Minden a „beárazáson” múlik! A hatalomra került politikai elit milyennek látja az ország gazdasági mozgásterét, perspektíváit? Milyennek látják a munkaerő mennyiségét és színvonalát? Milyen gazdasági-szociális stratégiát választ, - nem feltétlenül az ország fejlődése érdekében - hanem a párt hatalmi pozíciójának kényelmes fenntartása érdekében? A fideszes jobboldal ugyan meghirdette az „ázsiai kistigrisek”-et utánzó gazdaságfejlesztést; egy magyar „Szingapúr” csodáját, de időközben rájött, hogy a saját érdekeinek Magyarország bangladesi szinten való „beárazása” felel meg legjobban.
Mivel a magyar gazdaság és munkaerő versenyképessége a 2010-es évek elején elmaradt a világszínvonaltól, ezért válaszút elé került a magyar politikai vezetés: vagy a „kistigrisekhez” hasonló nagyszabású gazdaságfejlesztésbe, nagy infrastrukturális reformokba kezd (főként az oktatás területén), vagy maradunk a nyugat-európai multi-cégek olcsó, közeli és sztrájkveszély-nélküli beszállítói. Ekkor a Fidesz eldöntötte, hogy Magyarország ki fog maradni a globalizáció nyerteseinek „Tudás-alapú” társadalmai közül! Ebben a döntésében nemcsak az alapvetően jogász végzettségű döntéshozók gazdaság-menedzseri hozzá nem értése és politikai gyávasága nyilvánult meg (hiszen bármilyen változás, reform politikai nyugtalanságot okozhat), hanem a nacionalista irányvonal bezárkózási hajlama és a politikai kereszténység maradisága is.
Ebből a logikából vezethető le, hogy a Fidesz veszni hagyta a magyar intellektuális „hozzáadott érték” ügyét: a betanított, „jól idomított” hazai és vendégmunkás munkaerőre alapozta a gazdaságot és eközben egyáltalában nem bánta, hogy a világszínvonalú, de nagyhangú szakemberek külföldre mennek dolgozni. Ezek megtartására, illetve kreatív, jól finanszírozott innovációs műhelyek létesítésére alig, vagy semmit sem költött az adófizetők pénzéből.
Az európai Felvilágosodás és Racionalizmus hagyományait elutasító Fidesz-Magyarország szultánja és pasái a saját népüket a látszólag kényelmes, „biztonságos”, de jövő nélküli vegetálásra ítélték…
Itt tartunk.
