Igaza volt Nietzsche-nek a nyugati keresztény civilizáció válságával kapcsolatban, igaza volt Max Webernek abban, hogy a modernitással a nyugati világ „varázstalanná” vált; eltűntek az életünket végigkísérő „mesék” és maradtak a világ, illetve az élet céltalanságát és abszurditását tükröző szemléletek. Isten és a szakralitás hiányát a 20. századi parancsuralmi rendszerek; a nácizmus és a kommunizmus, vezérkultusszal és a „modern tiszta” közösség kialakításával kívánták pótolni, amelyek egyfelől a fajok élet-halál harcának, másfelől osztályharcnak álcázott borzalmas háborúskodásba torkolltak.
Ma már elmondható, hogy a 2. világháború utáni kor győztese az amerikai hegemónián alapuló euro-atlanti fogyasztói társadalmi modell lett. Ennek eredménye lett a világkereskedelem (globalizmus), a kulturális sokszínűséget elfogadó tolerancia (multikulturalitás) és a világiasságot önkéntelenül is hirdető (profán) tudomány és tömegkultúra.
Új fejlemény, hogy a globalizmus révén a „Kelet” egy része nyugatiassá vált, sőt sok tekintetben (innovációk, technikai késztermékek) megelőzte a klasszikus Nyugatot. A „Kelet” másik része nem tud, vagy vallási okokból nem is akar nyugatosodni. Sőt a nemzeti és vallási identitás megőrzésének zászlaja alatt hadat üzennek a „dekadens”, „kalmárszellemű” nyugatnak.
Senkit se tévesszenek meg a tradicionális társadalmak agresszív, sokszor terrorizmusba hajló válaszai a modernitás kihívásaira, ezek nem az erő, hanem a gyengeség és az utóvédharc jelei!
A „Kelet” (amely Oroszországtól Afrikáig, a Közel-Kelettől Észak-Koreáig terjed) tehetetlen dühében folytat kardcsörtető politikát, hiszen - a hadiipart leszámítva - versenyképtelen gazdasági-technológiai szempontból. A versenyt tehát gazdaságon kívülre akarja helyezni: a vallásos értékek terjesztésére, az önellátó nemzetállamok közti rivalizálásra. De ez az irány a fejlődés veszteseinek a zsákutcája!
Orbán Viktor súlyos hibát követ el, ha a fejlődéssel szembeni reakciósság európai szószólójának a szerepét veszi fel. Ha a „Keleti nyitás” több kíván lenni új kereskedelmi kapcsolatok létrehozásánál, akkor Orbán a liberalizmus, a piacgazdaság, a tudomány elleni vak gyűlölete miatt az egész országot taszíthatja a világ fejlődésképtelen, nyomorgó társadalmai közé.
Amíg a sikeres vállalkozások és politikák a várható jövőhöz igazítják a terveiket, addig a fanatikus konzervatívok a múlt eszményeihez és beidegződéseihez. Sajnos a mereven konzervatív-hagyománykövető Fidesz-KDNP kormány alkalmatlan arra, hogy hosszú távon is sikeres pályára állítsa a magyar gazdaságot és társadalmat.
Ezért buknia kell.