Putyin eurázsiaiként határozza meg az országát, ami földrajzi szempontból igaz, de csak abból.

A világ zsarnokai arról ismerhetők fel, hogy mind gyűlölik az Európai Uniót. Vagyis számukra az ideális állam ne legyen etnikailag sokszínű, hanem kizárólag egy domináns nemzet legyen; ne legyen vallási/deológiai szempontból közömbös, hanem egy uralkodó vallás, illetve valláspótló ideológia legitimálja a Vezetőt; és főleg ne legyen liberális piacgazdaság, hanem a társadalmat egy központilag irányított, amennyire csak lehet önellátó hadigazdaság uralja.

Ebben a szellemben kormányzott Orbán és ebben gondolati sémában kormányozza jelenleg is országát Erdogan, Netanjahu, Trump és természetesen Putyin.

A neo-sztálinista Putyin, mivel nem tudja az élet minőségét javítani Oroszország vidéki területein, ezért extenzív, területszerző sikerekkel próbálja morálisan kárpótolni az embereket. Azonban mivel nemhogy a régi szovjet határok visszaállítása, de még Ukrajna bekebelezése sem sikerült neki, ezért Oroszország szégyenszemre rászorult Irán, Kína és Észak-Korea gazdasági-katonai segítségére.

Ma ott tartunk, hogy Észak-Korea legalább 50.000 katonát és egy egész fegyver-, és rakétaarzenált telepít Ukrajna keleti részére. Tehát a világ legveszélyesebb és legkiszámíthatatlanabb katonai hatalma, amely eddig csak Dél-Koreát, Japánt és az Egyesült Államokat fenyegette, immár Európa közvetlen közelében hoz létre bázisokat!

A szovjet titkosszolgálat kereteiben szocializálódott, korlátolt és cinikus Putyin, ezzel nemcsak Európát elpusztítani képes modernkori „tatárjárásnak” nyitott utat, nemcsak kiszolgáltatta Oroszországot a „sárga veszedelemnek”, hanem a hazáját is átlökte Ázsiába...

Kezdetben volt a szétszóratás, a diaszpóra, a „bolygó hollandi-zsidó.” Egyik oldalon a „Krisztus-gyilkos” vallási közösségnek a keresztény világból történt kiközösítése. A másik oldalon a gettóbeli összekapaszkodás, a földbirtok-központú feudális világ perifériáján, a mindenki által megvetett, „istentelen profitábilis” tevékenységek űzése.

Az időközben más népeket ért történelmi traumák ugyanakkor képessé tettek sok keresztényt, - a magyarokat különösen - hogy belehelyezzék magukat a zsidóság helyzetébe. A török hódoltság idején a református magyarság a Dávid zsoltárok talaján építette fel a bibliai súlyú és mélységű identitását. De maga a protestantizmus is leginkább a „zsidós” szakmákat gyakorló kalmár, szatócs, bankár keresztények vallási reformja volt a lovagi-földbirtokos szellemiségű katolicizmussal szemben.

A történelem folyamán a többségi nemzetek a zsidóságot (mint minden kisebbséget: örményt, kurdot, magyart, Indiában a muszlimokat stb.) pofozóbábuként használták; a politikai-gazdasági frusztráció levezetésére. Erről tanúskodnak a pogromok és a holokauszt.

A halálos üldöztetés mártír aurát vont a zsidóság, majd utóbb Izrael köré, amely a szenvedés jogán ki is járt neki. Az, hogy Izraelnek joga van a saját államiságára és hogy hősiesen szembeszáll az „iszlám Góliáttal” napjainkig meghatározta az euro-atlanti, illetve zsidó-keresztény civilizációnak a zsidó államhoz való pozitív hozzáállását.

Ez a különleges, bűntudattal vegyes csodálat van most változóban, mert Netanjahu Izraelt „normális” soviniszta, terjeszkedő hadiállammá alakította. Ezzel viszont Izrael elvesztette varázserejét és különleges presztízsét…

https://novekedes.hu/elemzesek/hogyan-lett-izrael-strategiai-es-moralis-teher-amerikanak

A 2026-os választás estéjén Orbán azért jelentette be kora este és nagy hisztéria nélkül a vereségét, mert tudta, hogy az már egy lefutott meccs.

Nem is nagyon bánta.

Ő sosem volt jó a válságkezelésben. Az volt a taktikája, hogy kivárja, míg más elvégzi a piszkos munkát, aztán meg lefikázza a válságkezelést. Ez történt 1995-96-ban, a Bokros Lajos által bevezetett szigorú (tehát népszerűtlen) takarékossági „csomaggal”. Majd 2009-ben az államcsőd elkerülése érdekében, az újraválasztás legcsekélyebb reménye nélkül, „kamikázé” üzemmódban kormányzó Bajnai-Oszkó válságkezelő párossal, akik végül jó állapotban adták a gazdaságot a Fidesznek.  

Orbánnak hatalmas szerencséje volt, mert a 2010-től 2022-ig tartó időszakban világgazdasági konjunktúra volt, amiből ő és a sleppje jól megszedte magát. Ám amint beütött a Covid-krach, valamint működési zavarok mutatkoztak a nemzetállamot-bálványozók számára mumusnak tekintet globális világgazdaságban, abban pillanatban megingott Orbán hatalma is. Hihető az, amit Orbán mondott, hogy tudniillik „gazdasági kérdésekkel nem foglalkozom” (azzal nem, csak a neki és sleppjének a „magyarság-teljesítményük” miatt kijáró  harácsolással).

2026-ra Magyarország a legfontosabb piacán, az EU-ban, politikailag teljesen elszigetelődött és katasztrofális adósságcsapdába került. Orbán végignézve a sok ellustult és fantáziátlan fideszes vezetői gárdáján valószínűleg már 2025-ben tudta, hogy ezt a meccset elvesztette. Sőt akár meg is könnyebbült attól a tudattól, hogy nem neki kell azt a trágyadombot eltakarítani, amit az egymást követő Fidesz kormányok összehordtak.

"Vigye csak el a balhét Magyar Péter!" – gondolhatta.

Aztán, ha minden rendeződik és a francia, német választásokon győz a (Trump és Putyin által egyaránt támogatott) erős nemzetállamokat, -- tehát gyenge EU-t/ „Brüsszel”-t akaró - jobboldal, akkor Orbán oda kerül vissza, ahová a "gondviselés" szánta az európai és világ patriótáinak élére!

„Lesz akkor nemulass Magyarországon és Európában!” – ábrándozik erről, alkoholmámortól kissé kótyagosan, önkéntes száműzetésében…:

https://index.hu/belfold/2026/08/17/tarjanyi-peter-fidesz-ujjaepites-orban-lazar/

 A 2010-ben frissen alakult Orbán-kormánynak ugyanúgy egy katasztrófahelyzettel kellett szembenéznie, mint 2026-ban Magyar Péter kormányának. Még ha a két rendkívüli esemény jellege el is tér egymástól, akkor is érdemes összevetni a két kormány válságkezelését.

A 2010 október 4-én bekövetkezett, tíz ember halálát követelő, ajkai vörösiszap-katasztrófa a magyar ipar történetének egyik legsúlyosabb balesete volt. Az Ajkai Timföldgyár vörösiszap-tároló gátjának átszakadása egymillió köbméternyi erősen lúgos, maró hatású ipari hulladékkal terítette be Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely alacsonyan fekvő részeit. Tíz ember meghalt, 150-en szenvedtek súlyos égési sérülést, rengeteg ház vált, - a bennük lévő bútorokkal és használati tárgyakkal együtt - használhatatlanná.

Ami közös: az a lakosság spontán szolidaritása

A magyar társadalom mindkét esetben gyorsan és hatékonyan reagált. 2010-ben adományokkal megpakolt teherautók, autók indultak el, még az ország távoli pontjairól is a katasztrófa sújtotta települések felé. 2026-ban a kormány kérésére a lakosság érzékelhető mértékben csökkentette a villamosenergia fogyasztását a kritikus kora esti órákban.

Miben különbözik Magyar és Orbán válságkommunikációja?

Mind a két politikus a politikai habitusának megfelelően viselkedett.

Magyar Péter az agilis, hatékony és jól kommunikáló vezető szerepét mutatta. Miközben a paksi erőművi és a vízügyes szakemberekkel konzultálva hozott döntéseket, miközben kormányülést tartott a klímaválság miatt kiszáradó Duna mellett, aközben volt ideje a lakosság érzékenyítése érdekében helyszíni videóösszefoglalót készíteni és nem mellékesen levezényelni a köztársasági elnökválasztás folyamatát.

A 2010-es válságkezelés nem volt ellenmondásoktól mentes.

A felelősök gyors megnevezésének kényszere, kényszeressége vezetett oda, hogy a vörösiszap katasztrófa másnapján október 5-én az akkori környezetvédelmi államtitkár, Illés Zoltán, azonnali hatállyal felfüggesztette a MAL Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi Zrt. tevékenységét. Azé a gyárét, amely a Magyarországon egyedül nagy mennyiségben rendelkezésre álló nyersanyagnak, a bauxitnak a feldolgozásával foglalkozott, holott a probléma nem az 1100 embert foglalkoztató termeléssel, hanem a melléktermék zagytárolójával volt.

Október 5-én megszólalt maga Orbán Viktor is, aki a következőt mondta: „Nem ismerünk olyan jelet, amely szerint természeti okai lennének a katasztrófának. Élünk a gyanúperrel, hogy itt emberi mulasztásról van szó. Az egész ország tudni szeretné, hogy ez a tragédia kinek a felelőssége.”

A miniszterelnök október 11-én napirend előtti felszólalásában bejelentette, hogy őrizetbe vették a Mal Zrt. vezérigazgatóját, a vállalatot pedig állami irányítás alá vonják. Bakondi György katasztrófavédelmi biztosként átvette a MAL Zrt. vezetését. Az országgyűlés rekord tempóban, október 11-én fogadta el a sajtóban „lex MAL”-nak becézett törvényt, amely – a honvédelmi törvény módosításaként – lehetővé tette, hogy katasztrófahelyzetekben az állam átvehesse a magáncégek irányítását; az első ilyen a MAL Zrt. volt...

Utóbb, 2016. január 28-án lezárult elsőfokú perben a Veszprémi Törvényszék mind a 15 vádlottat felmentette Az ítélet indoklása szerint a katasztrófát a kilencvenes években elkövetett tervezési hibák okozták, és nem a 2010-ben a MAL-nál foglalkoztatott dolgozók gondatlansága. Ám ezt a verdiktet felülírta 2018-ban a Győri Törvényszék megismételt elsőfokú eljárása, amelynek révén a per fő vádlottjait letöltendő börtönbüntetésre ítélte.

Utólag már tudható, hogy a tározó sarka az agyagos talapzaton megcsúszott, ráadásul az ”Űrvilág.hu” november 15-én közölt cikke szerint a kolontári vörösiszap-tározó gátja évek óta mozgott, ami az átszakadásához vezethetett.

Mintha az Orbán kormány prioritása a felelősség áthárítása lett volna, hiszen a gátszakadás előtt két héttel az állami vízügyi hatóság ellenőrizte az iszaptározót és semmilyen rendellenességet nem talált!

Ami a katasztrófa utóéletét illeti: Orbánék sem a bányászati tevékenység okozta tájsebek befoltozását, sem a felhalmozódott salak és vörösiszap további újrahasznosítását nem kezdeményezték.

A kárvallottak pedig évek múltán is arról panaszkodtak, hogy a hatalmas magyarországi és nemzetközi adomány ellenére (például még Angelina Jolie és Brad Pitt is több millió forintot küldött) csak nagyon vontatottan és nem mindig a károsultak igényének megfelelően történt a helyreállítás.

Orbán Viktorról már 2010--ben kiderült - ha jobban figyeltünk volna -  hogy számára fontosabb a látványos, rapid döntés, mint a helyszínen való tájékozódás és fontosabb az állami mundér becsületének védelme, valamint az állam és vele saját maga fenyegető mindenhatóságának felmutatása, mint egy probléma valódi kezelése, hosszú távú megoldása…

 „Eugenio von Savoie” -írta alá magát egyszerre három nyelven a herceg, nevében is vállalva az eszményi nemzetköziséget, amelynek életével szolgálatába szegődött. Apai származása, neveltetése, kultúrája a franciákhoz csatolta, anyai vére az olaszokhoz… (A megöregedett, vallásossá vált XIV. Lajos) a csúnya, jelentéktelen külsejű, de eszes és nagyravágyó, a katonai tudományokért élő-haló Eugénből a maga új szenvedélyének megfelelően papot akart nevelni. Az anya lázadt, a fiú bosszút esküdött, s hogy valóra válthassa, elhagyta a francia udvart, és az ősellenségnek, a hatalmas Habsburg császárnak ajánlotta fel tehetségét. Így vette birtokba fogadott hazája, hogy talán legnagyobb emberére találjon a kétszeresen idegenben…

A török elleni harc, az utolsó kaland lehetősége kápráztatta fiatal szemeiket: ahogy egykor a burgundi hercegek könnyelmű pompával Nikápoly alá, úgy gyűlt most az előkelő fiatalság Franciaországból és máshonnan, s már barokkosabb fénnyel, a budai ostromhoz. Savoyai Jenő, a körülrajongott vezér Lotharingiai Károly alatt becsülettel kivette a maga kezdő részét a harcból: Badeni Lajos már mint a jövő reménységét mutatta be I. Lipótnak. Valóra is váltotta a várakozást, az inaskodás rövid évei után csakhamar mesterré avatódott, hogy a magyarországi hadjárat során végleg a maga számára foglalja le a vezéri dicsőséget, és a zentai diadallal, majd Belgrád visszafoglalásával hódolójává tegye egész Európát, „Gloria Christianorum” ünnepelte a tiszteletére vert emlékérem…

/Abban a korszakban/ Az ellenfelek le akarják győzni egymást, de kíváncsiak is a másikra: a török ízlést, divatot, szellemi hatásokat ad át a kiűzésére szövetkezett Nyugatnak, franciák és angolok marakodnak, de nyíltan vagy titokban egymás lelki formáját irigylik. XIV. Lajost mindenki gyűlöli, és mindenki utánozza… A hadvezérek pedig, szövetségesek és ellenségek, valósággal humanista közösséget alkotnak. Európai szellemek, messze az átlag fölé magasodnak, a legjobb értelemben vett elite tagjai. /Egyszerre/ gyűjtők, építtetők, alkotók, antik kultúrában, modern tudományosságban jártasak, irodalmi érzékkel bírók. Egy Turenne, Vilars, Marlborough, Montecuccoli, Savoyai Jenő vagy Zrinyi valóban élén állnak koruknak…

Fölényes és szabad elmék, ha vallásháborúk szolgálatában állnak is; jó európaiak, ha nemzeti vágyakat visznek is diadalra. Csak a táborban és könyvtárukban érzik jól magukat; kard a kísérőjük, de Leibniz világbéke-eszméin lelkesednek.” (Halász Gábor: Válogatott írásai, Magvető Kiadó Bp.1977; 537-541. old.

További érdekességek a Digitális legendáriumban: "Európa géniusza, Savoyai Eugén és a törökellenes hadjáratok"  címmel - https://www.youtube.com/watch?v=OEzFxLKDohQ

Minden magát csecsemő-módjára, önkritika nélkül imádó populista vezér (mint Orbán, Trump, Putyin stb.) magát a nemzet reinkarnációjának tartja és amennyiben ő az origó akkor az, aki ellene fenekedik az minimum idegenszívű, vagy elmebeteg... Ezért is küldték sokszor Szovjet-Oroszországban az ellenzékieket, - mint olyan elmeháborodottakat, akik a saját nemzetükre, népükre támadnak - elmegyógyintézetbe...
Pedig nem őket kellett volna oda bezárni...

"Az a magyar, aki sem nem cigány, sem nem zsidó, sem nem liberális, sem nem homoszexuális, sem nem Európa-barát, sem nem vállal munkát nyugaton... 

Ha rajtunk múlna, akkor egy Trianonhoz hasonló - de belülről irányított - nemzetcsonkításra volna szükség... faji alapon!"

Adott volt a határidő: augusztus 20-án az államfőnek már van szerepe. Visszafelé kellett tehát számolni és egy a társadalom többsége által elfogadható jelöltet kellett augusztus elejéig prezentálni. És semmilyen kapaszkodó nem volt: nincs közmegegyezés arról mi a feladata a köztársasági elnöknek, mi legyen a viszonya a társadalom 2/3-át képviselő Tisza párttal stb. 

A dolog időre - a szárazsági vészhelyzet ellenére - ki van pipálva!

Magyar Péter elképesztő ütemérzékkel hajtja a dolgokat... Ez már nem is permanens választási hadjárat, hanem villámgyors állam-rehabilitáció!

Kit érdekelnek tehát a jogi sutaságok?

Majd ezután a köztársasági elnököt!:)

A probléma az, hogy a baloldal világszerte eléggé fantáziátlan és széteső.
Ott van Franciaországban Mélenchon, akinél Európa-ellenesebb és nacionalistább csak a szélsőjobboldalon található,
Ott van New York új polgármestere, a muzulmán-indiai Mamdani, aki valójában Trump-ellenes, kozmopolita, szociális (város)politikát akar folytatni (de ami nem különb a tiszás Bódis Kriszta romapárti-szociális irányultságánál).
És most nyert az angol munkáspárti Andy Burnham, aki az önkormányzatokra építve akarná újraformálni az Egyesült Királyság állami struktúráját. Ez az alulról való építkezés amúgy nem állna távol Magyar Pétertől + Tisza Szigetektől sem, ha nem kéne várni a következő önkormányzati választásokra 2029-ig.

Milyen lehetősége marad így a magyar baloldalnak? Talán, ha sikerül  magát megfiatalítani, akkor összefoghatna az Európai integrációt sürgető, a szociális és környezetvédelmi szempontokra érzékeny Momentummal... De vajon készen állnak-e erre mindkét oldalon?