A magyar miniszterelnök alól kicsúszott a talaj; kilenc évnyi látszólagos siker után kilenc hónap kudarc és megszégyenülés következett.
Európa persze már korábban kiismerte Orbánt, de az Unió döntéshozói mondhatták a választóiknak, hogyha a látszólag kuruckodó Orbán képes az olcsó bérmunka igájába hajtani az ideológiailag megdolgozott lakosságot, miért is ne legyen Magyarország Európa Thaiföldje, nyomorszinten élő és szigorúan megfegyelmezett munkavállalókkal? Ha ez az amit támogat a „kétharmad”, akkor legyen meg a „magyar emberek” akarata, csak Orbán ne akadályozza az EU működését!
Ez a „hoci-nesze” politikai egyensúly bomlott fel először az európai parlamenti választásokkal, de még inkább az önkormányzati választásokkal. Kiderült, hogy nemcsak Magyarországon, de Lengyelországban az Európa-párti nagyvárosok visszautasítják a „keresztény-nemzeti” parancsuralmi populizmust.
Karácsony Gergelyék lentebb olvasható zseniális húzása révén az uniós gazdasági segélycsomagok osztását megakadályozni próbáló magyar és lengyel kormányfő immár két tűz közé keveredett. Az ellenzéki városok a nemzetállami bürokrácia kikerülésével közvetlenül kívánja lehívni a pénzeket.
Ismerve Orbánnak a bosszúálló természetét arra lehet számítani, hogy miként a Norvég Alap esetében, amikor inkább veszni hagyta az államnak juttatott pénzt, de „a civilek se kapjanak egy fityinget sem” koncepció érvényesült; most is elképzelhető, hogy nem törődve a már amúgy is romokban heverő presztízsével eláll a vétótól, de mindent meg fog tenni a lázadó, „áruló” nagyvárosok kemény megbüntetéséért. Kérdés az, hogy amikor elégtételt akar venni a külső „európai megaláztatásokért” a belső liberális, européer városi lakosságon, akkor vajon ez nem politikai öngyilkosság? Valószínűleg igen, de vélhetően nem bír majd a bosszúálló, megtorló ösztönreakcióján felülemelkedni – és a 2022-as választásokra gondolva ez a szerencsénk!:)
https://444.hu/2020/12/07/budapest-es-varso-fopolgarmester-249-magyar-es-lengyel-varos-neveben-irt-uzenetet-az-europai-bizottsag-elnokenek
