- A „putyinoskodás”, a korábban tabunak számító, 2. világháború utáni határok módosítását jelenti, illetve ennek a kétes dicsőségnek a felhasználását a hatalom legitimitásának megerősítésében, valamint a belső válságjelenségek elfedésére.
- Miután Orbánnak és populista politikustársainak nem sikerült sem a világot, sem az Európai Uniót szűklátókörű nemzetállami keretek közé szorítani (szerencsére), ezért új, szerényebb célt tűzött ki a magyar külpolitika: a nyugat-balkáni térség rendbetételét.
- Mivel az Európai Unión belül, Merkel háttérbe vonulása után, mára meghatározó politikussá váló Macron egy olyan kétsebességes Európában gondolkodik, amelyben már nem a különböző gazdasági háttérrel rendelkező országok életszínvonalbeli, jogi integrációja játssza a főszerepet, hanem az a törekvés, hogy a nyugat-európai országok, a szuverenitásukat feladva, hozzanak létre egy ütőképes, a többi nagyhatalommal versenyképes világhatalmi pólust. Amely országok nem akarnak, vagy nem tudnak beleolvadni ebbe a formációba, azok alkotják majd azt a peremvidéket, amelybe nemcsak a szegényebb és korruptabb EU-s közép- és dél-európai országok tartoznának bele, hanem teszem azt Franciaország korábbi érdekszférája is: a Mediterráneum.
- Az Európai Unió kimondva, kimondatlanul eldöntette, hogy nem kíván újabb, támogatásra szoruló országot felvenni a tagjai sorába, mert ezek túl sok problémát jelentenek és elvonják az energiákat az európai „csúcsállam” kiépítésétől. Ezért is történhetett meg, hogy a renitens; Európa ellenségeivel kacérkodó, mélységesen korrupt Magyarország a „Szomszédságpolitika és bővítés” elnevezésű, jelentéktelennek ítélt európai biztosi funkciót kapta Várhelyi Olivér személyében.
- Orbán Viktor újra elemében érezhette magát, mert az a látszat alakulhatott ki róla, hogy döntőbíró lehet, méghozzá az EU (és Oroszország) megbízásából a nyugat-balkáni térségben.
- Idézet a 444.hu kiváló cikkéből: „A Nyugat-Balkán újrafelosztásában együtt emlegetett Orbánt és Vučićot meglepően sok dolog köti össze. Náluk jobb barátja se az etnikai feszültségek szításában rendkívül aktív Vlagyimir Putyin orosz, se Hszi Csin-ping kínai elnöknek nincs szerte Európában, utóbbival még egy közös üzlet, a kínai hitelből, kínai vállalatokkal kínaiaknak épített Budapest-Belgrád vasútvonal is összeköti őket. De Orbán egy másik érintett szerb politikussal, Milorad Dodikkal, a Boszniai Szerb Köztársaság elnökével is barátságot ápol, 2019 őszén, a Borkai-botrány csúcsán kettejükkel egyeztetett a két ország és a boszniai szerb államalakulat viszonyainak fejlesztéséről.” (https://444.hu/2021/04/24/orbant-is-sejtik-a-nyugat-balkan-ujrafelosztasanak-kiszivargott-terve-mogott)
- Mi lehet ennek a következménye? Ha a 2022-es választások után továbbra is az orbánisták maradnak hatalmon, akkor az Európai Uniótól még inkább elsodródik Magyarország. Talán Orbán is felhatalmazva érzi majd magát arra, hogy a kilépés széléig vigye az országot, miközben a Nyugat-Balkán látszólagos „királycsinálójává” válik. Természetesen ez is csak látszat lenne, hiszen a „függetlenségére büszke, kurucos” Magyarország egyre inkább az orosz és a kínai érdekek kiszolgálójává válna. (Már most is látható a bizarr folyamat kezdete; a magyar kormány a „Róma-központú” görög-katolikus egyház mellett egyre inkább támogatja a Magyarországon korábban gyakorlatilag nem létező „Moszkva-központú” görög-keleti egyházat…)
- Orbánék abban reménykednek, hogy a határmódosítások korábbi tilalmának általuk is szorgalmazott feloldása után, - valamint azután, hogy az EU leveszi a kezét erről perifériáról – Ukrajna esetleges orosz felosztása esetén megkapjuk Putyintól koncként Kárpátalját…
Ez az egész orbáni stratégia oda vezethet, hogy Magyarország kisszerű, de véres nemzetközi konfliktusokba sodródik bele. Ha el akarjuk kerülni ennek a kockázatát, akkor nem szabad a Fideszre szavazni 2022-ben!
