„Magyar Péter vonzerejének a titka az, hogy végre van egy ember, akiből nem árad a lúzerség...”
MaGYAUR
Trumppal és Elon Muskkal találkozott Orbán Floridában ((népi kommentek))
- Most, hogy Trumpot Zelenszkijjel összehozta Macron (minden ruszki tervet megkavarva) és Trump összezavarodott, Putyin azonnal ráküldte felvilágosítani Orbánt. + Szijjártó is kellett, neki két hónap alatt hatszor kellett szóbeli vizsgáznia Lavrovnál az „orosz realitás" című anyagból; a biztos, bemagolt tudás nála volt...
- Hívta oda valaki, vagy csak stréberkedett?
- Kizavarták kémkedni Putyin patkányait... Putler a szíriai blama után nem győzi összeszedni az új infókat…
- Az ugyebár már tisztázódott, hogy a minap az idióták patrióták EP frakciója úgy találkozott Trumppal egy vacsorán, hogy fizetni kellett érte, vajon ez a látogatás mennyibe fájt a magyar (és közvetve az európai) adófizetőknek?
- Továbbra sem értem, hogy háborús veszélyhelyzetben miért repked össze-vissza az országunk első kettő "legfontosabb" embere. Gondolom a szokásos seggnyalás mellett nem lesz szó az országunkat súlyosan érintő védővámokról sem?!
Reményteljes felvidéki és magyarországi magyar politikusok! (VIDEÓ)
A polgári kultúra-ellenes Fidesz csőcselék tempója
Az elit-ellenes gyűlülettől vezettetve a populista Menczel, Orbán, Trump, Putyin úgy látszik mégsem a keresztény-konzervatívoknak, hanem elsősorban az Erőt az erőszakossággal/erőszakkal összetévesztő csőcseléknek akarnak megfelelni…
A populista vezérek ön-, és közveszélyes mániája: „Naggyá tenni az országot…”
Szögezzük le mindjárt az elején, hogy korunkban nem nagyobbítani kell egy országot, hanem jobbá, élhetőbbé tenni!
Sztálin, aki a kommunista blabala mögött vérmes orosz soviniszta populista volt, a „Tegyük naggyá!” jelszót szó szerint értette, vagyis a Szovjetunió (ha már képtelen jobb életszínvonalat teremteni a lakóinak) akkor legalább a nemzeti nagyság élményét adja meg: csatoljon el minél több területet a környező országokból. Ebben a keleties, primitív logika érvényesült: „mennyiség számít, nem a minőség”!
Putyin - Sztálin legjobb, de sokkal tehetségtelenebb tanítványa - ugyanezt a logikát követi: terjeszkedni, kifosztani megsemmisíteni a gyengébb szomszédot, ezzel is bebiztosítani a rendszerének, a Hadiállamnak a legitimitását és a saját tekintélyét.
Ha nem sikerült a tervezett villámháborúval, ha nem sikerül a lassú felőrlő hadjárattal, akkor próbálkozik az „oszd meg és uralkodj” elvvel. A Béketervében elvenné Ukrajnából azt, ami számára legfontosabb terület, aztán létrehozna egy megcsonkított ukrán bábállamot és végül Nyugat-Ukrajnát (ami Sztálin „szajréja” volt; lopott földek Romániából, Magyarországból és Lengyelországból) odadobni ezeknek az országoknak, hadd osztozzanak, vagy vesszenek össze rajta… addig sem figyelik a bűnbanda fejét, Putyint.
Hogy lehet Orbán/Szijjártó nem lát át a szitán? Csak nem azért, mert (az elukránosodott, szegény) Kárpátalja visszaszerzésével, a Horthyhoz hasonló „országgyarapítással” akarják feledtetni a kudarcos kormányzásukat és betömni az emberek száját?!
Orbán Viktornál még egy háziasszony is jobban elvezetné az országot!
"Milyen egy jó háziasszony? - Előrelátó és gondoskodó.
- Mindenkiről gondoskodik a családban, de ha teheti. akkor nem hagyja magukra sem a beteg rokonokat, sem a nyomorgó ismerősöket.
- Figyelemmel kíséri a gyerekek, fiatalok testi-lelki fejlődését.
- Ügyel a szép tiszta környezetre.
- Nyomon kíséri a kiadásokat - egyensúlyban tartja a büdzsét.
Pont ezt a magatartást várnánk el az államot képviselő kormánytól is: legyen előrelátó, építkezzen, legyen minden szempontból takarékos és a befolyt adókból gondoskodjon a polgárok taníttatásáról, egészségük karbantartásáról és a nyugdíjakról. Ne engedje, hogy az adókból létrehozott köztulajdont a hatalom közelében lévők, jogi trükkökkel, magántulajdonná alakítsák át, elvegyék és szétosszák maguk közt!
Milyen Orbán Viktor? - Gyerekes és felelőtlen
- A kormányfő alapállása a görcsös bizonyítási vágy: akárcsak a 19. századi magyar nacionalisták, Orbán képzeletében Magyarország egyenrangú partnere a régi, nagy európai államoknak, ezért is fontos számára a szuverenitás eszméje, de épp ezért nem tartja a magyarral egyenrangúnak az Osztrák-Magyar Monarchia „nem-államalkotó” népeit, utódállamait, beleértve Ukrajnát is.
- Mivel a mozgatórugó a bizonyítási vágy és nem a politikai bölcsesség, ezért a kisebbrendűségi érzés keveredik a nagyzási hóborttal. Mint minden populista a „legek” rabja: legyünk a legnagyobbak, legősibbek, legfélelmetesebbek stb. Egy ilyen „küldetéses ember” nem tartja magához méltónak a lakosság életkörülményeit javító, hétköznapi „csip-csup” ügyeket; világraszóló Olimpiát, Vadászati Világkiállítást, világversenyeket és Eucharisztikus Világkongresszust akar rendezni, kerül amibe kerül. És viszont nem akar igazán költeni a nem-látványos csatornázásokra, házak szigetelésére, energetikai beruházásokra, valamint például a pedagógusok fizetésemelésére sem.
- A legfőbb célcsoportja a nacionalista-keresztény konzervatív „szurkolói tábor”; az apjához hasonló falusiak, valamint a drukkerek. Nekik játszik, őket akarja elkápráztatni a nemzeti öntudat és a kormánytámogatás erősítésére szolgáló sportarénákban.
- De hiába minden: a cselek, a taktikai húzások, a meccsszüneti propaganda: a végeredmény mégis kész katasztrófa. Nem sikerül, nem sikerülhet az ami egy ügyes háziasszonynak igen: a háztartás, jelen esetben az Államháztartás normális működtetése!
Ma az a tragikus helyzet állt elő, hogy Magyarország a háborús részvétel nélkül is háborús szükséghelyzetbe került a kontár és harácsoló Fidesz-kormányzás miatt.
Orbán ezért személyes felelősséggel tartozik!
(Ezt 2022. november 29-én írtam)
Másfél millió lépés a tékozló országban
Újra látható a Magyar Mozi TV-én az 1979-ben Rockenbauer Pál által készített, a mindmáig katartikus hatású gyalogos országjáró ismeretterjesztő televíziós sorozat, a „Másfélmillió lépés Magyarországon”. Azt üzeni a film, hogy tékozló országban élünk.
Tékozlóan bánunk az értékeinkkel, mert nem volt és ma sincs a politika által szentesített össznemzeti egyetértés arról, hogy voltaképpen mi is tartozik Magyarország nemzeti örökségébe. Viszont épp azért friss és élvezhető a több évtizeddel ezelőtt készült „Másfélmillió lépés…”, mert a sorozat ma is aktuális választ ad erre az alapvető kérdésre.
Rockenbauer Pál, a BBC természetfilmekkel egyidőben, de a műfajt innovatív módon továbbfejlesztve, - kultúrtörténettel és életmódtörténettel gazdagítva - egy ökológia-központú nézőpontot alakított ki, amiért a film máig egészen kivételes szellemi teljesítményt nyújt!
Ráadásul olyan egyszerű és vonzó formában vezet végig a turistaútvonalon, ami a lehető legtöbb tévénézőt „aha” élményben részesíti. Rácsodálkozunk arra, hogy milyen szép Magyarország, még ha „csonka” is. Ugyanakkor milyen rendetlen és gondozatlan is egyben!
Ebből a természetközpontú szemléletből következnek a további kérdések: miért szaporodnak el az illegális szemétlerakók? Miért nem tartjuk folyamatosan karban az épületeinket? Mi hiányzik a magyar mentalitásból, hogy képtelen legyen követni a falusi turizmusból meggazdagodó „osztrák sógort”?
Az értékzavarokért okolhatjuk az önigazgató presbiteri-protestáns társadalmi szerveződés megrekedését, a polgárság viszonylag kis létszámát, a második világháború alatti és utáni öncsonkítást: a zsidók magyar állam általi deportálását, a vidék számára ösztönzően ható parasztpolgár-svábság kitelepítését, majd a szovjet-típusú kollektivizálást, nem beszélve a jelen önkormányzatiságot felszámoló, önkényeskedő rendszerét.
A „Másfélmillió lépés Magyarországon” c. filmet áthatja a melankólia. Ami következik nyárból az őszbe való átgyaloglásból is, de legalább ennyire az alaphangulatot adó „Indulj el egy úton” moldvai csángó népdalból, amely a magyar alapélményből „a vágyak visszafogásáról és a saját érzéseink megmásításáról szól”:
„Az bajom van véled,
sír a szívem érted,
sír a szívem érted,
majd meghalok érted…”
A soviniszta-populisták hitvallása
EU vélemény: „ha Netanjahut nem tartóztatják le Magyarországon, az a nemzetközi jog csődje”
- Az olyan soviniszta populisták, mint Orbán azt gondolják, hogy mivel a nemzetállam az egyetlen választásokon legitimált hatalom, ezért semmilyen nemzetközi/globalista szervezet ne létezzen: sem az Európai Unió, sem az ENSZ, sem a NATO, sem a WHO, sem pláne a Nemzetközi Bűntetőbíróság!
- Minden nemzetállamállami vezető szuverén! Semmilyen belső ellenzék, bíróság, parlament nem vonhatja őket felelősségre!
- Mivel a politika, és különösen a világpolitika dzsungelharc, ezért a francba a diplomatikus beszédmóddal és a diplomáciával! Diplomaták helyett; kofákra és kufárokra van szükség!
- Ha nincsenek nemzetközi szerződések, akkor aki kapja marja! Ha nem vagyunk elég erősek az alkudozáshoz, akkor alá kell vetnünk magunkat a legerősebbnek. Az alázatos meghátrálás nem szégyen... Igazából az erkölcsi normákra való hivatkozás az, ami szégyenletes kifogás és gyengeség!
- Kétoldalú szerződések IGEN; világkereskedelem NEM!
- Energiapolitika IGEN; a bioszféra védelme NEM!
Az Orbán/Trump-féle gátlástalan soviniszta-populisták nem egyszerűen az Európai Uniót, a NATO-t, az ENSZ-t akarják megszüntetni, hanem magát a globális látásmódot akarják kiiktatni, akár a világgazdaságról, akár az emberi jogokról, akár a környezetvédelemről van szó...
Vigyázat, a nemzetállami, „patrióta” demagógia veszélyes az életre!
Orbánék távolódóban az európai keresztény civilizációtól...
Fidesz: Mit nekünk az „arab Párizs”, bezzeg a muszlim Baku!
Azért jobb Ázsia a Nyugatnál, mert ott nincs visszabeszélés, nincs „demokrácia", csak hit és vezér-imádat...
Putyin és Kim Dzsungun: a róka fogta csuka esete
Az, hogy a bizantinus-keresztényi maszlaggal leöntött sztálinista Putyin Kim Dzsungunhoz fordult segítségért az Ukrajna elleni háborújában egy új világtörténelmi korszak kezdetét is jelentheti.
Miután belföldön a szlavofil nagyorosz-sovinizmus leszámolt a nyugatos, Európa-párti zapadnyik irányzattal, Putyin - ez a „kvázi-cár” - revansra vágyott az Oroszországot állítólagosan megalázó Nyugattal szemben. Ennek első állomása az árulónak tartott „kisorosz” Ukrajna térképről való letörlése lett volna.
Ám az erősen nacionalista és az Euro-atlantiság pártján álló Ukrajna ellenállt és Oroszország nagyhatalmi álmai szertefoszlottak. Egyre inkább megmutatkoztak nemcsak a gazdasági, de a harci képességének hiányosságai is. Putyin hiába próbált segítséget kérni Törökországtól, Irántól és Kínától, a kapott támogatás soha nem volt döntő jelentőségű.
Végül Putyinnak nem maradt más lehetősége, minthogy ráfanyalodjon Észak-Koreára. Arra az észak-koreai hadseregre, amely számára az ukrajnai háború olyan ujjgyakorlatnak számít, mint a náciknak a spanyol polgárháború volt, amelyben kipróbálhatták a tömegpusztító bombáik erejét például Guernica védtelen lakói ellen.
A szellem kiszabadult a palackból.
A világ legőrültebb, (atom)háborúpárti diktatúrája immár nemcsak a Dél-Koreát védő Egyesült Államokat fenyegeti, hanem a NATO-t és benne Európát… de magát Oroszországot is!
Kétséges, hogy Putyinnak sikerül-e, a spanyol Franco-hoz hasonlóan, egyszerűen visszaküldeni az „internacionalista” segítséget nyújtó észak-koreai elit-csapatokat a hazájukba?
Putyin a háborús vereségtől való félelmében olyan szövetségessel kötött ördögi szövetséget, amelyik félelmetesebb az Oroszországot és Közép-Európát feldúló tatár hordáknál… Kim Dzsungun fanatikus hadseregének megjelenése a magyar határtól 1300 kilométerre a sztálinista agresszió és vad terror újraéledésének veszélyét hordozza magában!