2026.

"A választás előtti célegyenesbe fordultunk, innen már minden nap számít. A tét nem sokkal kisebb, mint 1956-ban vagy 1989-ben volt. Megint győzelem vagy bukás. A forradalmat az oroszok verték le, a rendszerváltás vívmányainak többségét meg a magyar miniszterelnök pusztította el. Most viszont, ugyancsak neki köszönhetően, az ország ismét számíthat orosz beavatkozásra, igaz, egyelőre nem tankok formájában, de mindenképp az ő hatalomban tartásának szándékával. Félelmetes történet ez, jószerivel felfoghatatlan. Hogyan merték megtenni mindazt, amit megtettek?
De a lépéseik, a törvényeik, a szándékaik legalább annyira alakították őket, magukat, mint az országot.
Belőlük bűnöző lett, az országból meg selejt: az EU szégyene, árulója, minden rangsorban az utolsó, a legszegényebb, a legrosszabbul ellátott, a legdrágább, kifosztott és becsapott...

A magánnyugdíjpénztárak államosításával kezdték, négy évvel később pedig a miniszterelnök már kész tényként hozta a nemzet tudomására, hogy Magyarország a jövőben illiberális és munkaalapú lesz. Az előző évek tapasztalatával a háta mögött tudta, hogy semmit nem kockáztat a bejelentéssel. Nem tévedett. Bár ezúttal már magát a rendszerváltást támadta meg, egy addigra teljesen becsicskult nemzetre mért irtózatos csapást. A parlamenti ellenzék kicsit háborgott, hüledezett, aztán megállapította, hogy vége a demokráciának – és ült tovább a parlamentben. Csak a fizetésükhöz voltak hűségesek.

Így olajozottan mehetett tovább a fülkeforradalommal útjára indított téboly, amely során Orbánék minden intézményt az ország kifosztására optimalizáltak: felszámolták a parlamentarizmust és a demokratikus rendet, a bűnüldöző szervek, NAV, ügyészség, rendőrség a bűn fedezőivé, eltakarítóivá váltak.
Igen, Magyar Péter akkor még köztük volt és ő is tapsolt. Akkor még ő sem látta a jövőt, a sajátját és az országét.

Van Kövér Lászlónak egy fontos, bár elfelejtett mondata: a 2018-as választás előtt azzal dicsekedett, hogy „a pincétől a padlásig átépítettük az ország épületét”. Igazat mondott, most valóban egy mindenben súlyosan alulteljesítő Magyarországon élünk. Plusz teherként örökösen hazugságok, gyalázkodások, háborús pánikkeltés, kórházi rémületek közepette létezni állandósult traumás társadalmi állapot. Magyar Péter viszont kiszállt, otthagyta saját őshonos, velejéig romlott politikai családját, és sikerült egy üstökösként felemelkedő, új ellenzéki erőt állítania a nemzeti érdekek védelmére és képviseletére alkalmatlannak bizonyult ellenzéki pártok helyébe.

Az ő képviselőik is otthagyhatták volna saját, ugyanúgy velejéig romlott közegüket, a parlamentet, ahol a jelenlétükben szavazták meg az önkényuralom törvényeit. Magyar Péterhez hasonlóan ők is járhatták volna az országot, de nem füllőtt hozzá a foguk. Így
viszont megszületett a Tisza Párt, amelyről mindenki látja, hogy őket végre őszinte, hiteles misszió hajtja: a rezsim megbuktatása. Lehet Magyar Pétert tovább becsmérelni, a szándékait diabolizálni, akkor is egyedül ő szállt szembe a rezsim félelmetes hatalmi gépezetével. Az ATV-ben, ahova az ellenzék hazajárt, nem ellenállás folyt, hanem bűntudat terápia.

Április 12-én tehát azért fognak milliók elmenni szavazni, hogy kizárólag egyetlen dologról döntsenek: akarják-e újabb négy évre Orbánt vagy elég volt belőle és jöjjön Magyar Péter. Éppen ezért teljesen irrelevánsak a DK kampányszlogenjei, köztük
az egypárti kétharmad szörnyű veszélyéről, amiről az amúgy intelligens pártelnök egész biztosan nem gondolja, hogy valóságos veszély lenne, mivel nyilvánvalóan Magyar Pétert sem tartja Orbán2-nek. A Tisza Párt programjában pedig több baloldali elem van, mint a dékáéban valaha volt: szociális bérlakásprogram, iskolakezdési támogatás 700 ezer rászoruló családnak, vagyonadó, családipótlék-emelés, idősotthon-fejlesztési program. Akkor hát az
ellenzéki párt baloldali influenszerei és hangadó szimpatizánsai, állítólag valamennyien a rezsim esküdt ellenségei, miért Magyar Pétert szeretnék vesztesnek látni? Mert őt támadják, és többnyire egészen alpári módon, nem Orbánt.

Ablakot nyit a párt szavazóinak látszólag irracionális viselkedésére, hogy ezzel párhuzamosan a DK online lapja, a Nyugati Fény, amely Dobrev Klárával legutóbb karácsonykor közölt interjút, szintén Magyar Pétert mocskolja, rendszeresen átveszi a Fidesz róla terjesztett hazugságait, karácsony másnapján pedig a Szily Nóra-Magyar Péter interjú minden korábbinál gyalázatosabb írást szült. Még az ilyesmiben igényes Mandiner is közlésre méltónak találta.

Egyszóval, mi folyik a DK-ban, miben azonos a párt szavazóinak, vezetőségének és elnökének vágya a választás kimenetelét illetően? Ugyanabban. Ami kezdetben a politikát figyelők között csak bizonytalan közérzület, megérzés volt, jelesül, hogy a Demokratikus Koalíciót, személyesen Dobrev Klárát, az egész dékás mikrokozmoszt nagyobb érdek fűzi Orbán hatalmon tartásához, mint az ellenzéki győzelemhez, az ma már egyre inkább bizonyosság. A pártközpontban pedig senki nem aggódik, hogy miattuk esetleg elmarad az ünnep és hogy akkor a nép mit fog ehhez szólni?"

Jacques Attali, aki korábban volt miniszter, vállalatvezető, író és akinek saját rovata van jelenleg a „Les Échos” gazdasági szaklapban, bírálta az Európai Unió jelenlegi vezetőit, mert túl lagymatagon reagáltak Trump Európa-ellenes nemzetbiztonsági stratégiájára. Attali ebben is az európai önbizalomhiány jelét látja, hogy Európa nem akar tudomást venni arról, hogy „egyedül maradt”. Különben is – folytatta - „az Egyesült Államok hadserege akkor van jelen, amikor nincs rá szükség és akkor nincs jelen, amikor szükség lenne rá…”

Az európai kishitűség indokolatlan és káros.

Az Európai Unió már most megelőzi az Egyesült Államokat:

• az egészségügy,
• a sajtószabadság,
• az oktatásügy,
• és a demokratikus politikai intézményrendszer tekintetében.

Az ipari kapacitást illetően lehet, hogy mennyiségileg fölényben van az Egyesült Államok, de Európa élen jár:

• a vasúti közlekedés,
• az autóipar,
• a békés célú nukleáris ipar,
• a környezetvédelem,
• és a vegyipar területén.

A hadiipart illetően Európának jobb

• harckocsijai,
• tüzérsége,
• rakétaereje,
• légvédelme,
• vadászgépei,
• és haditengerészete van, mint Amerikának.

És ma a világ egyik, ha nem a legjobb hadserege: a harcedzett ukrán.

Európa csak a digitalizáció terén van hátrányban és abban, hogy a jelenlegi jogi keretek nem teszik lehetővé, hogy egy vezérpolitikus álljon az élére. De nagyon lényeges, hogy az európai polgárok 75-80 százaléka Európa-párti.

A kérdés az, hogy mennyire akarjuk igazán, hogy Európa önmagát megvédeni képes nagyhatalom legyen?

https://www.youtube.com/watch?v=8e041-54SFQ

• A tenger gyanús módon visszahúzódott… Ma a klímaválság cunamija előtti perceket éli a világ. Remeg a föld alattunk, feltámadt a szél és kezd a bizonytalanság érzés eluralkodni mindenkin. Véget ért törvényekkel, intézményekkel és szerződésekkel körülbástyázott gazdasági globalizmus kora. Véget ért a kiszámítható, igaz, leginkább az amerikai érdekeknek megfelelő liberális világrend.
• Jönnek a káosz vámszedői, a saját pecsenyéjüket sütögető, a gyengébb szomszédjuktól rabolni szándékozó felfegyverzett gengszterek és a zavarosban halászni szándékozó potyázók. Egy világméretű összeesküvés tanúi vagyunk, amelyben a nemzeti és vallási többség felhatalmazására hivatkozó útonállók a „társadalmi többség védelme” érdekében elnyomják a gyengéket és szegényeket. A hatalmukkal visszaélő populisták által elfoglalt nemzetállamok – kihasználva a nemzetközi rend felbomlását – világ újrafelosztását készítik elő és nem a vagyonok újraelosztását az igazságtalan nagy jövedelmi különbségek csökkentése érdekében.
• A világméretű klimatikus katasztrófa előtti időszakban az egyházak többsége az „aki kapja marja” szemléletű nemzetállamok cinkos támogatói lettek, a nagy kivétel a Római Katolikus Egyház. Ferenc pápa és XIV. Leó Vatikánja szolidáris az elnyomottakkal és a földjeikről elüldözöttekkel. A katolikus egyház nevében benne van, hogy mindenre kiterjedő, egyetemes – ily módon eleve nem nemzetekben, hanem egyénben gondolkodik, akinek bármilyen lehet a kultúrája és a bőrszíne. A katolikus „ellenreformációs irány” nemcsak az önző nacionalizmussal került szembe, hanem magával a kapitalizmussal is. A protestantizmus egyszerre volt motorja egyfelől az ipari-, és technikai forradalmaknak, másfelől az ebből fakadó természetpusztító fogyasztói társadalomnak. Márpedig éppen ennek az esztelen növekedésközpontú gazdasági paradigmának kell megálljt parancsolni mielőtt a Föld nem-megújuló erőforrásai ki nem merülnek és nem fulladunk bele a levegő-, víz- és földszennyeződésbe.
• Az ENSZ jelenőségének aláásása óta még jobban láthatóvá vált a katolikus egyház erkölcsi tekintélye. Ferenc pápasága óta hangsúlyeltolódás történt; az egyház az „identitás-, és teológia-vezérelt” irányok mellett és helyett egyre inkább a „Teremtésvédelem” felé fordult, már csak azért is, mert a klímaválság leginkább a „Globális Délt” sújtja, ahol folyamatosan nő a katolicizmus népszerűsége. Az állati és növényi sokszínűséget, a bioszféra védelmét előtérbe állító irányzat, mely szerint - akár Isten kreálta, akár az evolúció útján jött létre a Földön - az életet ritka, különleges adományként; szentségként kell kezelni!
• A harácsoló, gazdasági logika elvetésével lehetővé válik, hogy az érdekközpontú gondolkodást etika-központú gondolkodás váltsa fel. Hogy a stresszes, görcsösen eredménycentrikus társadalmat egy olyan szegényebb, igazságosabb és főleg a Természettel harmonikusabb viszonyban együtt élő formáció kövessen, amelynek középpontjában már nem az ember, hanem minden élet alapja – az Isten által teremtett, „szakrális”, vagy akár nélküle kifejlődött - Bioszféra áll.

Ha az európai civilizáció meg akar maradni, akkor nem mondhat le a ritka földfémekkel teli és a sarki térségben kontinensünk védőbástyájának szerepét játszó Grönlandról!

Ha valaki nem olvasta: https://24.hu/kulfold/2025/12/23/gronland-usa-igeny-megszerzes-donald-trump/

Ha Orbán szerint a befagyasztott "orosz vagyon halott", akkor nem teljesen mindegy neki, hogy mi történik vele?:)

Újsághír: Putyin európai disznókról beszélt az orosz vezérkar előtt... (HVG, 2025. dec. 17.)

Putyin kifakadása alaptalan; a 2020-as években senki nem akarta Oroszországot felosztani! Az amire Putyin utal nem más, mint a Szovjetunió - az ő felfogásában a "Nagy Oroszország" - szétesése volt, a nemzeti önrendelkezés elve alapján. És pont ezt a nemzeti önrendelkezés és szuverenitás iránti igényt tartja a nem elég hívő, nem eléggé nacionalista Nyugat "áfiumának"/ópiumának Putyin, amelyet már tovább nem tűrhetett az orosz titkosszolgálat által megszállt államgépezet és megindult a "rothadó" Nyugat felé... Ukrajnán keresztül.

A populista politika a népszerűség hajhászása miatt nem mer hozzányúlni a mérhetetlenül káros fogyasztói társadalom modellhez és miközben még mindig határokról, „új, jobb határokról” ábrándozik, - amelyekért akár háborút is kész kirobbantani - aközben a létünket fenyegető humanitárius, ökológiai és szociális problémákat egyszerűen lesöpri az asztalról, mint nem létezőket. Ezért az „utánam az özönvíz-típusú” felelőtlen politikusi magatartásért a nemzetállamokra széttagolódó világrend a felelős. Aki nacionalista az nem akar, de nem is tud globálisan gondolkodni.

A világgazdasági szektoron kívül van két intézmény, amelynek mintegy hivatali kötelessége a globalizmust képviselni: az ENSZ és a római katolikus egyház. Az 1945-ben létrehozott ENSZ, a saját nehézkessége, de főleg a nemzeti-önzés talaján álló populista államok nyomása miatt is, bent ragadt az alapításának elavult és szűk mozgásterében. A római katolikus egyház viszont, főként Ferenc pápa tevékenyége óta, úgy tűnik képes az univerzalizmus hiteles képviseletére!

A Vatikán a világ legrégebbi és mindmáig legjobban informált ’agytrösztje”. Ferenc pápa ráadásul az egyház szellemi elitjéből, a jezsuita rendből érkezett azzal az ambícióval, hogy az európai civilizációval egybeforrt, belterjes „Rómát” modernizálja és megnyissa a világ felé. Mivel maga is Dél-Amerikából származott kötelességének tartotta, hogy a keresztény hitre legfogékonyabb milliárdnyi fejlődő világbeli híveinek mindennapos gondjait beemelje az egyházi tematikába, ily módon a szegénység, a diktatórikus hatalomhoz való viszonyulás, a migráció és a környezetszennyezés kérdését. Jellemző, hogy az első önálló enciklikája (állásfoglalása), a „Laudato si”, amelynek alcíme a „közös otthon gondozása” volt, és amely a társadalmi igazságosság mellett a környezetvédelemről szólt, három évvel megelőzte Greta Thunberg feltűnését.

Ferenc pápa azon túl, hogy új pályára állította az egyházat, előrelátó személyzeti politikával mintegy kijelölte „örökösét”; XIV. Leót.

A szegényekhez való radikális közelség teológiája

XIV. Leó pápa „Dilexi te” kezdetű apostoli buzdítása tudatosan utal vissza Ferenc pápa „Dilexit nos” enciklikájára, amelyben kifejeződik az egyház elkötelezettsége a legkisebbek és legkiszolgáltatottabbak mellett. A „Dilexi te” radikálisan új megtestesülés-teológiát tartalmaz: „Krisztus maga lett szegénnyé, hogy megossza velünk emberi természetünk határait és törékenységét”. A „Dilexi te” prófétai teológiát kínál, amelyben az egyházi gyakorlat sokkal több, mint egyéni jótékonykodás:”Az igazságtalanság struktúráit a jó erejével fel kell ismerni és le kell bontani”. A gondolatmenet úgy folytatódik, hogy „a szegényekkel való találkozás nem valamiféle mellékes, periférikus tevékenység, hanem maga a keresztény élet központja.”

Az apostoli buzdítás túllép a puszta elméleti tanításon: gyökeres átalakulásra hívja az egyház szervezeti felépítését, prioritásait és önazonosságát. A kulcskérdés így szól: miként válhat az egyház valódi módon „szegény egyházzá a szegényekért”, ahogyan azt már XXIII. János pápa is sürgette. A kitűzött feladatok közül érdemes kiemelni, hogy olyan konkrét lépések kidolgozását kell elkezdeni, amelyek szembeszállnak a „gazdaság diktatúrájával, amely öl”. Elengedhetetlen az együttműködés a civil társadalmi mozgalmakkal, valamint annak a biztosítása, hogy a menekültek lelki gondozása az egyház küldetésének szerves része legyen. Ezentúl az egyháznak aktívan kell részt vennie a nemzetközi testületek munkájában a strukturális igazság érdekében, és kiemelt egyházi törekvésként kell kezelni a gazdagabb és a szegényebb országok közötti szolidaritás erősítését.” (Szemlélek, 2025. okt. 9. - Csiszár Klára pasztorálteológus összefoglalója alapján)

A párbeszéd folytatása a keresztény egyházak, valamint a keresztény és a nem-keresztény egyházak között

Az idén májusban megválasztott egyházfő első külföldi útján igyekszik azt mutatni: annyira közel megy a tűzhöz, hogy akár bele is sétál, ha ez kell ahhoz, hogy rendeződjenek a konfliktusok. A törökországi út a római katolikus és a görög-keleti ortodox kereszténység egységet kívánta felmutatni a niceai zsinat 1700. évfordulóján. A libanoni út célja a felekezetek és vallások közti béke előmozdítása volt. XIV. Leó úgy tartja, hogy egyháza híveinek a „béke népének kell lennie, olyanoknak, akik mindenkinek jót akarnak”. (Pénzcentrum, 2025. nov. 30.)

A klímavédelem ügye

XIV. Leó pápa videóüzenetet küldött az ENSZ brazíliai klímakonferenciájához. A pápa szerint a párizsi megállapodás működő keretet adott, de a világ nem reagál elég gyorsan. A pápa a globális éghajlati hatásokra is figyelmeztetett. Az árvizek, az aszályok, a viharok és a szélsőséges hőség szerinte már minden kontinensen érezhetők. (Pénzcentrum, 2025. november 18.)

Minden jel arra mutat, hogy az 1,4 milliárd hívőt számláló katolikus egyház aktív szerepvállalásra készül a világpolitikában.

XIV. Leó, a fantasztikusan jól sikerült libanoni látogatását követően bejelentette, hogy a következő útja Afrikába vezet…

https://vulkanfolyoirat.hu/orosz-jeno-xiv-leo-az-uj-vilagrend-elohirnoke/

• Hiába tesznek úgy a politikusok mintha nem fenyegetné a világot egy kihalási esemény a következő évtizedekben: ez csak a tömegpánikot elkerülni szándékozó rutinszerű nyugtatgatás.
• Két válaszuk van arra, hogy a Föld természeti erőforrásait már jórészt kimerítettük és a környezetszennyezés már-már fojtogató jelenség; az egyik a nemzetbe bezárkózó, az „XY állam az első!” típusú megoldás, a másik egy végső, kétségbeesett próbálkozás a növény- és állatvilág (beleértve az embert) sokszínűségének a megőrzése, méghozzá Földi méretekben, globálisan.
• A világ szerencsétlenségére az Egyesült Államokban a bezárkozó, „patrióta” megoldás kerekedett felül. Elon Musk és a hozzá kapcsolódó elitista kaszt a könnyebbik megoldást választotta: mentik Amerikát, lemondva a világ többi részéről. De még Amerikán belül is létezik egy szűk kör, amely a káosz elől legszívesebben a Marsra menekülne, de ha már oda nem lehet (mert élhetetlen), akkor minél távolabbi, csendes-óceáni szigetek luxus bunkerébe. Más országokban, a Putyinhoz, Orbánhoz hasonló szupergazdagok szintén kialakították jó előre a betonbunkereket hatalmas udvarházaik, palotáik mélyén.
• A másik megoldás a földi bioszféra és ökoszisztéma mentése lenne, ami olyan kellemetlen intézkedésekkel járna, mint a fogyasztói társadalom megszüntetése, a kontinensek közti kereskedelem és a tömegturizmus szigorú korlátozása (a Covid-lezáráshoz hasonlóan), a gazdagok (gazdag országok) és szegények (szegény országok) közti különbségek radikális csökkentése adókkal, majd a javak újraelosztásával, egy univerzális „feltétel nélküli alapjövedelem” formájában. Csak egy ilyen irány tehetné elkerülhetővé az emberiség számára a legrosszabb forgatókönyveket: a nem kívánt népvándorlást, a folyamatos háborút és az élővilág pusztulását.
• Az Európai Unió a bioszférát megmenteni szándékozó megoldás mellett tette le a voksát az ENSZ-szel közösen szervezett, de eddig még nem túl eredményes klímakonferenciák rendezésével. Érdekes fejlemény volt az, amikor Ferenc pápa az első, 2015-ben kiadott, önálló enciklikájában a társadalmi igazságosság mellett a környezetvédelmet állította a középpontba. Ferenc pápa örökébe lépő XIV. Leó – folytatva az elődje által kezdett munkát - fokozott figyelmet szentel a klímaválságra és annak káros következményeire, hiszen a katolicizmus leginkább a fejlődő világban növeli, méghozzá dinamikus módon a híveinek számát.
• Korunkra mintha nem egyszerűen a hidegháború lenne a legtalálóbb jelző, hanem a „hideg vallásháború”. Oroszország már a cári időszaktól kezdődően világmegváltó ambíciókkal rendelkezett; hol kommunista, hol ortodox-pravoszláv ideológiai küldetéssel. Kínában mára a kommunista párt is erőteljesen támogatja a konfucianizmust, Indiában az egyre erőszakosabb hindu nacionalizmus uralkodik és az Egyesült Államokban pedig Trump politikájára az olykor szélsőséges neo-protestáns irányzatok nyomják rá a bélyegüket.
• Az európai zsidó-keresztény hagyományokra építő, a középkorban még világi hatalommal rendelkező Pápai Állam az olasz egység következtében tűnt el, mára csak a világ legkisebb szuverén állama, a Vatikán maradt meg belőle, amely a vallási jelentőségén túl a világ egyik legjobban informált, nemzetek feletti, globális tudásközpontja.
• Mivel az Európai Unió nemcsak a közös haderejének, de a saját, karakteres identitásának megteremtésében sem ért el még átütő sikert, ezért talán érdemes volna elgondolkozni azon, hogy az Európai Unió ne kössön-e szövetséget az európai értékeket világszerte kultiváló római katolikus egyházzal? Amennyiben az Európai Unió komolyan gondolja a klímavédelem, a szolidaritás és az emberi méltóságot mindenki számára biztosító jogállamiság eszméjét, akkor ebben a vonatkozásban természetes szövetségese lehet a XIV. Leó vezette Vatikán.
• Vajon nem járna-e jól az Európai Unió, ha olyan puha hatalmi, „soft power” támasza volna, mint a Vatikán? Ha az Európai Parlament közfelkiáltással az amerikai születésű, de a harmadik világban szocializálódott XIV. Leót választaná meg Európa tiszteletbeli elnökének? És fordítva; vajon nem erősítené-e meg az egyházfő vallás-, és kultúraközi közvetítő szerepét, nem segítené elő a növény-, és állati fajgazdagság megőrzését, egyházi nyelven a Teremtésvédelmet, ha a pápa mögé egy világhatalmi pólus állna be?