Hihetetlen szerencsénk van a koronavírus járvánnyal, mert lehetne gyorsan terjedő agyvelőgyulladás, születési rendellenességet, vagy vérzéses gyulladást (ebolát) okozó pandémia is! Mindenki emlékszik arra a középiskolai tanulmányaiból, hogy a pestis  milyen világtörténelmi sorsfordulókat okozott: meggyengítette a görög-keleti kereszténység védekező képességét épp az oszmán-török Konstantinápoly-elleni támadása előtt, vagy Nyugat-Európa lakossága harmadának, felének a pusztulása miatt a megmaradt parasztok, - jobb alkupozíciójuk miatt - már sikerrel harcolhattak a jobbágyi alávetettség ellen és a korábbi röghözkötésből szabadulva tömegesen költöztek városokba, utat nyitva ezzel a kapitalista fejlődésnek! Vagy gondoljunk Dél-Amerikára, ahol nem annyira a spanyol gyarmatosítók fegyverei mint inkább az általuk behurcolt betegségek győzték le az indián birodalmakat…

Lehet ábrándozni arról, hogy a koronavírus-elleni vakcina beadása után minden visszatér a régi kerékvágásba, de ez illúzió. Ha más nem is fog történni; előre látható, hogy 2020 második felétől Kína felzárkózik a neki amúgy is súlyosan eladósodott Egyesült Államok mellé és megszűnik a világ angolszász hegemóniája!

Mit lehet tenni annak érdekében, hogy az emberiség ne legyen kitéve ennyire a járványoknak és mellesleg a kínai digitális diktatúrának?

A „gyógymód”, akárcsak minden terápia, nem lesz kellemes:

• Le kell fékezni a lassan irányíthatatlanná váló globális kapitalizmust, de nem a nemzetállami elkülönülés és az ezzel járó viszályok erősítésével!
• Le kell fékezni a gyorsan növekvő jövedelmi különbségeket a világban; igazságosabb elosztási viszonyokat teremtve; bőrszín, nemzeti, vallási és nemi különbségekre való tekintet nélkül!
• Az értékpiramis csúcsára a Föld végtelenül hosszú túlélése kerül, más szóval a Bioszféra Bölcsesség. Vagyis a legfőbb érték az Élet, az Élővilág lesz, és semmiképpen sem az Ember és annak kényelme! Természetesen mindenki megőrizheti vallásos, nemzeti és humanista identitását, de azt a legfőbb értéknek; a földi élet szentségének alárendelve.
• A „világ mellényének újragombolása” nem igényel erőszakos forradalmat. Ez egy elhúzódó folyamat, amely akár a 21. század második feléig is eltarthat, de elkerülhetetlen. És remélhetőleg ennek egyik lehetséges előmozdítója, a Kínai Kommunista Párt nem követi a néhai Mao pártelnök „Falu bekeríti a város” stratégiáját, magyarán hogy a népes, de szegény harmadik világ képviseletében Kína, - - akár atombomba bevetésével is - legyőzi a gazdag Nyugatot. Nos, Kína sikert aratott világháború nélkül is, még ha a végső győzelemtől távol is áll.

A jó hír az, hogy a „Bioszféra Bölcsesség-világa” kirakójáték minden kis darabkája létezik, csak össze kell rakni!

• Ellenőrzés alá kell vonni tőzsdei és más értékpapír kereskedést, erről írta a 2008-as világválság kapcsán Soros György: „Az 50-es években nagyjából eltemették a „laissez faire” elméletet, de a 80-as években mégis visszatértek hozzá. A pénzügyi hatóságok ennek hatása alatt vesztették el a pénzpiacok feletti ellenőrzésüket, s ezzel alakult ki az a „szuperbuborék”… ami most kipukkadt. Az amerikai gazdaság ettől a fundamentalista tételtől, és erre épülő deregulációs rezsimtől vezetve vitte a falnak a világot. (Almási Miklós: Hova tűnt az a rengeteg pénz? Atheneum, Bp. 2009; 46-47.old). Figyelemreméltó a nagy tekintélynek örvendő Helmuth Schmidt javaslata, aki kancellársága előtt pénzügyminiszter volt és azt javasolta a G20-nak a világgazdasági depresszió/zuhanás leküzdéséhez: „Minden magánintézet (beruházási bank, beruházási- és nyugdíjalap, fedezeti alap, részvénykezelő, biztosítótársaság stb.) és minden, a piacon használatos pénzügyi eszköz felügyeletét egyetlen bank- és pénzfelügyeleti szervnek kell alárendelni… Minden pénzintézetnek büntetés terhe mellett tilos lenne betéteket, illetve hiteleket kezelni, melyek jogilag un. adóparadicsomokban vannak bejegyezve”… Schmidt tudja, hogy csak a fináncszféra világméretű átalakítása ér valamit. Ameddig kimarad belőle egy-két állam, a spekulatív tőke azonnal odamegy, s onnan kezdődik elölről a válságtermelés. (Almási u.o; 166.old.) Amíg vannak off shore-/adóparadicsomok, addig érdemes bűnözni, magán és állami vagyont sikkasztani. A globális problémára globális megoldást kell találni!
• Aki tehetsége és szorgalma révén meggazdagodik élvezze annak jól megérdemelt gyümölcsét, de ne örökíthesse tovább a vagyont - ily módon elkerülve a túlzott tőkefelhalmozódást egy családon, klánon belül. A sikeres üzletember, politikus, feltaláló, művész, szakember stb. halála esetén a személyes tulajdona; a ház, a gyerek taníttatása, az autó maradhat a szűk család birtokában, de minden más vagyonelem kerüljön vissza a világ társadalmának „közös kalapjába”. Innét aztán alapjövedelem formájában egyfelől a legszegényebbek megélhetését lehet finanszírozni (Figyelem! Nem kényszerülnek a szegények és üldözöttek népvándorlásra!) és esélyt nyújthat a világ minden gyerekének az azonos életkezdésre, a tehetsége szabad kibontakoztatására.
• F. Schumacher „Small is beautiful” (A kicsi szép) című könyvének megjelenése óta tudjuk, hogy a buddhista közgazdaságtan és a hozzá sokban hasonlító ókori görög-római sztoikus hagyomány alternatívát kínál a frusztráló és egyoldalúan gazdaság-centrikus életmódnak. Schumacher szerint a buddhista közgazdaságtan lényege a szenvedés csökkentése és a mértéktartás. A gazdasági cselekvés akkor igazolható, ha nem növeli, hanem csökkenti az összes érintett lény szenvedését. A buddhista felfogás szerint „a fogyasztás csak eszköz az emberi jólét megteremtéséhez, a cél a fogyasztás minimumával elérni a jólét maximumát.” Egy buddhista számára abnormális, hogy a javakat többre értékeljék az embereknél, vagy, hogy többet érjen a fogyasztás, mint a teremtő cselekvés, a holt tárgy, mint maga az ember. Ez nem más számukra, mint a sötétség erői előtt való kapituláció. (E.F. Schumacher: Small is beautiful Le Seuil, Paris 1978; 57.old.) „A modern gazdasági gondolkodás maximális fogyasztásra ösztönöz. Ezzel ellentétben a buddhista közgazdaságtan megérti, hogy a „jól-lét”-hez a ’nem-fogyasztás’ is hozzájárulhat.”(Zsolnai László: In: Zsolnai L. (szerk.) Boldogság és gazdaság. Typotex, Bp 2010; 15.old.) A fogyasztás alapvetően rivalizáló, mi több fennhéjázó jellegű… A rivalizálásból eredő „jövedelmi fegyverkezési hajsza” nem vezet eredményre. Egy alapvető jövedelmi szint elérése után a személyközi kapcsolatok minősége és gazdagsága sokkal jobban hozzájárul a személy boldogságához, mint a növekvő jövedelem vagy a fogyasztás.” (Zsolnai i.m. 18-19.old)

A luxusról lemondó ideálról szól a sztoikus filozófus-császár is; Marcus Aurelius: „Mert ha embertársaiddal jót tettél mit akarsz még?...Mintha a szem fizetést kérne azért, mert lát, és a láb azért, mert jár! Mert amint ezek a testrészek arra termettek, hogy alkatuknak megfelelő működésükkel betöltsék sajátos feladatukat, úgy az ember is, aki tulajdonképpen azért születik, hogy jót tegyen, ha valami üdvös vagy közhasznú tevékenységet fejtett ki, csak azt tette, amire rendeltetett. S ezzel már meg is kapta a maga jutalmát.” (Marcus Aurelius Elmélkedései, 1983 Bp, Európa Kiadó; 139-140. old).

• Hogy mit is jelent pontosan és miképpen hozzuk létre a „Bioszféra Bölcsesség” uralta világot, az közös gondolkodást és erőfeszítést igényel. A „Bioszféra Bölcsesség” nem valami radikális zöld ideológiát jelent, nem egy vegetariánus, pláne nem vegán étrendre fogott emberiséget! Az ember az állatvilág része és mint ilyen egyszerre fogyaszt növényi és állati eredetű táplálékot, bár a mesterséges hús-szövet építés , a 3D ételnyomtatás új távlatokkal kecsegtet. Az ember helyét tehát itt kell keresni, az életvilágról gondoskodó, önkorlátozó szerepben. És mivel városiasodás üteméről azt jósolják a szakemberek, hogy 2050-re a világ lakosságának 60-80 százaléka lesz városlakó, ezért közös felelősségünk, hogy a kialakuló „a mesterséges intelligenciával feljavított, ’okos’, a házfalakra felfutó, függőleges kertekkel-teli megavárosok” egyre inkább önellátóak legyenek energetikai, élelmiszertermelési szempontból.

A koronavírus-járvány mintát mutatott arra, - főleg a következő generációknak - hogy elképzelhető széles körben a takarékos otthoni munka és a környezetet nem megterhelő, kevés utazással jellemezhető élet.

Ismerve Kína hatalmas előrelépését az okos és zöld városok építésének területén, nem beszélve a világuralmi ambícióiról - a világ többi részének is fel kell venni a ritmust! Ha van Európának küldetése, akkor az a Kínai digitális diktatúrával szemben kialakítandó Bioszféra-alapú új világrend szervezése és menedzselése az angolszász hatalmakkal, Oroszországgal, az arab világgal, Izraellel és Dél-Amerikával közösen, amihez – mint kész tényhez - hozzá lehet kapcsolni Kínát is!