Bruck Gábor: Levél a 106 Tisza-jelöltnek: Mitől leszel hiteles?
"A hitelesség két mércéje: 1. mások rá tudnak-e hangolódni arra, amit te belül igaznak érzel. 2. Ha ez megtörténik, létrejön egy közös energiatér -- egy mező. Ez a politika valódi ereje.
Van egy különös mintázata a magyar politikának. Feltűnik egy új ellenzéki politikus, tele van élettel, erővel, figyelemmel. Aztán néhány év múlva már alig hallunk róla. Nem bukott meg, nem lett botrányhős -- csak érdektelenné vált.
Ez nem természetes. Máshol a politikusok évtizedekig építik a tekintélyüket, és lassan araszolnak fölfelé. Nálunk viszont egy-két év alatt kifulladnak, kiüresednek. Most csak az ellenzékről beszélek: a Fidesznél a pártlojalitás már régen megfojtott minden egyéni hangot.
A legtöbb ellenzéki politikust nem hiba vagy botrány öli meg, hanem a hátsó szándék. Az, hogy mást mond, mint amit gondol. Amikor elválik egymástól a beszéd és a szándék, minden mondat mögött ott lesz egy kimondatlan cél, egy szerepfeszültség. Ilyenkor a szavazó mindig hátra szorul. Csakhogy a kimondott szavak továbbra is azt hirdetik, hogy - minden a szavazóról szól.
A szavazók ezt pontosan érzik. Nem elemzik a mondatokat, de felismerik, ha a politikus szerepet játszik, ha manipulál, vagy nem a közösségért, hanem önmagáért beszél. Ilyenkor kilépnek a játékból, a kapcsolatból -- és a politikus tekintélye sorvadni kezd.
A szerepbeszéd mögött mindig fokozott önfigyelés van: kontrollált mondatok, szerkesztett gesztusok. És aki így beszél, az nem kapcsolódik senkihez. Az eredmény: kiégés, cinizmus, nulla hitelesség.
Kedves Tiszások,
aki azt mondja, amit gondol, annak nem kell önmagát figyelnie. Elég, ha jelen van -- és ennek különös energiája van. A hallgató azt érzi: erre rá tudok hangolódni.
A hitelesség nem módszer és nem stílus. A hitelesség az, amikor azt mondod, amit gondolsz, és úgy, ahogy érzed. Nem mutatod magad se többnek, se kevesebbnek, mint amennyi vagy. Könnyű kötődni az ilyen politikushoz -- még ha téved is. Viszont nem lehet kötődni ahhoz, aki szerepet játszik -- még ha igaza is van.
Az őszinteség nem a pártfegyelem ellentéte.
A Tisza-jelölteknek nem kell egyforma mondatokat használniuk, de jó, ha közös szándékot képviselnek. A fegyelem nem azonos beszédet, hanem azonos irányt jelent. Egy párt akkor generál erőt maga körül, ha a sok külön hang ugyanabból a meggyőződésből indul.
A hazugság elszigetel. Az igazság összekapcsol. A kapcsolódásból közösség lesz. A közösségből mező.
Mező
Láttad már, ahogy egy madárraj egyszerre fordul? Nincs vezérmadár, mégis egy mintára reagálnak. A biológusok szerint ez emergens viselkedés: sok külön élet összehangolódása. Ez mező.
A halraj mintha közös idegrendszerrel rendelkezne. Ha egy hal megriad, az érzés egy pillanat alatt fut végig a csapaton. Ez mező.
Színház: van előadás, amely felemelkedik — a színészek egy sajátos energiatérben játszanak, és ez átterjed a nézőkre is. Ez mező.
Koncert: harmincezer ember egyszerre énekel és ugyanazt érzi. Ez is mező.
A politikában is létrejöhet ilyen közös tér: amikor sokféle ember ugyanarra a gondolatra, érzésre, belső irányra hangolódik. Ez a közös narratíva pillanata. Ez a mező.
A mező nem misztikus fogalom. A közös figyelem, a közös szándék és a közös értelmezés tere. Neurológusok mondják: amikor sok ember ugyanarra figyel, agyhullámaik ritmusa hasonulni kezd — ez az idegi összehangolódás az emberi mezők alapja.
Persze a mező nem cél, hanem következmény. A hitelesség hozza létre. Az igazság megteremti a teret, amelyben az emberek egymásra hangolódnak.
A régi ellenzéknek nem volt mezője.
Sok külön hang, külön érdek, külön igazság volt -- de nem volt közös irány. A pártok egymást figyelték, nem a választót. Ahol minden mondat taktika, ott nincs összehangolódás. És ahol nincs összehangolódás, ott nincs erő. Nem azért voltak gyengék, mert nem volt igazuk, hanem mert nem volt közös igazságuk. Nem volt közös értelmezési keretük.
Miért tudott Orbán mezőt építeni?
A Fidesz ereje egy különös mezőből jött létre -- de nem az igazság-mezőből, hanem egy érzelmi-hatalmi mezőből. Egyszerű, fekete-fehér történetekre épített: barát-ellenség, rend-káosz, haza-veszély.
A félelem gyorsabban hangol össze, mint a remény. A lojalitás könnyebben épít egységet, mint a kritikus gondolkodás. A Fidesz-mező három pillére:
– van külső ellenség,
– mi megvédünk,
– cserébe fegyelmet kérünk.
A tábor ezért ugyanazt a világot látta. Az erejük az összehangoltságban volt. És még valamiben: Orbán vagy hitt abban, amit mondott, vagy kivételes megtévesztő képességgel játszotta el — és ez elég volt ahhoz, hogy a követői ráhangolódjanak.
De ez nem igazság-mező volt, hanem félelem-mező. A hazugság is képes mezőt építeni -- csak belül törékeny, mert kényszerre épül, nem kapcsolódásra.
Miért nélkülözhetetlen a Tisza számára a mező?
A mező nem kiegészítő elem. Nem kommunikációs trükk. A mező maga az erő. Ahol sok ember ugyanarra a belső irányra hangolódik, ott a gondolatból akarat lesz, az akaratból cselekvés.
Nem elég jó jelölteket állítani. Nem elég igazat mondani. Közös energiateret -- közös mezőt kell létrehozni. Ez ad tartós erőt. Amíg ez nincs meg, minden széttartó. Amikor megszületik, az irány magától formálódik.
Hogyan tud a Tisza mezőt építeni?
Három dolog kell hozzá:
• Őszinteség. Innen indul minden.
• Közös történet. Miért akarjuk megváltoztatni ezt az országot?
• Kapcsolódás. Amikor egyre több ember mondja: ezt én is így látom.
A félelem-mező engedelmességet hoz létre. Az igazság-mező közösséget. A különbség nem elméleti:
az egyikben félünk egymástól,
a másikban végre ráismerünk egymásra.
