Orbán „megelőző támadás”-t intézet az Európai Unió különböző intézményeitől, valamint a Biden adminisztrációtól várható kritikák előzetes kivédésére, de rosszak a kiindulópontjai és tévesek a következtetései.

Rossz kiindulópontok:

• Orbán úgy tesz, mintha Európa jellegzetessége a nemzetállamok által szétszabdalt kontinens lenne, holott ellenkezőleg: az „egységes” európaiság az, ami visszatérő jellemző jegye ennek a civilizációnak. Kezdve a mai Belgiumtól Egyiptomig húzódó ókori Római Birodalmon, a középkori, latin nyelvű, román-gótikus kultúrájú nyugati kereszténységen át, az Angliától Oroszországig húzódó, egységes ízlésvilágú, klasszicista-arisztokratikus Európáig. Ezt a folyamatot vágta ketté a Nagy Francia Forradalom, amely egyszerre hozta létre az internacionalizmus romantikus eszméjét és a nemzetállami sovinizmust. De a nemzetállami elkülönülés feltehetően csak egy véres és sok szenvedést hozó kitérő az európai történelemben.
• Léteznek válságjelenségek, de ezek egyáltalában nem Európa-specifikusak: a szólásszabadság kontra gyűlöletbeszéd, a családi „modell-nélküliség” kontra a tradicionális nagycsalád, a bevándorlók asszimilációja kontra idegenszerű fanatizmus – ezek az ellentétek az egész világon észlelhetők! Európa lakossága azért fél a jövőtől, mert nyakunkon a klímaváltozás, az ivóvízhiány és a túlnépesedés miatti járványveszély – de ezek szintén nem csupán európai, hanem globális problémák.
• A Brexit nem Juncker-en múlt, hanem a brit miniszterelnökön, aki elszámította magát. Dehogy akart kiszállni az Unióból, de az információ-hiányos, érzelmekre ható kampány, az Európa-párti fiatalok felelőtlen távolmaradása a szavazástól, a korlátolt nacionalizmus, a kontinenst lenéző „szigetlakó” mentalitás, valamint a helyiek számára a munkaerő piacon túl nagy konkurenciát jelentő kelet-közép-európai, olcsó bérekkel is beérő munkavállalók tömegei hangolták az EU ellen a választópolgárokat.

Téves következtetések:

• Az Európai Unió centralizációs és egységesítő törekvései természetesek. Új világhatalmak bukkantak fel és ha Európa megreked a 27 saját feje szerint politizáló kis és közepes független állam laza szövetségénél, akkor túl gyenge és fejlődésképtelen lesz a nagy birodalmak közti versengésben. Az európai identitás és civilizáció - és azon belül a nemzeti, nemzeti kisebbségek kultúrájának - megőrzése érdekében logikus törekvés, ha gyengítik a nemzetállami jogosítványokat, ugyanakkor erősítik egyfelől a regionális önkormányzatiságot, másfelől az Európai Parlamentet és az európai kormány szerepét játszó Európai Bizottságot.

• Az orbánisták úgy képzelik a hatalomgyakorlást, ahogy a zsarnokoskodó, családverő apák, akik nem engednek beleszólást a család „belügyeibe”. Visszautasítanak minden európai és amerikai kívülről jövő észrevételt, kritikát, de a nemzetállamon belül sem tűrik az NGO/civilszervezetek kritikáját – mondván, hogy a szálakat Soros mozgatja. De hát ez már 1980-as években sem volt igaz, amikor valami hasonlóval vádolta meg az akkori hatalom a Fideszt, most pedig aztán végképp nem, amikor Soros György elmúlt 90 éves. A mindenkori civilszervezetek, ha jól csinálják a dolgukat, akkor a hatalom csak profitálhat a működésükből, mert társadalmi munkát végeznek és visszacsatolják az információt.
• Orbán legnagyobb csúsztatása az, hogy Magyarországot „Európa utolsó, máig élő szabadságharcosaként” mutatja fel, miközben egy elavult, a plebsszel mit sem törődő és Európától egyre jobban elszigetelődő hadiállamot épített fel.

Orbán Viktor „vezérlő tábornok” érti a katonai hasonlatot: az egészségügyi és humanitárius válságokkal terhes, viharos időben hatalmas felelőtlenség lenne a magyar nemzettel szemben, ha egy rosszul felszerelt, gyakran meghibásodó, túl kicsi, ezért az óriáshullámoktól könnyen felboruló „szuverén magyar gyorsnaszádon” utaznánk; jobban tennénk, ha átszállnánk a még a viharos tengeren is biztonságot nyújtó Európai Unió nevű „repülőgép anyahajó”-ra!

 https://hvg.hu/itthon/20210619_orban_brusszel_soros_szovjet_csapatok_kivonulasa