Tisztelt Elnök Úr! Kedves János!
A Fidesz születésnapja alkalmából írok neked, mint az alapítók egyike. Több évtizedes ismeretségünk okán engedd meg, hogy közvetlen formában szólítsalak meg. Nem szeretném unos-untalan ugyanazokat leírni, ami már mindenki számára világos: azt, hogy a 33 évvel ezelőtt megalakított Fiatal Demokraták Szövetsége nyomaiban sem hasonlít a mai Fideszhez sem a politikáját és céljait, sem pedig belső demokratikus működését illetően. Hogy hogyan és miért vált egy demokratikus és liberális párt szélsőjobboldali képződménnyé, az még érdekesebb, de ennek az elemzését is meghagynám a történészeknek, politológusoknak. Én inkább arra lennék kíváncsi, hogy Te, akit mindig egyenes, őszinte és tisztességes embernek tartottalak, hogyan éled meg ezt az óriási pálfordulást, és miért tűröd szótlanul, hogy katasztrófába sodorja az országot egy láthatóan már a saját hazugságaiba is belezavarodó, ön- és közveszélyes elme. Igen, Orbánról beszélek, arról az emberről, akit többek között mi segítettünk a hatalomba annak idején.
Emlékszel, a kezdeti években mennyire lelkesedtünk azért, hogy egy jobb Magyarországot építsünk, ahol majd a következő generációk is fejlődni, boldogulni, gyarapodni tudnak? Alapvető célkitűzésünk volt egy elnyomó rendszer után az emberi jogok maradéktalan elfogadtatása, és ennek garantálása az Alkotmányban és a törvényekben. Tiltakoztunk, és több-kevesebb sikerrel mindent elkövettünk a pártállami vagyon átmentése és a korrupció ellen. Szekuláris államban gondolkodtunk, ahol az állam és az egyház teljesen szétválasztott a vallásszabadság biztosítása mellett, és mindenkinek magánügye, hogy miben hisz vagy nem hisz. Olyan államot képzeltünk el, „amelyben megfelelő intézményrendszer segíti elő a gazdasági hatékonyság és a szélesen értelmezett társadalmi esélyegyenlőség – állandó konfliktusokon keresztül megvalósuló – hosszú távú egyensúlyát, lehetővé téve a gazdasági versenyben lemaradt csoportok támogatását és felzárkóztatását a társadalmi szolidaritás elve alapján” (idézet az Alapító Nyilatkozatból). 33 év sok idő, és sok minden változott azóta a körülöttünk lévő világban is, így nem meglepő, ha a pártok, politikusok nézetei, programjai is változnak, és megpróbálnak alkalmazkodni a megváltozott világhoz. El tudom fogadni, hogy fiatalon az ember alapvetően liberális beállítottságú, ám az értékrendje idővel konzervatív irányba tolódik el. Ám ez nem jelentheti azt, hogy ilyen szinten kelljen szembeköpnie fiatalkori önmagát.
Mert mi lett azóta ebből a pártféleségből? Azért nem hívom pártnak, mert a szó igazi értelmében már nem az. A mai Fidesz-tagok csak statiszták egy színjátékban, amelyben az elnökük irányít mindent. Semmiféle belső demokrácia nincs, megszűntek a viták, a vélemények ütköztetése. Nincsenek testületi döntések. A főnök eldönti a dolgokat, a többiek meg gondolkodás nélkül végrehajtják. Még a saját maguk alkotta szabályokat sem tartják be, amire az élő példa a legutóbbi, mindenféle testületi felhatalmazás nélkül hozott döntés az Európai Néppártból való kilépésről. A főnök játssza kisded játékait a nemzetközi és hazai színtéren. A tagság biodíszletnek szolgál, a magyar választók pedig a fügefalevélnek. Engem hihetetlenül irritál, ha arra hivatkoznak állandóan, hogy "a magyar ember ezt akarja, a magyarokat megalázták, tiszteletet a magyaroknak" stb. Ez mind arról árulkodik, hogy mennyire lenéznek mindannyiunkat.
Az a mondás is nagyon találó, hogy madarat tolláról, embert barátjáról. Nézzük, kik ennek az embernek a barátai: autokrata, populista vezetők, diktátorok, akik a saját hazájukban bebörtönzik az ellenzéket, elcsalják a választásokat, elnyomják a szabad sajtót, háborús konfliktusokat robbantanak ki, vagy népirtásban vesznek részt. Gratulálunk! Szép kis társaság. És nem is lenne ezzel baj, mert Orbán jól megfér mellettük a demokráciáról vallott fals nézeteivel – de sajnos ez ránk nézve, az egész országra nézve nagy szégyen.
Kedves János!
A magyar ember nem született Fidesz-hívő és Orbán-imádó. Azt már megszoktuk, hogy Magyarországnak 2010 óta nincsen miniszterelnöke. Egy igazi miniszterelnök pártállástól függetlenül, minden állampolgár érdekét és méltóságát szem előtt tartja, és nem csak az ország egyik felével, annak is kiválasztott rétegével foglalkozik. Ki gondolta volna 33 éve, amikor megalapítottuk a pártot, hogy
egyszer csak egyvalaki kisajátítja előbb a pártot, azután pedig az egész országot?
Hogy történhetett meg mindez? Miért hagytuk? Miért mentünk bele nap mint nap újabb és újabb megalkuvásokba? Megérte?
Regnálása alatt Közép-Európa élmezőnyéből kiesve sereghajtókká váltunk. A több ezer milliárd eurós EU-s támogatást zömében sikerült értelmetlen beruházásokra elverni. Teleszórta az országot kihasználatlan, teljesen felesleges stadionokkal. Az értékesebb állami ingatlanokat, üzleteket bagóért privatizálta és a barátai között szétosztotta. A korrupció lett a mindennapi boldogulásunk kulcsa. Soha annyit még nem loptak el az adófizetők pénzéből, mint amennyit az ő uralkodása alatt. Közröhej tárgya a gázszerelőből lett milliárdos és NER-es társai meggazdagodása, és röhögnék is, ha nem lenne szomorú, hogy ezt mind mitőlünk vették el, és hogy mennyi minden fejlődhetett volna ezekből az ezermilliárdokból az elmúlt években.
Teljesen hülyének néznek mindenkit. Felépítették a tökéletes, Orwell képzeletét is felülmúló hazugsággyáraikat a mi pénzünkből. A közszolgálati tévék és rádiók, meg az országos és megyei lapok, online felületek megszállásával, gyakorlatilag gombnyomásra tudják hazug üzeneteiket nap mint nap az emberek agymosására használni. Az a maroknyi független és kritikus média, ami maradt, agonizál és a túlélésért küzd. De a még megmaradtakat is sorban vadássza le az orwelli gépezet. Nem felejtjük el, amit a Népszabadsággal, az Indexszel tettek és most éppen a Klubrádióval folytatnak.
És akkor merjen az ember kri
