel játszotta el — és ez elég volt ahhoz, hogy a követői ráhangolódjanak.

De ez nem igazság-mező volt, hanem félelem-mező. A hazugság is képes mezőt építeni -- csak belül törékeny, mert kényszerre épül, nem kapcsolódásra.

Miért nélkülözhetetlen a Tisza számára a mező?
A mező nem kiegészítő elem. Nem kommunikációs trükk. A mező maga az erő. Ahol sok ember ugyanarra a belső irányra hangolódik, ott a gondolatból akarat lesz, az akaratból cselekvés.

Nem elég jó jelölteket állítani. Nem elég igazat mondani. Közös energiateret -- közös mezőt kell létrehozni. Ez ad tartós erőt. Amíg ez nincs meg, minden széttartó. Amikor megszületik, az irány magától formálódik.

Hogyan tud a Tisza mezőt építeni?
Három dolog kell hozzá:
• Őszinteség. Innen indul minden.
• Közös történet. Miért akarjuk megváltoztatni ezt az országot?
• Kapcsolódás. Amikor egyre több ember mondja: ezt én is így látom.

A félelem-mező engedelmességet hoz létre. Az igazság-mező közösséget. A különbség nem elméleti:
az egyikben félünk egymástól,
a másikban végre ráismerünk egymásra.
süti beállítások módosítása