Parragh László, Orbán tanácsadója, a következőt nyilatkozta: „a jól képzett munkaerejük java elment, a maradék pedig minőségében és mennyiségében kevés a gazdaság növekedésének támogatásához," Magyarán az országot a fejlődés motorjának tekinthető munkaerő szempontjából a Fidesz katasztrofális helyzetbe hozta.
A teljességgel korszerűtlen horthysta nemzeti-keresztény ideológiai felmelegítése miatt, valamint a „nemzeti középosztály és egyben keresztény elit” létrehozásának görcsös akarata miatt Orbán szűkebb köre nem akart és nem tudott a munkaerő-piaci folyamatokra figyelni. Ha volt humán erőforrás stratégiájuk, akkor az arra irányult, hogy miképpen lehet „jámbor”, fegyelmezett és ha kell a hazáért hősi halálra is kész újabb generációkat kinevelni.
Mi több talán azt sem is bánták, hogy a kritikus és kreatív szakemberek kivándorolnak az országból és azt sem, hogy kikerülnek a munka világából olyan bírói, tanári, újságírói, művészi stb. rétegek, amelyek a nyugatias gondolkodási módban szocializálódtak.
Olyan „lakosságcserét” terveztek, amelyben a népes „Ratkó hullámot” a partvonalon túlra teszik és helyébe nemzeti-keresztény beállítottságú vidéki és utódállamokban élő magyarokat állítanak, tehát rákosista tempóban, ideológiai alapon és nem a tehetség, vagy szakmai kiválóság alapján történik a kiválasztás az állami posztokra. A probléma az, hogy nincs számottevő vidéki és kisebbségi magyar bevándorlás! Egy szlovákiai, vagy erdélyi magyar kétszer is meggondolja, hogy áttelepüljön az egzotikusan maradi Magyarországra. Ami pedig a „Családvédelmi program”-ot illeti, az nem több egy látványos, de elkésett pótcselekvésnél!
A kormánypolitika szintjére emelt modernség-ellenesség és bezárkózási szándék elleni tiltakozás jeleként a magyarság fiatal és kevésbé fiatal szakmai elitjének jó része a „lábával szavazott” és kiköltözött Nyugatra. Nem véletlen, hogy a Fidesz hatalom alig leplezett módon hazaárulónak tartja őket.
Itt tartunk; a Senki földjén…