A katonás, a gazdaságosságra fittyet hányó, a nomenklatúrát tejben-vajban fürdető, a vitát és a kompromisszumot vereségként elkönyvelő rendszer, ebben a kelet-európai régióban, „szovjet” jellegűnek mondható. Összeér a két szélsőség: a nem-piaci logikájú feudalizmus meg a szintúgy nem a vevők/választók kegyeiért versengő parancsuralmi rendszer. Ezért van sokaknak „aha” élménye Orbánnal, akire aztán ily módon egy tradíció folytatójaként tekintenek. Azok alkotják ezt a támogatói bázist, akik nem akarnak vitát hallani, mert azt – tévesen – az anarchia jelének tartják, hanem ehelyett egyszerű és világos ukázokat akarnak, amiknek kollektíve engedelmeskedhetnek. Szolgálni akarják a magát nemzetinek és szakrálisnak feltüntető államot és megvetik a „bratyizós” szolgáltató államot.
De miért is rossz a szovjet-típusú vezérkultusz? Mert a háborús kampány üzemmódban működő nemzetállam rosszul teljesít; érzéketlen a védtelenek bajai iránt, de ha a maga presztízsről van szó, akkor viszont két kézzel szórja a közpénzt, például olimpiát akar rendezni akkor, amikor a magyarok az Európai Unió egyik legelhízottabb, legbetegebb népessége.
A szovjet-típusú nemzetállam nem tud rendesen és takarékos módon építkezni. Sem akkor, ha az egészségügyi, oktatási és szociális intézményrendszerének kiépítéséről és fejlesztéséről van szó, sem akkor, ha konkrétan épületekről, utakról. Nem is a mindent túlárazó, majd „lejattoló” korrupciós technikákról van szó, hanem a hosszú távú gondolkodás és a módszeresség hiányáról, ezért találkozni silány minőségű rohammunkákkal, „udarnij trud”-dal, akár metrószerelvények felújításáról, akár lélegeztető-gépek, illetve vakcinák beszerzéséről van szó.
Mivel nem a közjó áll a hosszú távú, tervszerű fejlesztés középpontjában, ezért csak a csapatszellem és a „győzelem” látszata a fontos. Ezeknek a látszatoknak a fenntartását szolgálja az „államtitok” indokolatlan kiterjesztése és persze a hírhamisítás is. Ebben a rendszerben semmi sincs igazán jól és tartósra „megcsinálva”, egyedül a vak engedelmesség és stréber megfelelés számít… vagy annak látszata! Mert a Vezért is manipulálják, hiszen nincs hiteles visszajelző rendszer; nincs jogállam.
A látszat-építés látszat-eredménye: a „patyomkin falu”, vagyis a legenda szerint a cárnőt elkápráztatni szánt nem valóságos, hanem dekoráció-település, kimosdott, tisztába öltöztetett muzsikokkal. Az orbáni rendszer történelmi mítoszokból, hazugságokból és önbecsapásokból épült „patyomkin” kártyavárát nem lesz nehéz összedönteni, de a tisztességes újjáépítésre rámehet néhány generáció...
