Ha Orbán a választási vereségét úgy akarná elkerülni, hogy a kibújuk a megmérettetés alól és puccsszerűn - büntetlenséget és hatalmi túlélést biztosítva magának - köztársasági elnökké választatja magát, akkor erre fel kell készülni.

A dörzsölt, rafkós Orbán már a 2022-es választás előtt bebiztosította magát azzal, hogy kormány több ezermilliárd forintnyi közvagyont adott át ingyen az orbánista kádereknek, ily módon például a magyar felsőoktatás 70 százaléka fideszes delegáltak által vezetett alapítványi fenntartásba került. De a legnagyobb kárt azzal okozta, hogy Orbán, a belső bizonytalansága miatt, csak négy években mert gondolkodni és soha nem akart hosszú távú, rendszerszintű reformokat végrehajtani: sem az egészségügy, az oktatásügy, a vasúti infrastruktúra, sem pedig a nyugdíj-, és szociálisrendszer tekintetében. Vajon az Európai Unióval nem azért romlott-e meg Orbán viszonya, mert egy idő után rákérdeztek, hogy ugyan mondják már meg a magyarok, hogy hova tűntek a felzárkóztatási pénzek? Egy biztos, az „önérzetében bántott” Orbán az idő előrehaladtával egyre inkább Európa-ellenesebb lett és igyekezett olyan külföldi támogatókat keríteni magának, akik nyíltan, vagy kevésbé nyíltan Európa-ellenesek (Putyin, Erdogan, Trump).

Természetesen, aki Európa-ellenességet mond, az jogállam-ellenességet mond. Ez a belpolitikában a „veszélyhelyzeti kormányzást” jelenti; egyfajta puha, kádárista önkényuralmat, amelyben az ellenállótól nem az életét, hanem „csak” a megélhetését veszik el.

Amennyiben a Mészáros neve alatt futó vagyon igazi tulajdonosa, - ezzel Európa egyik, ha nem a leggazdagabb politikusa - Orbán arra vetemedne, hogy köztársasági elnöknek hirdettesse ki magát, akkor nem fog látszólag semmi sem történni. Nem írunk 1957-et, nem lesznek pufajkás, géppisztolyos karhatalmisták, de nem lesz NATO beavatkozás sem. Az EU-ellenes Magyarországnak szankciókkal és bojkottal kellene szembenéznie Európában és hiába várna nagyhatalmú szövetségeseitől gazdasági mentőövet, ilyen nem lenne.

Az életkörülmények és a személyi kultusz Magyarországot egyre jobban hasonlatossá tenné a Türk Tanácsot alkotó országok többségéhez… Ennek következtében újabb fiatal és kevésbé fiatal magyar generációk menekülnének Nyugatra, ezzel is csökkentve az amúgy is elöregedő és rossz egészségügyi állapotban lévő magyar népesség létszámát.

Milyen módjai vannak a békés ellenállásnak ilyen körülmények közt?

Először is az általános, megfelelően hosszú ideig tartó országos sztrájk.

Másodszor a magyar történelemből ismert „passzív ellenállás”. Deák Ferenc az alábbi magatartást javasolta a bukott, 1848-49-es szabadságharc után az idegen. ellenséges hatalommal együttműködni nem akaróknak: „Megvetni az önkényuralmat, nem tudni szolgáiról semmit /= levegőnek nézni őket/, mintha itt sem élnének, ez volt a közjelszó. Ne érezze magát otthon az osztrák /jelen esetben az orbánista/ sehol, soha, semmiben … Legyenek olyanok, mint a pestises, akit mindenki kerül, akitől mindenki fél.”

Talán nem érdektelen ennek a taktikának a hatékonyságáról tudni azt, hogy a magyar passzív rezisztencia nemzetközi hírnévre tett szert, Nehru, indiai miniszterelnök szerint például maga Mahátma Gandhi is hivatkozott rá az erőszakmentes politikájának kialakításakor. (Wikipédia)

Miközben a „legszuverénebb”, - de valójában „két úr szolgája” - magyar miniszterelnök Washingtonban a „Big Brother” kegyeit kereste, aközben áttörés történt New Yorkban: a 2009 után született „Z” generáció egyik képviselője, Zohran Mamdani, mikroadományok és a fiatal szavazók jóvoltából, 51 százalékos szavazati aránnyal megnyerte a polgármester választást.

Nagy valószínűséggel ez egy politikai trendváltás kezdete, amikor egyre több ember és népcsoport számára világossá válik, hogy a világ jelenlegi 60-70 éves politikai urai: a putyinok, trumpok, netanjahuk és orbánok, a 20. században szocializálódott világnézetükkel, képtelenek úrrá lenni korunk és főleg a jövőben várható válságokon. Ők, ha túl is lépnek a klímakatasztrófa csökönyös tagadásán, akkor is vagy hiteltelen ígérethalmazokkal élnek, vagy olyan pótcselekvésekbe menekülnek, mint a háborús konfliktusok kiélezése – mert azt ismerik és úgy hiszik, hogy azt kezelni tudják.

A "Z" generációs politikusok elvetik a hagyományos ideológiai választóvonalakat; számukra nincs jobb-, és baloldal, hanem konkrét ügyek vannak, amelyeket párbeszéd útján, konstruktívan igyekeznek megoldani egy 21. századi, toleráns együttélési erkölcs mentén. Volt ennek a nemzeti és vallási előítéletektől mentes, nemzetek feletti, a bioszféra-védelmére koncentráló, szegénypárti politikának egy előfutára, úgy hívják Ferenc pápa, mert az új hang, az új morális-politikai trend sokszor a legváratlanabb helyeken tör fel.

Az olyan "Z" generációs politikusok, mint Zohran Mamdani, vagy Magyar Péter nem tagadják meg a hagyományokat. Semmiképpen sem jellemző rájuk a bolsevik „a múltat végképp eltörölni” magatartás. Már-már tüntetőleg vesznek fel hosszú indiai inget, vagy attilát, ami az esetükben csak jelzésértékű, azt üzeni, hogy az új együttélési modellben, mindenki megőrzi az identitását anélkül, hogy rákényszerítené azt másokra.

Figyelemreméltó az amire a Telex.hu fiatal újságírója, Aradi Hanga Zsófia rámutatott: „…biztos, hogy New York legfiatalabb, első szíriai-amerikai polgármesterfeleségeként bármit vesz fel, azzal történelmet fog írni… Rama Duwaji erre az alkalomra egy elegáns, jacquard díszítésű fekete felsőt vett fel, amelyet a londoni székhelyű palesztin-jordániai tervező, Zeid Hijazi készített – aki saját honlapja szerint „a palesztin folklórból, a lázadásból és az arab futurizmusból” merít ihletet. A felsőt egy bársony- és csipkeszoknyával kombinálta, amelyet a New York-i Ulla Johnson tervezett, fülbevalóit pedig az amerikai ékszerész Eddie Borgótól választotta. (https://telex.hu/eletmod/2025/11/08/zohran-mamdani-feleseg-rama-duwaji-muvesz-new-york-stilus) – Tehát a tradíciók megőrzése mellett olyan merész, kozmopolita „montázs világkultúra” jöhet létre, amelyet mindenki a saját egyéniségére szabhat.

A "Z" generációs politikusok előretörése azért is ígérhet világtörténelmi fordulatot, mert oldja a tradíciókhoz való görcsös ragaszkodást a szegény és kizsákmányolt fejlődő világban. Annak az ígéretét hordozza Zohran Mamdani és feleségének ikonikus személye, hogy lehetséges nemcsak a békés EGYMÁS MELLETT élés a „harmadik világ” és a gazdag fejlett világ közt, hanem lehetséges a békés EGYMÁSSAL ÉLÉS is, mert nem egymást kiirtva, hanem együttműködve lehet csak megmenteni az emberi civilizációt…

Az orbánista logika szerint, aki Orbánra rosszat mond az nem magyar, aki meg nem magyar az kussoljon, mert már figyelik azt, hogy ki akar "illetéktelenül" beleszólni a belügyekbe...

De ugye az világos, hogy éppen Orbánék logikája nemzetellenes!

"New York nem eladó" - kiáltotta oda Zohran Mamdani Trumpnak.

Vajon Orbánék szerint sem eladó Magyarország?

A 2020-as évekről azt lehetett gondolni, hogy a nacionalista és vallásos többségre hivatkozó populista politika virágkora lesz. Trump, Orbán, Putyin stb. hadat üzentek a politikai korrektségnek, a kozmopolitizmusnak, de leginkább a kisebbségeknek; a „normális társadalmi többség” nevében.

Amúgy a konzervatív és haladó politikák összecsapása már régi történet, ami összefügg a hagyományt, az etnikai összetételt változatlannak akaró vidék és a változást, a modernizálódást akaró városok közti ellentéttel. A nagyvárosok, a nyugati félteken, valóságos civilizációs kísérleti laboratóriumok voltak a történelem folyamán. Azért „kísérletiek”, mert a városi önigazgatás lehetőséget biztosított a kereskedelmi tevékenység révén világot látott, tanult városlakóknak a merev vallási és társadalmi hierarchiák módosítására és új eszmék kidolgozására.

Nem alaptalan azt gondolni, hogy a népesség szempontjából kisebbségben lévő városlakók – a gazdasági siker, a tudományos-technikai fejlődés és a jogegyenlőség érdekében tett erőfeszítéseik következtében – alaposan felforgatták az országlakók többségének életét. És ebben a folyamatban kitüntetett szerepe van a városi etnikai, vallási kisebbségeknek, akik a saját bőrükön érzik a társadalmi rendszer egyébként mindenki mást is érintő visszásságait: a katolikus Franciaországban a kálvinistáknak, Közép-Európában a zsidóságnak és most a New York-ban az iszlám közösségnek.

A "szuverenitásvédelem" = szabadkezet adni Orbánnak + szabad utat adni az orosz hackereknek Mo-on mindenhova...

A nem-vallási alapú, de a szegényeket, védteleneket emberszámba vevő európaisággal szemben a mai világ urai - a  nemzeti önzést hirdető autokrata vezérpolitikusok - „szent háborút” viselnek.

Ennek a magyarországi áldozata a legeurópaibb magyar város: Budapest!

https://hvg.hu/gazdasag/20251029_karacsony-gergely-budapest-kormany-elvonas-6-milliard-ebx

Bűnös vagyok szentatyám; a KEVÉLYSÉG bűnébe estem…Túl sokat küzdöttem a kisebbrendűségi érzésemmel, aztán megkeményedtem és égett bennem a bizonyítási vágy. Meg akartam mutatni a korábban az engem nem sokra becsülő szüleimnek, a falunak, az engem lenéző értelmiségieknek, hogy több és jobb vagyok náluk! Arra jutottam, hogyha mindenki olyan keményen építette volna a karrierjét mint én, akkor nem lennének elesettek. Csak maguknak köszönhetik sorsuk rosszabbra fordulását a gyengék, a hajléktalanok és a menekültek! Arra gondoltam, hogy nem is szabad ezekkel az akaratgyenge „vesztesekkel” különösebben törődni. Csak azt sajnálom, hogy az anyaszentegyházat puszta eszközként használtam fel a hatalom megszerzésében és a hatalmam megszilárdításában, de látnia kell szentatyámnak, hogy mivel számbelileg több katolikus magyar van, mint a saját, református vallásomhoz tartozó hívő, valamint a tiszteletet parancsoló egyházi hierarchia jobban megfelel a számomra kívánatos állameszménynek, ezért politikai okokból is a katolicizmus felé fordultam. Elismerem túl nagyratörő álmaim voltak: Magyarország kormányzója, az Európai Unió vezető politikusa és a globalizmus elleni világméretű keresztény-nemzetállami küzdelem vezére akartam lenni. Belátom, hogy az önteltség és a gőg vezetett.

Szentatyám a FÖSVÉNYSÉG bűnébe estem. Túl mohó voltam, nem tagadom. A hatalom megszédített, mert nekem és a környezetemben élőknek, akik számára megnyíltak pénzforrások, hozzáférhetővé vált a közvagyon, mintha egymás után többször nyertük volna meg a lottó ötöst… Aztán ha kellett, az adóhatósággal, ha kellett jogi úton szorongattuk meg azt, akitől el akartunk venni valamit. Mámorító volt a hatalommal való szabad és gátlástalan élés érzete! Azt viszont különösen bánom, hogy elfogadtam „harminc ezüstpénzt” a magyar állam vendégeként itt tartózkodó keresztény örményt alvás közben, orvul, baltával meggyilkoló muszlim azerbajdzsáni kiengedéséért.

Bűnös vagyok szentatyám a BUJASÁG elnézésében akkor, ha ez érdekemben állt. A mundér becsületének megvédése, az erkölcsösség látszatának fenntartása miatt nem vettem tudomást a híveim kicsapongásáról, hiba volt az is, hogy nem nyomoztattam a pedofília, a gyerek molesztálások ügyében a papság, vagy a hűséges beosztottaim körében, de hát a szövetségeseim jó hírét csak nem akarhattam aláásni?

Bűnös vagyok szentatyám az IRIGYSÉG bűnében. Azt vallottam, hogy aki nem dolgozik, az ne is egyék. Hogy a közvagyonból, - az én közvagyonomból - nem adok csak úgy ránézésre a nyomorgó magyaroknak és migránsoknak/menekülteknek. És meg kell vallanom, hogy elirigyeltem politikai ellenfeleim vagyonát is. Ha valaki szembefordult velem, vagy nem támogatott eléggé, akkor számolhatott azzal, hogy nem kap megrendelést az államtól, vagy valakik „visszautasíthatatlan ajánlattal” keresik meg és vásárolják fel a tulajdonukat, általában áron alul.

Bűnös vagyok szentatyám a TORKOSSÁG bűnében, mert a pálinkafőzés engedélyezésével lökést adtam a hazai alkoholfogyasztásnak, holott milliónyian szenvednek nálunk a testet-lelket tönkretevő alkoholizmusban. De nem tettem a magyarországi népesség egészségéért, a sokféle szív-, és érrendszeri betegséget okozó elhízás ellen sem, inkább a politikai érdekeimnek megfelelő élsportot és látványsportokat támogattam és nem a hobbi- és tömegsportot...

Bűnös vagyok szentatyám a HARAG szabadjára engedéséért. Felkorbácsoltam a nacionalista és idegengyűlölő indulatokat csak azért, hogy én és pártom a „nemzet megmentője” szerepében tetszeleghessen. Töredelmesen bevallom azt is, hogy bosszúszomjas vagyok és türelmesen kivárom az alkalmat a törlesztésre.

A folyton támadó politikai taktikám egyenes következménye lett az ország politikai megosztottsága. Az, hogy fontosabb lett a hozzám való lojalitás, mint a szakértelem, hogy fontosabb a protekció mint a tehetség. Ennek folyományaként (a kereseti különbségek mellett), ez is Nyugatra kényszerített sok dinamikus, kreatív magyar fiatalt, mintha egy újabb ország-csonkítás történt volna… De talán ez a vérveszteség az ára annak, hogy a vallással szemben közömbös, lázadozó „félig közép-ázsiai” népemet jámbor, az Egyházat és a Nemzetállamot hűségesen szolgáló alattvalóvá formáljam, nem?

Elmarasztalható vagyok szentatyám a JÓRA VALÓ RESTSÉG bűnében, mert teljes győzelemre törekszem, „egészpályás letámadásra”. Azt a harcias, macsó férfimintát követem, amelyben az önérzetünk nem engedi meg a „langyos” kompromisszumokat. Totális és végérvényes győzelemre vágyom, ezért nem annyira a népem iránt szeretet, vagy a hosszú távú előrelátás vezet a kormányzásban, hanem inkább az, hogy ráerőltessem az akaratomat - akár kíméletlenül is - a vonakodókra.

Szentatyám, ugye az őszintén és töredelmesen bevallott bűneimre kaphatok megbocsátást? Ugye kapok feloldozást?

…

Atyám, miért nem válaszol?