A Fidesz, az egészségügyi vészhelyzet kellős közepén úgy döntött, hogy most jött el a megfelelő pillanat a „Magyarország hét törvénye” című nacionalista hitvallás megjelentetésére:

• „Haza csak addig van, amíg van, aki szeresse” Az ember közösségi lény; genetikailag arra hivatott, hogy szeresse azokat a közösségeket, amelyekbe beleszületett: a nagycsaládját, a szülőhelyét, az egyházát, az iskoláját, a nemzeti kultúrát, amely részét képezi egy tágabb vallási-életmódbeli civilizációnak. Az ember ösztönösen igyekszik kötődni közösségekhez, de mégis sokszor előfordul, hogy ahol a „Haza” közömbös és nemtörődöm az állampolgáraival szemben, ahol „nem szeretik” vissza, magára marad az egyén ott egoizmus, huliganizmus és identitás nélküli kozmopolitizmus terem 
• „Minden magyar gyermek újabb őrhely” A gyermek tehát nem a család ajándéka, hanem az önvédelmi háborúra kész nemzetállam „katonája”? Különös felfogás…
• „Az igazság erő nélkül keveset ér” Ez nem keresztényi gondolat: ez az ököljog beemelése a közgondolkodásba! A polgárság azért győzte le a hepciáskodó, csak az erő nyelvén értő lovagokat, mert képes volt a legkülönbözőbb csoportok, társadalmi rétegek, nemzetállamok érdekeit, „igazságait” hatékonyan kezelni, tárgyalásos úton, kompromisszumokkal. Magyarország az első és második világháborúban az erős hatalmak oldalán indult harcba, mégis vesztett; ennek isszuk a levét a mai napig - ez az igazság.
• „Csak az a mienk,. amit meg tudunk védeni” Ennek semmi értelme a mai technika és elektronikus kommunikáció korában. Nemcsak arról van szó, hogy több ezer kilométerről képesek drónnal, vagy hacker-támadással csapást mérni a közművekre, a kiszemelt célpontra, emberre, de arról is, hogy megszűnt a személyes titok: mind a nagy internetes szolgáltatók, mind a saját állami szerveink, mind az ellenséges hírszerzők képesek feltörni a digitális kommunikációnkat. Ezek ellen nem nagyon tudunk védekezni… Na és?
• „Minden mérkőzés addig tart, amíg meg nem nyerjük” Ki mond ilyen badarságot? Minden mérkőzés időben behatárolt és a teljesítményt általában mások ítélik meg.
• „Határa csak az országnak van, a nemzetnek nincs” „Magyarország hét törvénye” közül ez a legellentmondásosabb, mert amennyiben a magyar nemzet átnyúlik az országhatárokon, úgy a nemzetállam vezetőinek arra kellene törekedni, hogy minél gyengébbek, vagyis átjárhatóbbak legyenek a határok. Tehát a szétszóratott magyarság elemi érdeke nem a „nemzetek Európája”, hanem ellenkezőleg az országhatárok nélküli Európa!
• Egyetlen magyar sincs egyedül” A fideszes Alaptörvény elvetette a „gondoskodó” állam koncepcióját és behozta a „munka-alapú” társadalom fogalmát. Úgy tűnik viszont, hogy a munka „értékét” maga az orbánista elit dönti el, egyfelől saját magát mértéktelenül megjutalmazza, másfelől teljesen közömbös az európai mércével mérve szegénységi küszöb alatt élő munkavállalókkal és elesettekel szemben. A roma és magyar hajléktalan, rokkant, kisnyugdíjas és beteg bizonyosan magára hagyatva érzi magát, mert a szociális háló már nem működik, az egyházi karitatív szervezetek viszont még nem képesek a helyükre lépni…

Olyan fiatalokra van szükségünk, akiket nem kaszárnya-, vagy kolostori szigorúságban nevelnek fel, hanem akikből önálló gondolkodású, szemfüles, csapatmunkára képes, erkölcsi iránytűvel rendelkező bátor felnőttek lesznek. Ha a magyar nemzetállam képes lesz milliónyi ilyen férfit és nőt kitermelni magából, akkor nem marad el sem az ország sikere, sem a hazaszeretet!