A "nemzetállam" fogalmának a visszavetítése a középkorba, vagy még korábbra egyszerűen tévedés, vagy történelemhamisítás.

Voltak ugyan az ókorban városállamok, és Róma története sem más, mint egy arisztokratikus városállam terjeszkedésének története térben és a lakosság polgárjogát tekintve, de a középkorban egyértelműen a nemzettől teljesen független dinasztikus politika folyt.   

A családi-dinasztikus történelmi "tele-regények" fittyet hánytak a nyelviségre. Amúgy is a röghöz kötött jobbágyokon kívül mindenki több nyelvet beszélt a kozmopolita Európában...elsősorban a latint. 

A Felvilágosodást visszacsinálni akaró mai magyar, Kásler-féle barbár-nacionalisták nem veszik észre, hogy a modern nemzetállam pont a racionálissá váló feudális abszolutizmus segítségével jött létre, amely lerombolta a különböző nyelvű, pénzű és mértékegységű kis-királyságokat és birodalommá forrasztotta össze ezeket.

Az önálló Magyar Királyság bukása után Magyarország maga is egy kis-királyság lett, amelyet a nyugatias Habsburg birodalom csak érintőlegesen tudott modernizálni a nagyszámú és különböző anyanyelvű (!), tehát csak névlegesen "magyar" nemesség ellenállása miatt. 

A nemesi nacionalizmus csak a Reformkorban szűnt meg. 1848-49 jelentősége a jobbágyfelszabadítás mellett a "nemzet" fogalmának kiterjesztése volt a közemberekre (egyes fideszesek szóhasználata szerint a "prolikra").

A modern nemzetté válás globális folyamata, tehát valamikor a 19. században kezdődött és az 1970-es évek elején ért véget, a gyarmatosítás lezárásával (kivéve a világ máig leghatalmasabb gyarmattartó államát a Szovjetuniót, illetve Oroszországot).

Ebben a kontextusban nem volt esélye a soknemzetiségű, az Osztrák-Magyar Monarchia keretein kívül életképtelen Magyar Királyságnak a fennmaradására....egyszerűen útjában állt a pánszlávizmusnak és a német expanziónak a birodalmakat felbomlasztó első világháború után.