Orbán a tettei alapján úgy képzelhette, hogy a humán szférával nem kell nagyon foglalkozni: oda kell adni Fidesszel szorosan együttműködő egyházaknak és majd ők adnak ápolónővéreket a kórházakba (akik hasonlóan a Horthy korszakhoz, kevéssel is beérik), tanárokat az iskolákba (akiknél nem a szaktudás, nem a gyerekszeretet fontos, hanem csakis a "nemzeti-keresztény morál átadása és annak szigorú számonkérése), valamint szociális munkásokat (akik bár maguk is vegetálnak, de a hit és kegyes jócselekedet fölött érzett jámbor öröm mindenért kárpótolja őket).

Orbánék számára az "emberi erőforrás" liberális blöff, hiszen a reményeik szerint az olyan egészséges, fiatalos és a hanyatló Nyugattal szemben szabadságharcos háborúba induló nemzetállamban, mint amilyen szerintük a magyar, sajnálatos, de elkerülhetetlen az emberveszteség. De tulajdonképpen az orbánisták számára a kivándorlás és sok magyar állampolgár korai halála sem akkora tragédia, hiszen elősegíti a "tisztulási folyamatot"; a múltból itt maradt ateista-hazaáruló salak eltávozását! Ily módon a keresztény-nemzeti megújuláson átesett szuverén orbáni-Magyarország napja eztán ismét felragyoghat Európa és a világ egén!:)

Mindezek alapján kijelenthetjük, hogy Orbán, aki bűnös módon engedte, hogy a hivatali idejében felszaporodjanak a nemzetállamban érdekelt, fanatikusan EU-ellenes bürokraták és a római pápát is túl liberálisnak gondoló keresztény fundamentalisták most ezek csapdájába esett. Immár olyan irracionális kényszerpályán kell mozognia, amelyet korábban, józan ésszel mérlegelve talán nem vállalt volna.

Orbán tehát már nem ura a cselekedeteinek, ennélfogva alkalmatlan a kormányzásra!