A „Pax Romana” olyan háborúktól mentes, konszolidált időszakot jelöl, amelyre rányomta bélyegét a római civilizáció. Egy jövőbeli „Pax Europae”, hasonló módon nemcsak egyszerű békét jelent, hanem jogi, kulturális és életmódbeli mintát, amelyet az Európai Unió, mint jövőbeni világnagyhatalom kisugároz.
A Pax Romana abban a korban alakult ki, amelyben Róma a határait erős, profi hadseregével hathatósan meg tudta magát védeni a „limes” révén a barbároktól. Fontos feltétele volt ennek az, hogy Krisztus születésekor és utána még legalább három évszázadig, meleg volt a klíma. Ám amint a lehűlt és jegessé vált az időjárás a germán törzsek már át tudtak kelni a limes-ként szolgáló, befagyott Rajnán és tömegesen betörtek a római területekre.
Pannónia, amely lényegében megfelel a mai Dunántúlnak, egyszerre volt Itália kapuja és védőbástyája, mivel a Duna-Limestől délre már nem volt több katonai kontingens egészen Rómáig. Az őslakosok kelták voltak, akik barátságosan fogadták a rómaiakat, akik már csak azért is otthon érezhették magukat Pannóniában, mert a tölgyfa évgyűrűk vizsgálata alapján az akkori időjárás nem különbözött a mai észak-itáliai klímától.
Óbuda ókori elődjének, Aquincumnak a lakosságát a 6.000 jól kiképzett légiós, az 5.000 fős segédhaderő, valamint azok családtagjai alkották. A katonai egységek, amelyek békeidőben építőbrigádként működtek, kitűnő ellátást kaptak. Aquincumra úgy kell gondolni, mint egy nemzetiségi szempontból színes összetételű „mini-Rómára”, sőt az egyik amfiteátrumának küzdőtere nagyobb is, mint a római Colosseumé! Ezek után az sem meglepő, hogy a régészek az ásatásaik során osztriga kagylóhéjakat találtak a tengertől ennyire messze…
A Nyugat-Római birodalom sorsát, a belső viszályok mellett, a népvándorlás pecsételte meg. A népvándorlás oka - a tudomány mai álláspontja szerint – az „ökológiai gravitáció” volt. Ez alatt azt kell érteni, hogy létezik egy összefüggő sztyeppei övezet Kelet-Kínától a magyar Alföldig, amelyen az állattartásra berendezkedett nomád népek, mint valamely futószalagon mozogtak keletről a csapadékosabb nyugat felé. Ennek az oka biológiai: a sztyeppei övezet növénye a fű, amely évente csak egyszer nő ki. A nomád népek két állatot tartottak: alacsonynövésű lovat és birkát. Ez utóbbit azért, mert a legeltetése során a fűből mindenhol megtart két milliméternyit, így újra nőhet az a következő évben (például kecskével ez nem ment volna, mert az a gyökerestül megeszi a füvet). A fű mellett a víz jelentette a másik nagy értéket. Ha ezek, vagy az állatállomány egészségi állapota bajba került, akkor a megélhetésért vagy állatot kellett rabolni a szomszédtól, vagy alárendelődni egy törzsszövetségnek (így került a magyarság ideiglenesen a Kazár kaganátus hatalma alá). A vagyont a birkák száma jelentette, és hogy valamilyen elképzelésünk legyen az állattartás mértékéről: Honfoglaláskor, a százezer, legfeljebb kétszázezer főt számláló magyar törzsszövetséghez tartozó, de olykor különböző nyelvet beszélő bevándorlóval együtt, a becslések szerint, tíz millió birka is érkezett a Duna-Tiszatáji pusztákra! De mivel az Alföld állat-eltartó képessége kisebb volt az Etelközinél, ezért a magyarság kalandozásnak hívott rablóhadjáratokra „kényszerült”. Aztán a letelepedés és a földművelésre való áttérés megoldotta a problémát.
A 21. században, a felemelegedés miatti „ökológiai gravitáció” a népvándorláskori kelet-nyugati irány helyett déli-északira váltott. A kiszáradás, az ívóvíz hiánya, a veszélyesen túlnépesedett, háborúk által sújtott területekről északra, a csapadékosabb, élhető országok felé kergetik Dél-Amerika és Afrika lakosságának egy jelentékeny részét. És miközben Európa lakossága elöregszik és egy mégoly migráció-ellenes országban is, mint amilyen az orbáni-Magyarország égetően szükség van a vendégmunkásokra, aközben Afrikában az átlag életkor 19,3 év és ez a fiatal és dinamikus milliárdnyi ember kiutat keres a szorult élethelyzetéből…
Mit tegyen a Római birodalom hagyományain felnevelkedett Európai Unió egy ilyen probléma megoldására? Az első reflex: a Limes építése, de a történelem azt tanítja, hogy sem a Kínai nagy fal, sem a Limes, sem bármiféle kerítés nem jelent garanciát az „idegenek” távoltartására.
Ötlettel az a Bizánc/Konstantinápoly szolgálhat, amely 1000 évvel túlélte a Nyugat-Római birodalmat. Konstantinápoly egyfelől centralizált volt, harcra kész, másfelől erős identitása volt, amely a görög-keleti államvalláson nyugodott. Ez egészen addig működött, amíg a nyugat-európai keresztesek végzetesen meg nem gyengítették Konstantinápolyt, aztán jött a pestis, végül a kegyelemdöfés: az oszmán-törökök 1453-os győzelme. "Görög oldalon fel-felcsillant a remény, hogy Hunyadi megjelenik a szultán hátában, nyugatról, a város szárazföldi felén, ahol a vándor magyarok hajdan hiába döngették volt a kapukat. De a sors iróniája néha irtózatos. Hunyadi helyett egészen másfajta magyar jelent meg.” Orbán, akinek ágyú-csodafegyverét hatvan ökör vontatta Bizánc alá. „Ez a szörnyeteg végezte a legnagyobb pusztítást a falban. Mellesleg szólva, Orbán eredetileg Bizáncnak szolgált, de nem tudták kellőképpen megfizetni." (Cs. Szabó László: Őrzők, Magvető könyvkiadó Budapest, 1985 - 85. old.).
Fontos lehet a várfal, a Limes, de a belső kohézió számít igazán, csak ez képes a kvóták szerint betelepülőket integrálni!
Akkor lesz képes Európa a saját civilizációs örökségét megőrizni és a „Pax Europae-t” kiterjeszteni a Földközi-tengertől Grönlandig, Skóciától Ukrajnáig, ha jön egy Bismarck-kaliberű európai politikus, aki a német egységhez hasonlóan, össze tudja kovácsolni Európa kisebb-nagyobb államait.
Ily módon a „Pax Europae” a jogállamiság talajára építő, a demokráciát és az ökológiai tudatosságot szem előtt tartó erős, magát megvédeni képes európai civilizáció neve lenne a jövőben - joggal!
