A társadalomszervezési elveknek két műfaja van: a „komoly” és a „karneváli”. Az utóbbi antikvitásig visszavezethető Dionüszosz/Bacchus ünnepkör, amely aztán más formában, de a középkorban feléledt karneválként, bolond ünnepként, amikor a szerepek felcserélődtek és a hatalmasok kikarikírozása nem volt büntethető. A féktelen mulatság szelepként működött a mindennapi nyomor és erőszak okozta társadalmi ingerültség levezetésére. De az év többi részén a hatalom - akár feudális, akár egyházi tekintélyről volt szó - nem ismert tréfát. A hatalom, hogy megőrizze a felsőbbrendű jellegét és ezzel a „respekt”-jét mindig komoly marad, leszámítva olykor a kárörvendező és gúnyos kacaját.
Ezt a hagyományt rúgta fel a Felvilágosodás, amely ellensége volt minden misztifikálásnak, így a nemesi felsőrendűséget alátámasztó „kékvér” mítoszának is. A 17. század Franciaországának polgári szabad szelleme hozta létre az uránál leleményesebb szolga, Figaro figuráját. Mivel a polgári racionalitás és praktikum talaján álló felvilágosult uralkodók „haladni akartak a korral”, ezért fittyet hánytak a rangkórságnak és olyan tehetséges közembereket karoltak fel Szentpétervártól Bécsig a saját dicsőségük érdekében, mint Diderot és Mozart.
Az euro-atlanti civilizáció egyik legnagyobb vívmánya a kritika és az irónia szabadságának lehetővé tétele egy a tekintélyét betegesen féltő, komolykodó hatalmi struktúrával szemben. Persze a polgári kor is kitermelte a maga „abszolút tekintélyeit”, úgy mint a hivatalos Tudományt és a művészeti Akadémizmust, de mindezek elleni „avant-garde” támadás következményeit össze se lehet hasonlítani az olyan egyénieskedést, „viccet” elviselni nem képes vallási hagyomány megtorlásaival, mint az iszlám.
A babonákat ostorozó, vallási tabukat-döntögető Voltaire-i filozófia a modern európaiság egyik meghatározó eleme. Ha nincs gondolat-, és szólásszabadság, ha nincs kommunikáció és visszajelzési rendszer, akkor a társadalom megreked egy bizonyos szinten.
A saját társadalmunk elé állított görbe tükör arra szolgál, hogy felnagyítsa a visszásságokat, épp azok megszüntetése érdekében. A szűklátókörűség és a fanatikus hit kinevetése pedig arra figyelmeztet, hogy ne bízzuk a gondolkodást másra; a saját fejünket használjuk!
Je suis Charlie Hebdo.
https://index.hu/kulfold/2020/09/01/charlie_hebdo_karikatura_mohamed_per/
