MaGYAUR

MaGYAUR

Romsics Ignác, mint köztársasági elnök?

2026. április 16. - Magyaur

Köztársasági elnöknek a nemzetközileg elismert akadémikust, ROMSICS IGNÁCOT javaslom, aki a múlt és jelen valóságát mélységében ismeri.

Romsics Ignác
Horváth László fotóján, 2019-ben
Életrajzi adatok
Született 1951. március 30. (75 éves)
Homokmégy
Ismeretes mint történész
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Szakterület történettudomány
Kutatási terület Magyarország XX. századi története
Tudományos fokozat egyetemi doktori (1978)
kandidátus (CSc, 1985)
DSc (1994)
habilitáció (1996)
Munkahelyek
Eszterházy Károly Egyetem professzor (2008 óta)
Eötvös Loránd Tudományegyetem docens, majd egyetemi tanár (1991–2008)
MTA TTI tudományos munkatárs (1977–1985)
Jelentős munkái Magyarország története a XX. században
A 20. század képes története
Magyarország története
Tudományos publikációk száma 284[1]
Szakmai kitüntetések
Akadémiai Díj (2000)
Széchenyi-díj (2005)
Akadémiai tagság MTA tag (lev: 2001, r: 2010)

1970-ben vették fel a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára, ahol 1974-ben szerzett tanári diplomát. Ugyanebben az évben kezdte meg egyetemi posztgraduális tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Bölcsészettudományi Karának történelem szakán, ahol 1976-ban szerzett diplomát.

Tudományos pályafutását a Bács-Kiskun Megyei Levéltár munkatársaként kezdte Kecskeméten. Négy évig volt segédlevéltáros, miközben egyetemi tanulmányait folytatta. 1977-ben az MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa lett, majd 1986-ban a Magyarságkutató Intézethez[2] került, ahol igazgatóhelyettes lett. 1991-ben az ELTE újkori magyar történeti tanszék docense lett, 1998-ban pedig megkapta egyetemi tanári kinevezését. 1999 és 2002 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott. 1993 és 1998 között több megszakítással az Indianai Egyetem (USA) magyar tanszékének vendégtanára volt, de oktatott a Szegedi Tudományegyetem új és legújabbkori magyar történeti tanszékén is. Jelenleg az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Történelemtudományi Intézetének főállású oktatója. 2010-ben Szilárd Leó professzori ösztöndíjban részesült.

1985-ben védte meg a történelemtudományok kandidátusi, 1994-ben pedig akadémiai doktori értekezését. A Történettudományi Bizottságnak lett tagja. 1996-ban habilitált. 1997 és 2000 között az MTA Közgyűlés képviselője volt, 2001-ben pedig az Akadémia levelező tagjává választották. 2010-ben az MTA rendes tagja lett. 1999 és 2007 között a Magyar Történelmi Társulat főtitkára volt. Dolgozott a Rubicon, a Századok és a The Hungarian Quarterly című szakfolyóiratok szerkesztőbizottságában is.

2020 novemberétől és 2022 júniusáig, a lap megszűnéséig a BBC History történelmi magazin főszerkesztője.

Munkássága

Fő kutatási területe a 20. század magyar politikatörténete, különös tekintettel a két világháború közötti időszakra. Külön foglalkozott Bethlen István életével és politikájával. Kutatásai a nagyhatalmak Magyarországgal kapcsolatos politikájának kérdéseire is kiterjednek. Nagy jelentőségű munkája a Magyarország története a XX. században című monográfiája, amely több kiadást is megélt. 2017-ben jelent meg a teljes magyar történelmet feldolgozó könyve, a Magyarország története.

A magyarok kiállták az első túlélési próbát!

  • A felszínen annyi történt, hogy a patrióta Tisza győzött a magát patriótának hazudó, a nemzeti érdekeket eláruló orbánista rablóállam felett, de a dolgok mélyén két politikai filozófia ütközött egymásnak: a „20. századi”; önző, nem-szolidáris, a saját elitjének gazdagodását középpontba állító és ezért akár háborút is kockáztató nemzetállami modell versengett a „21. századi”; a nemzeti és vallási hagyományokat ugyan tiszteletben tartó, de a homogén nemzetállamiságra nem törekvő, szociálisan érzékeny és a hosszú távra tervező modellel.
  • Magyarországon a 2026-os választáson a két politikai felfogás generációs ellentétként jelent meg: amíg a szűkebb, konzervatívabb nemzeti látószöggel rendelkező nyugdíjas tábor a Fideszre, addig a fiatalok és fiatal lelkű idősebbek a Tiszára szavaztak.
  • Az, hogy az állampolgári aktivitás minden korábbinál nagyobb volt arra utal, hogy - szemben a Brexithez vezető 2016-os Egyesült Királyságbeli választással - most a fiatal generációk éltek a mozgósítás eszközével és leereszkedtek a politika „mocskosnak” tartott világába.
  • Magyar Péter első nemzetközi sajtótájékoztatóján utalt arra, hogy az Európai Unión belül sokkal komolyabban kellene venni az embereket foglalkoztató félelmeket, amik kezelésére nem kényelmes, látszatra humánus megoldást kellene keresni, hanem a problémák gyökeréig kellene lehatolni; például a migráció esetében az afrikai, ázsiai helyi társadalmak önszerveződésének elősegítésére, annak érdekében, hogy el se induljanak a tömegek Európa irányába.
  • Egyre világosabb, egyre több ember számára, hogy az ipari termelés okozta üvegházhatás, a kitermelhető ásványkincs rohamos csökkenése, az édesvíz készletek megcsappanása és a környezetszennyezés olyan globális válsághoz vezethet a 2050-es évekre, amelyet csak globálisan lehet kezelni. Már az egyházak is próbálkoznak a „Teremtésvédelem” fogalmának a bevezetésével felkészíteni híveiket a környezeti változásokhoz való alkalmazkodásra, a Bioszféra fokozott védelmére.
  • A választási siker nyomán kijelenthető, hogy a felelősen gondolkodó, Európa-párti és szövetkezni képes magyar fiatalság kiállta az első próbát és elindult a jövő felé vezető úton…

A farizeus Trump támadta XIV. Leó pápát

444.hu Takács Lili – 2026. április 13.

Donald Trump a vasárnap estéjébe még azt is beiktatta, hogy beszóljon Leó pápának, akinek nem nagy rajongója, mint megtudtuk. Szerinte ugyanis az amerikai származású egyházfő „nem végzi jól a dolgát”, „nagyon liberális”, és azt is hozzátette, hogy „abba kéne hagynia, hogy a radikális baloldalnak kedvezzen”.

Trump bejegyzésében azt írta: a pápa „gyenge a bűnözéssel szemben, és katasztrofális a külpolitikában”, valamint hozzátette: „nem akarok olyan pápát, aki szerint rendben van, ha Iránnak atomfegyvere van.”

Trump problémáját az okozta, hogy a pápa a hétvégén arról beszélt: az Egyesült Államok és Izrael Irán elleni háborúját egy „a mindenhatóság téveszméje” hajtja. A pápa korábban arról is beszélt, hogy Isten „nem hallgatja meg azok imáit, akik háborút indítanak”, sőt elutasítja őket. A tűzszünet előtt, amikor Trump azzal fenyegette Iránt, hogy „egy egész civilizáció halhat meg ma éjjel”, a pápa teljességgel elfogadhatatlannak nevezte az elnök kijelentéseit.

Trump azonban vasárnap már nemcsak az iráni háború miatt támadta a pápát. Azt is kifogásolta, hogy a pápa szerinte bírálta az Egyesült Államok venezuelai beavatkozását, amely során leváltották Nicolás Madurot.

Az elnök azt is mondta: nem akar olyan pápát, aki kritizálja az amerikai elnököt, miközben ő „elsöprő győzelemmel” kapott felhatalmazást a választóktól 2024-ben. Trump azt is felvetette, hogy a pápát azért választották meg, mert amerikai, és így akarták „jobban kezelni” őt, mármint az amerikai elnököt. Szerinte ha Trump nem lenne elnök, XIV. Leó sem lenne pápa.

A Trump kormány kormánya a háborút vallási alapon is próbálja igazolni. A hadügyminiszter, Pete Hegseth például arra kérte az amerikaiakat, hogy „Jézus Krisztus nevében” imádkozzanak a győzelemért. Trump pedig arra a kérdésre, hogy szerinte Isten támogatja-e a háborút, azt válaszolta: igen, mert „Isten jó, és azt akarja, hogy az emberekről gondoskodjanak.”

https://444.hu/2026/04/13/trump-nem-akar-olyan-papat-aki-kritizalja-ot

 

Korunk hőse: Magyar Péter

Hetven év alatt nem láttam ekkora politikai teljesítményt

A magyar politika ritkán lep meg. Ugyanazok az arcok. Ugyanazok a panelek, ugyanazok a reflexek. Sok fáradt hazugság. Tudjuk, ki kit utál. Kit árul el. Kinek van a zsebében. Mit hazudik reggel, és mit tagad le estére.

És akkor egyszer csak felbukkan valaki a semmiből 

Nem a szokásos ellenzéki világból jött. Nem volt mögötte pártgépezet. Nem volt mögötte pénzhegy, tévé, újság, egész politikai udvartartás. Csak bejött, megszólalt, és hirtelen százezrek kezdtek figyelni rá.

De nem ez a nagy szám, hanem az, hogy nem pusztult bele.

Mert ebben az országban, ha valaki veszélyes a hatalomra, azt atomjaira akarják szétszedni. Hazugságot, rágalmat, zsarolást, megfélemlítést, az egész állami dögtelepet akarják rászabadítani.

És ő nem tört meg. Nem omlott össze. Nem tűnt el. Ez már önmagában több, mint amire a többi politikus képes lenne. 

És hogy miért nem végzett vele ez az egész, az okokat igyekszem most felsorolni.

Először is azért, mert szervezet nélkül lépett be a politikába, és rövid idő alatt országos tényező lett. Ilyet nem szokás csinálni.

Másodszor azért, mert hiteles volt. Nem úgy beszélt, mint a szokásos ellenzéki kórus. Nem nyafogott. Nem törekedett morális fölényre. Nem magyarázta agyon saját magát. Egyszerűen csak beszélt. És az emberek megérezték rajta, hogy nem akar többnek látszani, mint ami. De kevesebbnek sem. És ez ritka.

Harmadszor: nemcsak figyelmet kapott. Meg is mozdította az embereket. A figyelem olcsó. A like olcsó. A komment olcsó. De amikor az emberek kimennek, ott vannak, hallgatják, viszik a hírt, reményt kezdenek érezni, az egyáltalán nem olcsó. Az valódi.

Negyedszer: nem tudták megtörni. És ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni. Olyan nyomást kapott, aminek a szaga a diktatúrából ismert, a KGB világából. Lejáratás. Pszichológiai hadviselés. A családja szorongatása. Személyes és politikai presszió. És mégsem tört meg. Hetven év alatt kevés ilyet láttam.

Ötödször: az emberek azért hisznek neki, mert amit mond, azt megcsinálja. Ez ilyen egyszerű. Nem varázslat. Nem marketing. A szó és a tett között nincs szakadék. Ebben az országban ez már majdnem természetfeletti jelenségnek számít.

Hatodszor: nemcsak a régi ellenzéki roncsderbit rendezte át. Új embereket hozott be. Új pályát nyitott. Mozgalmat épített. Nem ugyanabban a dohos szobában rakta arrébb a bútorokat, hanem falat tört ki.

Hetedszer: érvényes, amit mond. Sokszor beszél. Sokszor ismétli magát. És senkit nem zavar. Miért? Mert az emberek nem híradót hallgatnak. Részt akarnak venni valamiben. Az érvényes beszédet nem unja meg az ember. Mert az nemcsak szöveg. Hanem erő és energia, amely felhúzza a közösséget és megemeli a lelket.

Nyolcadszor: elnyűhetetlen. Több mint két éve tolja reggeltől éjszakáig. Járja az országot, szervez, beszél, magyaráz, épít. És közben gyakorlatilag lemondott mindenről, amit normális ember életnek hívunk. Szerelemről, barátságról, nyugalomról, pihenésről. A gyerekeivel tölthető időről. Mindenről. Azért, hogy dolgozhasson valamiért, amit a legtöbben még elképzelni sem mernek. Ez nem sima ambíció, ez megszállottság, a jó értelemben.

És a kilencedik, a legfontosabb: visszahozta a reményt. Ez igazán nagy mutatvány. Mert pénzt szerezni könnyebb. Médiát venni könnyebb. A riválist szidni könnyebb. De reményt adni egy kiégett, cinikus, megalázott országnak, az valami egészen más.

És itt jön a furcsa rész. Hogy ez az egész valójában nem is annyira lehetetlen. 

Margaret Mead már régen megírta: a világot mindig egy - egy ember, esetleg kis csoportok változtatják meg. És ez soha nem történik másképp.

Nem a tömeg indul el először. Hanem egy - két ember, aki egyszer csak azt mondja: ebből elég. Aztán a többi vagy észreveszi, vagy nem. Ilyenkor a valóság rendkívül szélsőséges lehet. Van, hogy valaki egyik napról a másikra kerül a történelem főszerepébe. Wałęsa hajógyári munkás volt. Havel drámaíró. Zelenszkij színész. Egy ponton még kívül álltak a hatalmon, nem sokkal később már országuk sorsát formálták. Az ilyen pályák, ahogy Magyar Péter pályája is, valószínűtlennek tűnnek. Mégis újra és újra megtörténnek.

Miért?

Joseph Campbell, a ragyogó mítoszkutató szerint az emberiség mindig ugyanezt a történetet meséli. Ez a „Hős utazása.” A hős éli az életét, de idegenek jönnek, és elűzik a földjéről. Kénytelen átlépni egy új világba, ahol eleinte egyedül van, próbákat áll ki, támadások érik, és csak később talál társakra, segítőkre, tanítókra. Közben megváltozik: megtanulja az új világ törvényeit, és egyre többet tud meg önmagáról. Végül, már a két világ ismeretében, úgy dönt: visszatér oda, ahonnan elindult, de már nem ugyanaz az ember. Azért jön vissza, hogy megjavítsa azt a világot, ahonnan elindult 

Ugyanezt az ősi szerkezetet találod a Gilgames-eposzban, Odüsszeusz, Mózes, Buddha és József történetében, és ugyanígy ott van a Csillagok háborúja vagy a Mátrix mélyén is. Talán ezért rezonáltunk Magyar Péter történetére olyan sokan, mert a politika napi zaja alatt egy nagyon régi, belülről ismerős emberi mintázatra ismertünk rá.

És ezért sajnálom azokat a barátaimat, akik ebből csak a gyanút, a hibát, a fenntartást látják. Mert az én életemben, hetven év alatt, nem láttam ekkora politikai teljesítményt.

Az ilyen pillanatok ritkák. És amikor végre eljönnek, fel kellene ismernünk őket. Hogy valami nagy dolog történik, mégpedig velünk, magyarokkal.

"Az Orbán-rezsim infantilizálta, abuzálta a magyar társadalmat"

Parászka Boróka látlelete

Parászka Boróka: Mesék a háborúról és egerekről (HVG - 2026. április 10.)

"Ki látott már ilyen szánalmas, túlélésért folytatott pitizést? Mit lehet ezzel kezdeni azon kívül, hogy az ember feszengve követi, hogyan csinál magából percről percre nagyobb balféket az az ember, aki ellehetetlenített maga körül egy egész országot.

Reggel rettenthetetlenül terrort hárít el, délben fél kézzel bebizonyítja, hogy az ügyeit vizslató újságírók idegenszívű kémek, este macska- és kutyamenhelyre szállít ingyentápot. Ez mind belefér egyetlen napjába. A cicák szálláshelyénél még el is időz. A 6700 négyzetméter hasznos területű Hatvanpuszta ura ellágyuló hangon bevallja, lakott ő már a menhelyi macskákénál kisebb szobában is! A világ egyik legfifikásabb manipulációs rendszerének vezére helyezkedik így.

Egy héttel a választások előtt hol az anyukája köténye mögé bújva tolja óvodás unokáit a kamerák elé, hol böhöm nagy helikopterrel nem létező ellenségeket hajszolva győzködi a választóit, hogy szavazzanak rá! Jó eséllyel a hatalmától búcsúzik épp. Hogyan lehet ez rettentő és kacagtató egyszerre?

Egyik pillanatban félelmet akar kelteni, a másik pillanatban tetszeni akar, de egyre gyakrabban téveszti el a jelmezeit és a kellékeit.

Kényurak buktak már dacosan, dühösen, némán. Lehetett rájuk haragudni, lehetett őket megvetni. De ki látott már ilyen szánalmas, túlélésért folytatott pitizést? Mit lehet ezzel kezdeni azon kívül, hogy az ember feszengve követi, hogyan csinál magából percről percre nagyobb balféket az az ember, aki ellehetetlenített maga körül egy egész országot. Felépítette a manipuláció, a megtévesztés önkényuralmát, de kifogyott az eladható mesékből, és elfogyott körülötte a megtéveszthető közönség.

Bátor egérkeként szabadítja ki a csapdába esett orosz oroszlánt – a kampány utolsó napjaiban kiszivárgott, Putyinnal folytatott beszélgetésében így ajánlkozott fel a magyar miniszterelnök az orosz államfő lakájának. Nemcsak a tény kínos, de a mód is, ahogyan ezt teszi.

A bucsai mészárlásért felelős háborús bűnös és az őt az Európai Unión belülről feltétlenül szolgáló miniszterelnök az orosz gázról, a szankciókról folytatott egyezkedések szünetében egérkés mesét mond egymásnak. Választóiknak ezek után arról szónokolnak, hogy rajtuk, a szuverenitásvédelem nagyágyúin áll a béke vagy a háború.

A politikai önkény és horror infantilizmusának korát éljük. Erre épült a rendszer, amelynek a foglyai vagyunk, és amelytől szabadulni igyekszünk. Hogyan?

Illiberáliával azok szálltak először szembe Magyarországon, akikkel a legkíméletlenebbül elbánt a hatalom. Kínkeservesen kínlódjuk magunkat vissza az élhető valóságba. A legelnyomottabb, legmegalázottabb és legkiszolgáltatottabb áldozatok végül Bicskén is, a Szőlő utcában is megszólaltak. Melléjük odaálltak azok a civilek, akikről az Orbán-rezsim rémmeséket terjesztett, hogy ellehetetlenítse őket.

A sarokba szorított független sajtó menetrendszerűen hozta az újabb és újabb rendszerleleplező tényeket. Szakszerűen, pontosan, hitelesen. A rendőrállamosdit, operettkatonásdit játszó, erőszakszervekkel gátlástalanul visszaélő kormánynak így szólhatott vissza a rendőrség és a honvédség kötelékéből Szabó százados, illetve Pálinkás százados.

Felemelő, lenyűgöző a mai Magyarországban, hogy ebben az őrült, valóságot felemésztő rezsimben erős és egyre erősebb az állampolgári racionalitás és öntudat, erősödik az állampolgári hang. Milyen sokan vesznek részt a nagy nemzeti talpraállásban, a saját árnyékukon, érdekeiken messze túllépve! Hány ember vállalja a bevégezhetetlennek hitt munkát az igazán nehéz terepeken! Az érvelő-magyarázó vitákat, ha kell, a családi asztal mellett, ha kell, a nyílt utcán ismeretlenekkel is. Hány ember kockáztatta a karrierjét, egzisztenciáját! Hány ember lépett vissza sokévnyi ellenzéki jelenlét után, hogy növelje a kormányváltásra esélyesebbek erejét!

Az Orbán-rezsim az önző képzelgésekből és téveszmékből épült fel, és a nagyvonalúság, a felelős együttműködni és együtt gondolkodni tudás számolja azt fel.

Magyarország volt az illiberália úttörője, és Magyarország lehet a jogsértő autokráciák lebontásának előőrse. A magyar szabadságmodell egyszerű, mint a faék: mindenkinek részt kell vennie a rendszerbontásban. 48-as pillanatban vagyunk, statáriális szabályok szerint lép érvénybe a Kossuth-üzenet.

A helyzet legalább annyi félelemmel terhes, mint amennyi reményt ad. Pontosan tudjuk, látjuk, hogy a lenyűgöző együttműködések mellett, mögött mennyi a kockázat. Tudjuk, hogy keservben annyi hű kebel bizony úgy szakad meg a honért, hogy a legkisebb hiba is lenullázhat minden eddigi erőfeszítést. Közelről látjuk, hogy a lemondás, az áldozathozatal, a hátralépés mögött mennyi veszteség, bizonytalanság és frusztráció van. A politikai erőszak áldozatai még hosszan szenvedik az elmúlt években átélt, és csak nehezen, lassan feldolgozható traumákat.

Az Orbán-rezsim telik, de nem múlik. Az okozott károk, a felhalmozott feszültségek itt maradnak, az aláaknázott társadalmi, gazdasági, politikai élet aknamentesítése hosszú, veszélyes munka. Ezeknek a kockázatoknak a tudatában kell nekifutni, mert nincs más útja a demokrácia újraépítésének.

Az Orbán-rezsim infantilizálta, abuzálta a magyar társadalmat, és most a bennünk élő demokrata felnőtt fogja kézen bennünk élő illiberális, megnyomorított gyermekeit, hogy kivezesse őket a politikai rémmese sűrű, sötét erdején át a jogállamiság tisztására. Talán ott majd sikerül felnőni az új köztársasághoz."

Magyar Péter nagyinterjú

 HVG, Galicza Dorina, Gergely Márton -  2026. április 8. 

Magyar Péter: Akik még nem éltek igazi demokráciában, azoknak óriási fellélegzés lesz

"Nem lesz időm beszédet írni, még vasárnap is úton leszek. És bár ép ésszel azt mondanám, hogy ezt a választást nem lehet elveszíteni, de én örök pesszimista vagyok. Az európai parlamenti választás előtt is azt mondtam, hogy 3-4 helyünk lesz maximum, pedig már pontosan megbecsülték az intézetek, hogy 6-8 mandátumot szerezhetünk. A jelenlegi hatalom ellen még április 12-én este 6 óra 59-kor is küzdeni kell, de lehet, hogy még utána is a különböző jogi eljárásokban, fellebbezésekben. És utána jön az alakuló ülés, a miniszterelnök-választás, és senki sem tudhatja, milyen umbuldák lesznek. Mindenki azt mondja, hogy a kampány után pihenjünk, de nem tehetjük, mert másnap reggel 8-tól ugyanúgy dolgozni kell. 

Az utóbbi hetekben derült ki, hogy a következő kormányra rendkívüli feladat hárul majd a rendőrség, a titkosszolgálatok és a honvédség botrányai után. 

A hősök napjait éljük. Egymás után állnak ki bátran a rendvédelmi szerveknél dolgozó gerinces emberek. Ez rendszerszintű válságot mutat, az állam nem működik a rend- és honvédelem területén sem. 

Talált meglepőt Pálinkás Szilveszter szavaiban? 

Például hogy a Magyar Honvédség egyik arca azt mondja, a honvédelmi miniszter megöli ezt a területet, és nem tud egy olyan döntést megnevezni, ami szakmailag megalapozott és helyes volt. Amit pedig a miniszterelnök fiáról és a csádi misszióról mondott, az nemcsak megdöbbentő, hanem egyenesen vérlázító. Nem is értem, hogy a miniszterelnök hogyan teheti meg, hogy még nem szólalt meg. Hogyan fordulhat elő, hogy a fia, Orbán Gáspár isteni sugallatra hivatkozva megtervez egy missziót 50 százalékos harcértékvesztéssel? Egy ilyen akció nem a magyar hazát szolgálná, hanem a miniszterelnök fiának őrületét. 

A Tisza örökölheti meg a most felszínre került strukturális problémákat, például hogy a katonáknak időnként maguknak kell megvenniük az egyenruhát. 

A Fidesz-kormány Patyomkin falut épít minden területen. Ahogy a miniszterelnök Temuról rendelt országjárására is látszattömeget visznek, ugyanígy jártak el az állami szolgáltatásokkal, ugyanezt teszik a honvédséggel, az egészségügy és az oktatás területén. Hátha nem tűnik fel az embereknek, hogy ég a ház. Azt hitték, négyévente be lehet fogni a honvédeink száját hathavi fegyverpénzzel, de már egy valós életpályamodellre, egyenruhára, vagy minőségi étkeztetésre nem futja. Mindez a költségvetés helyzetéből és a politikai dilettantizmusból, a teljes központosításból fakad. És persze az sem segít, hogy egy agrármérnök vezeti a Magyar Honvédséget, akinek annyi a képesítése, hogy gyerekkorában ólomkatonákkal játszott. 

A háborús veszélyhelyzet akadályozza meg, hogy a leszerelési kérelmüket benyújtók elhagyják a honvédséget, amivel Pálinkás szerint nullára csökkenne az ország védelmi képessége. Ki lehet így vezetni a rendkívüli helyzetet? 

Aki letette az esküt, hogy a hazáját szolgálja – akár rendőr, akár honvéd, akár tűzoltó –, az tényleg ezért akar dolgozni.

Ha nekik valós életpályamodellt ajánlunk és olyan szakmai vezetést, ami meghallgatja az ő javaslataikat, kéréseiket, akkor nem akar majd ennyi honvéd leszerelni.

Nem számolunk tömeges leszereléssel. Ahhoz, hogy eldöntsük, ki lehet-e vezetni a veszélyhelyzetet, előbb látnunk kell, mi a valóság, milyen kitettségek és veszélyek vannak. 

Az Alkotmányvédelmi Hivatal botránya miatt megingott a közbizalom a titkosszolgálatokban. Hogyan tudná ezt a helyzetet orvosolni egy esetleges Tisza-kormány?

Abban szerintem nincs vita a tiszások és a fideszesek között, hogy az 1990-es rendszerváltás óta ez a legsúlyosabb nemzetbiztonsági és politikai botrány: hiszen kormányfői vagy pártutasításra arra használtak titkosszolgálatokat, hogy tönkretegyenek egy ellenzéki pártot. Ez egy olyan súlyos bűncselekmény-sorozat, aminek következménye kell, hogy legyen. Szükség van a titkosszolgálatok teljes átvilágítására, és amennyire lehet, a történtek nyilvános feltárására. 

Mennyire volt beavatva, amikor Gundalf és Buddha elkezdtek azon dolgozni, hogy lebuktassák Henryt? 

Eleinte nem akartam elhinni, hogy ilyen 2025-ben megtörténhet Magyarországon. Aztán amikor egyre több információnk lett az egészről, akkor mondtam, hogy csinálják, persze. 

Volt olyan részlet Szabó Bence és Gundalf beszámolóiban, ami váratlanul érte? 

Azt tudtam, hogy egy koholt, egészen gusztustalan váddal akarják a Dani nevű srácot, Gundalfot lejáratni, megzsarolni, de az például már nem jutott el hozzám, hogy ki is hallgatták. Ezért aztán az ő dezinformációs mozgásairól sem tudtam. 

Mindenkit próbáltak átvilágítani, aki közel került a Tiszához. Felmerült valaha a gyanú, hogy valaki Ukrajnának dolgozna? 

Nem.

 

Egy Tisza-kormányban ki alá tartoznának a titkosszolgálatok? 

Megszüntetnénk a csúcsminisztériumi struktúrát. Az Alkotmányvédelmi Hivatal várhatóan a Belügyminisztériumba kerülne, ami újra letisztított portfólió lenne az oktatás és az egészségügy nélkül. Az Információs Hivatal pedig várhatóan a Külügyminisztériumhoz kerülne. Ettől függetlenül a titkosszolgálatokat koordinálni kell a miniszterelnökségen, mert

sokszor felmerült korábban problémaként, hogy a szolgálatok önálló entitásként járnak el, hol egymással versenyezve, hol egymásra dolgozva, ami nyilván nem törvényes.

Ugyanennyire fontos, hogy kivizsgáljuk a Pegazus-ügyet és az újonnan megjelent Candiru kémszoftvert, nemcsak a Tisza kapcsán, hanem általában, hogy mire használták, milyen felhatalmazással. A 2010 óta elrendelt megfigyelésekről nyilvánosságra kell hoznunk mindent, ami a nemzetbiztonságot nem sérti, hogy lássuk, mi volt ezek közül politikailag motivált. 

Felülvizsgálnák azt is, hogyan lehet elrendelni lehallgatásokat?  

Szigorúbb szabályok és egyértelmű felelősségi körök kellenek. Régebben is úgy volt, hogy nem csak bírói úton lehetett elrendelni, hanem volt kormányzati lehetőség is rá, de ezt most nagyon szélesre nyitották. Ugyanezt látjuk a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházásoknál, hogy önmagában nem rossz, ha van ilyen kategória, csak az a gond, hogyha mindenre rá lehet sütni, amit éppen akar az állampárt. Alapvetően hiszek abban, hogy a politikai részt mindig külön kell választani, ez igaz a rendőrségre is. Sok európai példa van arra, hogy a belügyi tárca minisztere tulajdonképpen csak költségvetési és stratégiai ügyekbe folyik bele, de a kinevezésekbe, szakmai döntésekbe már nem. Az országos rendőrfőkapitánynak így sokkal nagyobb hatásköre lenne, ahogy a megyei kapitányoknak is. De jelenleg még a Volán is annyira központosított, hogy egy telephely vezetője nem tud ablakmosó folyadékot rendelni, mert azt is Budapesttől kell kérni. 

Van jelöltjük belügyminiszterre? 

Több név is van, aki alkalmas lenne ennek a feladatnak az ellátására, de nem osztunk pozíciókat addig, amíg nem ismerjük a választók felhatalmazásának mértékét. 

Hogyan tudja a Tisza garantálni a rendőri állomány és a titkosszolgák felé, hogy valóban szakmai vezetés jön? 

A politikai és az operatív vezetési szintet élesen el kell határolni. A miniszter a törvényességi felügyeletet gyakorolja, és ő vállalja a politikai felelősséget, de például nem adhatna a mi elképzelésünk szerint konkrét megbízást nyomozásra, lehallgatásra vagy házkutatásra, nem befolyásolhatna ügyészségi vagy rendőrségi döntéseket. A polgári titkosszolgálatokat meg teljesen el kellene választani a pártpolitikától. Fel sem merülhet, ami jelenleg folyik, hogy egy emberhez fut össze a propaganda és a titkosszolgálati tevékenység, és láthatóan kézi vezérléssel irányítja ezeket. 

Kívülről hoznának embereket, vagy a meglévő állományból töltenék fel a pozíciókat? 

Egyik nem zárja ki a másikat. A politikai kinevezetteknek, akik benne voltak ebben a rendszerben, asszisztáltak hozzá, menniük kell. Szerintem egyébként maguktól is menni fog a többségük, mert azon gondolkodnak majd, milyen felelősségre vonás következik. Természetesen mi mindenkire számítunk, aki szakmai munkát végez, legyen ügyész, titkosszolga, kormánytisztviselő, köztisztviselő, önkormányzati dolgozó, vagy állami cégnél akár közép- vagy felsővezető.

Nincs többtízezer olyan ember, akit be lehetne vonni kívülről, de rengeteg szakember hagyta el ezeket a területeket, őket például vissza tudjunk emelni.

Vissza kell építenünk a parlamenti kontrollt, ami nem egy bábszínház, a vezetők kiválasztása pedig szakmai alkalmasság alapján kell, hogy történjen, lehetőleg transzparensen.  

Az elmúlt 16 év felgöngyölítésében sem lesz megnevezve az, hogy kiket kell vizsgálni? Rogán Antal vagy Lázár János tevékenységét például? 

Nem, ezekről eleve nem Magyar Péter dönt, erre háklis is vagyok. Szeretnék egzakt lenni, hogy mi mit csinálunk a NER-ben tapasztalt bűncselekmények vagy visszaélések felkutatása kapcsán. Vannak fontos lépések. Például kimondjuk, hogy zéró tolerancia van a korrupció vonatkozásában. Nem fogom hagyni, hogy azt a reményt, amit most érezni a magyar vidéken, bárki lerombolja, és akár csak egy forint közpénzt elvigyen. Azonnal beadjuk a csatlakozási kérelmet az Európai Ügyészséghez, felállítjuk a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és -védelmi Hivatalt, erős jogkörökkel ruházzuk fel, és 20 évre visszamenőleg minden képviselő, miniszter és miniszterelnök esetében vagyonosodási vizsgálatot rendelünk el, beleértve a családtagjaikat is. Nemzetbiztonsági átvilágítást követően nyilvánosságra hozzuk a 2010 utáni kormányülések összefoglalói közül azokat, amelyek nem sértik az ország gazdasági vagy nemzetbiztonsági érdekét. És felfüggesztjük a közmédia hírszolgáltatását, hírközlését egészen addig, amíg nem tudjuk újraszervezni paritásos alapon. 

Kevés a fantáziánk, hogyan lehet felfüggeszteni? 

Meglesz az eszköz hozzá. Sok interjúban mondtam már, hogy szeretek jogászkodni, de ezt sem csak én fogom csinálni. Nagyon konkrét jogszabályjavaslataink, döntéseink vannak az egyszerű és a kétharmados többség esetére is. Szeretnénk társadalmi egyeztetést követően egy új médiatörvényt létrehozni, felülvizsgáljuk az NMHH és az MTVA pazarló működést.  

Az elszámolás akkor teljes, ha azt a média be tudja mutatni. Ezt a közszolgálati médiára bízná?

Bárki bemutathatja, aki magát sajtónak gondolja, úgy is viselkedik, és nem az állam pénzén gyárt propagandát. Ha megszűnik a politikai nyomásgyakorlás, akkor kiemelt szerepe lesz ebben a bíróságoknak és a nyomozóhatóságoknak.

A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és -védelmi Hivatal vezetése lesz az egyik legnehezebb feladat, mert nagyon nagy az elvárás vele szemben. A másik nagyon nehéz feladat a Tisza frakcióvezetőjére hárul majd.

Népes képviselőcsoport lesz teljesen különböző emberekkel, akik nem ugyanabból a szakkoliból jöttek. Ráadásul nagyon komoly döntéseket kell meghozni: alaptörvény-módosítást, választójogi törvénymódosítást, egy csomó sarkalatos törvényt.  

A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és -védelmi Hivatal élére, de a köztársasági elnöki pozícióba is olyan embert kell találniuk, akit pártokon átívelően elfogad a társadalom. Egy ennyire polarizált országban léteznek egyáltalán konszenzusos jelöltek? 

Korábban azt mondták, hogy a Tiszának nem lesznek képviselőjelöltjei, mert nem lehet olyanokat találni, akik nem vettek részt a politikai életben az egyik vagy a másik oldalon az utóbbi 20 évben. Aztán sikerült. A közbeszéd állapota és a politikai hangulat nagyon sok embert visszatartott, hogy egyáltalán belépjen a közéletbe. Hogyha látják, hogy ezt lehet másképp, emberségesen is csinálni, lehet tisztességesen, a másik emberi méltóságát nem meggyalázva kommunikálni, akkor szerintem sokan előlépnek. Fantasztikus jogászok, közgazdászok, tudósok, művészek és sportolók vannak Magyarországon. Nem hiszem, hogy ne lehetne olyan köztársasági elnököt találni, aki kifejezi a nemzet egységét, és meg is mer szólalni. 

Például önnel szemben is? 

Az egész végrehajtó hatalommal szemben, a magyar társadalom érdekében. 

Nem gondolja, hogy a jogállam tovább erodálódik, ha félreállítják a köztársasági elnököt? 

Nem fogunk jogállamellenes lépésekkel jogállamot helyreállítani. Hogyha van egy nagyon nagy – mondjuk ki, kétharmados – társadalmi felhatalmazás, akkor a kormány bábjai is pontosan tudni fogják, hogy a magyar nép leváltotta a rendszert. Joggal várható el tőlük, hogy a népakarat előtt meghajolva lemondjanak. Ha nem teszik maguktól, akkor meg fogjuk találni a módját. 

A Tisza Párt a 30 éven aluliak körében a legnépszerűbb, vagyis a szavazóik jelentős része nemhogy rendszerváltásra, de még kormányzati átadás-átvételre se nagyon emlékszik. Őket milyen buktatókra készítené fel? 

Akik még nem éltek plurális demokráciában, igazi jogállamban, azoknak óriási fellélegzés lesz, hogy így is lehet csinálni. Én nem a buktatókról beszélnék, hanem ennek a szépségéről. A politika lehet igazságos, hasznos, őszinte, és lehet akár még szeretetreméltó is, hiszen az emberekről kell, hogy szóljon. De tudom, ez nem átlagos átadás-átvétel lesz, hiszen egy 16 éves monolit rendszer omlik össze immár hivatalosan is. Mi is készülünk erre, arra, amarra. Nem tudom előre megmondani, hogy a kormány mennyi mindent fog ledarálni, és milyen információkat fog átadni. Mi arra törekszünk majd, hogy ne maradjanak tisztázatlan kérdések, legyen pontosan dokumentálva, hogy a minisztériumokban, állami cégeknél mit adtak át. És ami nagyon fontos, hogy a kormányalakítás után egy teljesen átfogó vizsgálatot tartunk mindenhol, tájékoztatni fogjuk az embereket, hogy mi a valóság a költségvetésben, az egészségügyben, a MÁV-nál, vagy éppen a titkosszolgálatoknál. Fontos, hogy lássák a magyar emberek, hogy innen indulunk, de utána nem szeretnénk orbánozni, meg gyurcsányozni húsz éven keresztül. 

Hogyan fognak tudni két év ennyire durva kampány után konstruktív egyeztetést folytatni adott esetben egy ellenzékben lévő Fidesszel? 

Példát szeretnénk mutatni. Eddig is próbálkoztunk, csak egy propagandagépezettel és a több százmilliárd forintos gyűlöletkampánnyal szemben ez nem feltétlenül látszik. Amikor minket verbális vagy fizikai agresszió ért, akkor is igyekeztünk emberségesek lenni és békésen reagálni, ezért is állítottam le a mocskos fideszezést a gyűléseinken.

Nem a magyar emberek állnak szemben a magyar emberekkel. A Fidesz-szavazók ugyanúgy békére vágynak, ugyanúgy szeretik a hazájukat. Nem az ő hibájuk, hogy ez a hatalom van. Ez a hatalom valaha mást ígért: polgári, európai, békés Magyarországot, ezt sokáig sokan elhitték.

Köztük én is, az előző választáson még a Fideszre szavaztam, még ha orrbefogva is. Vannak, akik még egészen mostanáig elhitték a Fidesz ígéretét, és csak a napokban csatlakoznak hozzánk. Amikor megszűnik a sok százmilliárd forintos gyűlöletpropaganda, az a pillanat kicsit olyan lesz, mint amikor a Truman Show-ban Jim Carrey a stúdió falába ütközik, és rájön, hogy ez az egész nem volt igaz. Lesznek, akik ezt gyorsan fel tudják dolgozni, lesznek, akik lassabban, de ha azt látják – még az is, aki világ életében Fidesz-szavazó volt –, hogy ezek mégsem a patás ördögök, akkor ez az úgynevezett nemzetegyesítés megtörténhet. Ez legalább annyira fontos, mint hogy a gazdasági adataink jobbak legyenek, össze is függ a kettő, jobban teljesít egy olyan ország, ahol jó az emberek mentális állapota. 

Az 1990-es rendszerváltás szimbolikus tere a parlament volt, ahol végre intellektuális vitákat láttunk egymást alapvetően tisztelő pártok közt. Látja ennek az esélyét a következő ciklusban?  

Nagyon bizakodó vagyok. Bár nem fogunk oda visszajutni, mint a '90-es évek elején, de ötvözni tudjuk a parlamenti vitát a közvetlenebb demokráciával. Haladunk a korral, az online világban a részvételiség sokkal erősebb, mint korábban. A Fidesz is észre fogja venni, hogy nem működik eddigi stílusuk. A propagandagépezettel még meg tudták tenni, hogy a sajtót kitiltják, az ellenzéktől pedig minden jogosítványt elvesznek, de ez egy új felállásban nem fog működni.

Nekem van egy olyan tippem, hogy a Fidesz szét fog esni, mert az egy olyan maffia, amelyet csak a konc és a hatalom tart össze.

Nem hiszem, hogy lesz arra energiájuk, hogy fenntartsák a parlamentben a gyűlöletpolitikát. Fel fogják ismerni, hogy nekik is változtatniuk kell. A parlament elnöke pedig egy olyan ember lesz, aki nem házmesterként jár el és nem megvonja a szót, hanem emberként fog fordulni az ellenzéki képviselőkhöz. Óriási kontraszt lesz.  

Mik azok a pontok a programjukban, amelyeket 100 nap után számonkérhetünk?  

A legfontosabb feladat a korrupcióellenes intézkedések elfogadása, és sok határidős feladat is van az uniós pénzek hazahozatala kapcsán. Új költségvetést kell alkotni, be kell építeni a vállalásainkat: az adócsökkentést, a milliárdosok vagyonadójának bevezetését, a nyugdíjemelést, a családi pótlék emelését. A pazarló presztízsberuházásokat – mint például Paks vagy a Budapest–Belgrád vasút – azonnal felül kell vizsgálni. Le kell állítani az állami vagyon értékesítését, a minisztériumi épületek eladását, átfogó vizsgálatot indítunk a gyermekvédelemben, ott sok esetben a béremelés sem várhat. Aztán jönnek a több időt igénylő reformok. 2027 végére az új egészségügyi miniszternek le kell rövidíteni a várólistákat. Ösztöndíjprogramokat indítunk a hiányszakmák betöltésére. Az új nemzeti alaptanterv konszenzusos elfogadása is másfél éven belül aktuális.

Mi az az információ, ami most nem áll a rendelkezésére, de az elsők között nézne utána, ha megkapná a Karmelita kulcsát?  

A nemzetközi szerződések és a hitelek, az energiabeszerzés kondíciói, valamint a rövid távú fizetési kötelezettségek, tehát az ország fizetőképességének helyzete.  

Mire számít? 

Hogy olyan állapotok fogadnak, mint a szovjetek után, akik még a kilincseket is lecsavarták, amikor elhagyták Magyarországot. Egy kifosztott költségvetés fogad majd. De arra is számítok, hogy a rendszerváltásnak olyan felhajtóereje lesz, amit a közgazdászok nem is tudnak számszerűsíteni. Mint a rendszerváltás környékén, olyasmi felszabadulást fog okozni a vállalkozóinkban és a befektetőknél is.

Ha azt látják, hogy itt tényleg jogállam és tervezhető adó- és gazdaságpolitika lesz, akkor azok, akik eddig elmenekítették a pénzüket, vagy nem mertek beruházni, azok most haza fogják hozni Nyugat-Európából a cégeiket, a tudásukat, a megtakarításukat.

Nem korlátlanul szeretnénk beleönteni a pénzt a gazdaságba, hanem célzottan olyan dolgokat támogatni, amik már rövid távon munkahelyeket teremtenek, erre rengeteg tervünk van. 

Több kérdésről is azt nyilatkozta korábban, hogy társadalmi párbeszéddel, adott esetben népszavazással kell majd dönteni róla. Van olyan téma, amiről a következő négy évben kezdeményeznék ezt?  

Azt nem szeretném, ha ez felülről lenne irányítva. Az a Fidesz metodikája, hogy megmondja a kormány, hogy akkor erről és így döntsetek. Nagy segítség az országos és helyi vezetőknek, ha tudják, hogy az emberek mit tartanak jónak akár egy megosztó kérdésben, vagy csak annak a kapcsán, hogy legyen-e körforgalom, vagy a rendelőt újítsák fel. Erre indítjuk el a Szent István programot, amelynek keretében odaadunk tíz településenként plusz egymilliárd forintot, amiről ők maguk döntik el, hogy mire költik.   

Ha már nem bújik meg minden bokorban a propaganda, akkor a Tisza belső demokráciájából is többet láthatunk? Eddig keveset tudunk arról, a párt hogyan hozza döntéseit. 

Mert egy garázscég volt. Vagy talán úgy pontosabb, hogy repülés közben építettünk a repülőt, ami egyre magasabban száll. De mostanra azért kitágult a jelöltekkel, a mögöttünk álló rengeteg Tisza-szigettel és szakemberekkel. Miután pedig megalakult a kormány, nagyon figyelnünk kell, hogy a párt ne üresedjen ki, sőt, hogy kialakuljon az alapszervezeti struktúra. Megmondom őszintén, hogy ezt a szervezeti keretet én szükséges rossznak tartom, hiszen választáson csak párt tud elindulni, de mi valójában közösséget építünk. Sokkal szorosabb kapocs van az önálló szigetekbe szervezett emberek között, mint a Fidesz tízezer tagja között. Ott a konc tartja össze őket, itt meg a hazaszeretet. 

Ahogy egyre nőtt a Tisza projektje megtanult döntési kompetenciákat átadni? 

Erről nem engem kell megkérdezni, de szerintem igen. Ez a legfontosabb egy vezetőnél. És hát fizikai képtelenség is lenne, hogy mindent tudjak, ami a 105 másik jelölttel történik, hogyan zajlanak a dolgok, ki kinek ad interjút. Van egy kampánycsapat, ezeket ők intézik. 

Két éve a HVG-nek azt mondta, tucatnyi külső faktor együttállása kellett a kezdeti sikereihez. Milyen belső okai vannak, hogy a Tisza a kormányzás kapujában áll? 

Azért a külső körülményekből is sok fennmaradt. Sajnos, nem lett jobb a gazdasági helyzet, az emberek pedig nagyon telítődtek, elegük van. És miközben megdőlt, hogy a Fidesz kormányozni, vagy legalább kampányolni tudna, mi mutatunk egyfajta kormányzóképességet. A szakemberek, akik beléptek hozzánk, más minőséget képviselnek, mint az Orbán körüliek. Az is fontos, hogy egyre többen hitték el, hogy ez a rendszer leváltható, és elő mertek lépni. És remélem, az is hozzájárul, hogy én is változtam. A két év alatt rengeteget láttam, tanultam, biztos még most is nagyon sok mindenben van fejlődni valóm, és kész is vagyok rá. 

A dokumentumfilmben Radnai Márk azt mondja, hogy ön szereti a kritikát, csak sokan nem mernek előhozakodni vele.  

Senkinek sem harapom le a fejét. Amikor a Diákhitel Központot átvettem, a 120 fős cégnél féltek, mert a korábbi vezető az állomány 80 százalékának kirúgásával kezdett. Én egy embert sem távolítottam el. Amit én elvárok, és lehet, hogy ezt valaki félreérti, az a precizitás. Perfekcionista vagyok, túlzottan is. És nem csak másokkal szemben, magamra is ugyanúgy tudok haragudni, ha kihagyok egy gólhelyzetet, vagy ki nem kényszerített hibát vétek. Talán a magammal szembeni keménységet látják rajtam sokan, és ezért nem mernek lépni. De mivel nagyon nagy a struktúra, már nem velem vannak napi kapcsolatban az emberek, és amikor kormányozni fogunk, még inkább így lesz. A miniszterek és a frakció vezetői lesznek azok, akik nem félnek majd ellentmondani nekem, ráadásul négy tárcavezetőnek vétójoga is lesz. 

Kik lesznek ezek? 

Az igazságügyi miniszter, a pénzügyminiszter, az oktatási miniszter és az egészségügyi miniszter. És ha már Radnai Márk szóba került, rengeteg olyan csapdát elkerültünk az utóbbi két évben, ami a kollektív bölcsességnek volt köszönhető. Ezek inkább kampánydöntések voltak, de voltak köztük szakmaiak is. Amikor például a programot összeállítottuk, én sokkal ambiciózusabb lettem volna egy-két területen, csak hát Kármán András azt mondta, hogy nem. És amikor pár nap után próbáltam egy másik ajtón keresztül elérni a dolgot, jelezte, hogy ő még mindig felismeri, hogy ez ugyanaz. 

Tud konkrét hibát mondani, amit így kerültek el? 

A túlígérés mindenképpen az. És a kommunikáció terén is nagyon sokszor volt, hogy az utolsó pillanatban valaki megfogta a kezemet, vagy írt, hogy ezt nem így kéne.

Másképp is kommunikálok, mint korábban. Néha még nem sikerül, és utólag megbánom, de alapvetően hallgatok a tanácsadóimra.

Az elején nem voltak tanácsadóim, most már vannak. Úgyhogy csoda, hogy itt vagyunk. 

Többször elmondta, egy meggondolatlan poszttal indult a politikai karrierje. Volt már ideje átgondolni, mit jelentene miniszterelnöknek lenni? 

Ez valóban nem olyan, mint az olimpia, hogy készülsz rá évekig, és ha megnyerted az aranyat, ki tudsz engedni. De nem félek tőle. Macron azt mondta, amikor Budapesten találkozhattam vele, hogy ő ismeri jól Orbán Viktort, ellene kampányolni, és egy pártállami struktúrában ellenzékiként életben maradni sokkal nehezebb, mint utána egy országot vezetni. A lényeg, hogy jól össze legyen rakva a struktúra, az ember tudjon feladatokat delegálni, megbízzon a miniszterek és a képviselők szakmai kvalitásaiban.

Ami igazán nehéz lesz, hogy fenn tudjuk tartani az emberekben ezt a reményt, elvárást és optimizmust, ami belőlük árad.

Nem véletlenül szoktam Antall Józsefet idézni, hogy addig szolgálok, amíg a nemzetnek haszna van belőle, és addig fogom csinálni, amíg úgy érzem, hogy van hozzáadott értékem. És abban a pillanatban, ha úgy látom, hogy valaki sokkal jobban csinálná, akkor én félre fogok állni. Ez nem félelem, hanem belátás. 

 Négy éve járt a parlamentben, volt felesége eskütételén. Milyen lesz visszatérni? 

Már ha el nem adják addig, itt már bármi megtörténhet. Az biztos, hogy az eskütételen eszembe fog jutni sok minden. Mindig kérdezik, hogyan bírod emocionálisan a sok negatívumot, pedig sokkal több a pozitívum. Csak a rohanásban nincs időm feldolgozni. Az alakuló ülésen majd bizonyára elöntenek az érzelmek, amikor eszembe jutnak a találkozások országszerte, amikor majd leszakadt a lábunk az egymillió lépésen, vagy amikor zuhogott az eső, és bőrig ázva hat kamerát az arcomba toltak a propagandisták. Már amikor a volt feleségemet kinevezték igazságügyi miniszternek, azt mondtam, Úristen, annál nagyobb megtiszteltetés a világon nincs, mint Deák Ferenc székében ülni.

Hát Batthyány székében ülni talán még nagyobb."

Orbán hűséget esküdött Putyin-Voldemort nagyúrnak…

A mi kis „Potter-univerzumunkban” Orbán megtalálta a helyét: ő Féregfark, akinek leghőbb vágya szolgálni a sátáni Voldemortot…

Szent-Iványi István írja: „Orbán, az egér

A Bloomberg Vance budapesti látogatására időzítve egy tavaly októberi Orbán-Putyin közötti döbbenetes tartalmú beszélgetésnek a leiratát közli. Nem én dehumanizálom a miniszterelnököt, hanem ebben a beszélgetésben ő hasonlítja magát ahhoz az Aiszóposz mesében szereplő egérhez, amelyik a hálót kirágja és ezzel kiszabadítja az abban foglyul ejtett oroszlánt. Az oroszlán természetesen Putyin és Orbán a neki segítő egér a példázatban. A beszélgetés során kettőjük egyre erősebb szövetségéről beszél, amelynek segítségével ellenállnak közös ellenfeleiknek. Vajon kik azok, csak nem a szövetségeseink?

A beszélgetés végén - Szijjártóhoz hasonlóan - biztosítja Putyint arról, hogy: "Bármiben, amiben segítségére lehetek, rendelkezésre állok." A beszélgetés 2025 októberében, a tervezett budapesti békecsúcs előtt hangzott el. MIelőtt a külföldi titkosszolgálatokat vádolnák lehallgatással, a bloomberg közli, hogy a magyar kormány által készített hivatalos leirat jutott el hozzá. /.../

Sok szerencsét kívánok J.D. Vance alelnöknek az oroszok egerével folytatott budapesti megbeszéléséhez! Ha ez őt nem zavarja, az rá is nagyon rossz fényt vet.”

Levél a székely választóknak

Orbán, a biznisz-politikus, abból él hogy szembefordít, korrumpál és megfélemlít - ügyesebben mint Ceausescu.

Szembefordítja a székely radikalizmust az erdélyi toleranciával, az utódállami magyarságot a magyarországi "Nyugat által megrontott" magyarsággal és Magyarországot nemcsak a szomszéd államokkal, hanem az egész Európai Unióval.

Orbán, ha marad, a magyarság Európa legszegényebb, legelnyomottabb és legmagányosabb nemzete lesz a nacionalista szólamokkal kábító fideszes, RMDSZ-es feudális uraknak kiszolgáltatva:(

süti beállítások módosítása