Minden valamirevaló országnak van küldetéstudata: a franciáknak a "Szabadság-Egyenlőség-Testvériség" köztársasági eszménye, az oroszoknak az, hogy Moszkva a "3. Róma", vagyis az oszmán-törökök által elfoglalt Konstantinápoly örököse, így tehát az eredeti/ortodox keresztény hit egyetlen letéteményese, az Egyesült Államoknak pedig a protestáns/presbiteri önkormányzatiság és jogállamiság terjesztése, a demokrácia zászlóvivőjeként.

Magyarország nemzetközi megítélése a középkorban nagyon jó volt: aranyban, ezüstben, valamint jó minőségű földben gazdagnak látták az európaiak. Ennek következtében Magyarország - az arany- és ezüstbányák 15. századi kimerüléséig befogadó ország volt, egyfajta "Ígéret földje", ahova nagyon sok helyről érkezett a képzett és kevésbé képzett munkaerő. Aztán lett a nemzetiségi szempontból vegyes lakosságú Magyar Királyság egy történelmi pillanatig a Balkán és Európa védőbástyája...aztán a megsegítendő, önmagát a török uralomtól felszabadítani nem tudó ország...aztán 1848-49 és 1956 forradalmi nemzete.

Ami nem került át a Horthy időszakból az orbáni időszakba az a Klébelsberg Kunó-féle, a művelődés ügyét stratégiai céllá alakító Kárpát-medencei "kultúrfölény" gondolat, ami viszont újra itt kísért, főleg Trianon kapcsán, az az "öncélú nemzet" koncepciója, ami szerint Magyarország küldetése az, hogy "nagy" és félelmetes legyen, mint a "kásleri" sosem-volt múltban...

Pedig lehet, hogy nagy küldetéstudat helyett elég volna, ha az elesetteket segítő állammal, kényelmes életfeltételekkel és reményteli európaias jövővel rendelkezne...