Orbán a 2025. november 15. győri „Háborúellenes gyűlésen” arra a kérdésre, hogy miért van szükség az amerikai pénzügyi védőpajzsra, képes volt azt mondani, méghozzá nevetés nélkül, hogy „Trianon miatt”! Vagyis egy százöt éves békeszerződés az oka a jelen gazdasági bajainak:)
Az első világháború kirobbantásában szerepet játszó, és a németek oldalán végsőkig kitartó korlátolt nacionalista magyar jobboldal miközben a saját felelősségét a Nyugatra, a liberálisokra és Kun Bélára hárította, közben észre sem vette, hogy Magyarország 1920-ban, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása révén szuverénné vált. Úgy látszik, Orbán korábbi politikai kijelentéseivel ellentétben, egy ország életképességéhez mégsem elegendő a szuverenitás…
Akkor mi kell hozzá?
Orbán a háborúellenes gyűlésen azt mondta, hogy „az első világháború után elvettek mindent az országtól, ami az önálló működést biztosította volna, vagyis a Horthy rendszerben ismételgetett gyermeteg rigmushoz hasonlóan „Csonka-Magyarország nem ország, Nagy-Magyarország mennyország” helyzet állt elő.
Találgatni lehet, hogy mire gondolt Orbán, hogy szuverén ország csak az lehet, amely önellátó? Olyan, amilyenné a nacionál-bolsevik Ceausescu akarta tenni Romániát és aminek utóhatásaival találkozhatott a Székelyföldön? Vagy minél nagyobb egy ország, annál gazdagabb? De Magyarországhoz hasonlóan sem Svájc, sem Ausztria nem rendelkeznek tengeri kikötővel és gazdag ásványkinccsel és mégis virágzik a gazdaságuk!?
De ha úgy gondolja Orbán, hogy a trianoni-Magyarország eleve életképtelen, akkor miért vállalta el a miniszterelnökséget? És ha elvállalta, akkor miért nem volt neki és stábjának egy országot életképessé tevő terve? Vagy azzal, hogy Putyin a második világháború végén rögzített határokra fittyet hányt, azzal a reménnyel töltötte el, hogy az országgyarapítás, (a közben elukránosodott és lepusztult) Kárpátalja oldja majd meg a magyar gazdaság minden gondját?
A válasz erre Orbán kelet-európaias gondolkodása, ami a fejlődést csak extenzív módon tudja elképzelni. Nemcsak az ösztönös terjeszkedési hajlamról van szó, hanem a „szoftver”, a humán erőforrás, az infrastuktúra lebecsüléséről, és viszont; a „hardver”, az anyagszerűség és struktúra túlbecsüléséről. Arról, hogy azt tartja értéknek, ami látható, illetve látványos… ami „kilátszik a földből”.
A magyar pénzügyi rendszer akkor tud ellenállni egy spekulációnak, ha szilárdan áll a lábán. (Soros azért volt képes az angol font ellen „shortolni”, mert a Bank of England – Soros előzetes figyelmeztetése ellenére! – csupán presztizs okokból, irreálisan magasan tartotta a font árfolyamát a német márkával szemben). A megoldás az euró bevezetése lett volna, de mint tudjuk Orbán még az Alaptörvénybe is belefoglalta az államkincstár által könnyen inflálható forint-valuta megőrzését.
A magyar gazdaság egészséges fejlődéséhez az lett volna a recept, ha Orbán és a végrehajtó hatalmat irányító elődei megfogadták volna Hankiss Elemér tanácsát: „találják ki Magyarországot” és aztán tartsanak ki mellette, minden kormányváltás ellenére!
Lett volna mire építkezni, kezdve a Németh László-féle intenzív mezőgazdasági termelésre alapozódó „Kert-Magyarország” koncepciótól, az európai nyugdíjasoknak számára egy termálvizes „Florida” létrehozásán át a kevés nyersanyagot, de sok hozzáadott értéket igénylő, világpiacra termelő gyógyszer-, és nanotechnikai iparig. Ehelyett az orbánista elit a fantáziátlanabb, de a számára sokkal jövedelmezőbb bedolgozó iparra alapozta a magyar gazdaságot és közben felelőtlen módon eldobta a legkézenfekvőbb védőpajzsot: az Európai Uniós közösségi védelmet.
Orbánnak nem Trianont, hanem magát kellene hibáztatnia magyar gazdaság a zsákutcába kerüléséért!