„Ön szerint melyek voltak az orbáni külpolitika legnagyobb kudarcai 2021-ben?

Vitathatatlanul az egyik nagy kudarca Orbán külpolitikájának az uniós jogállamisági eljárás kimenetele, mert a jelek szerint a bírósági döntés az lesz, hogy elutasítják a magyar-lengyel keresetet. A második az, hogy nem sikerült összehoznia az Európai Parlamentben az általa megálmodott nagy szélsőjobb csoportosulást. A harmadik pedig, hogy nem sikerült egységbe kovácsolnia a visegrádi országokat, még úgy sem, hogy ő töltötte be a V4-ek elnöki tisztét.

Beszéljünk a sikerekről is.

A válasz erre felemás, igazán komoly sikert nem látok. A siker ugyanis az lenne, ha Magyarország nemzetközi pozíciói erősödtek, kapcsolatai fejlődtek volna, de Orbán Nyugat-Európában csak Boris Johnsonnál vizitált. Sajnos az idén is folytatódott az ország marginalizálódása, önmagunk kirekesztése.

Azért a magyar diplomácia igen aktív volt. Csak értek el sikereket is.

Sikereket csak az Európai Unión, Magyarország saját szövetségi rendszerén kívüli relációkban ért el a kormány. Orbán talán sikerként könyvelheti el, hogy valamit tett a Nyugat-Balkán európai felzárkóztatásáért azáltal, hogy Szerbiával, Boszniával, Albániával, Észak-Macedóniával, Koszovóval ápolta szorosan a kapcsolatot. Ezen túl, a magyar külpolitika a lassan magunk mögött hagyott évben is Európán kívül próbálta fejleszteni a gazdasági kapcsolatokat. Ma már se szeri, se száma a gazdasági vegyesbizottságoknak, már-már kezelhetetlen tömegben állítottak fel ilyeneket, ráadásul távoli országokkal. Nem látom be, hogy miért kell például a Fülöp szigetekkel ilyen bizottság, vagy, hogy miért éppen Ugandában van a legnagyobbnak mondott gazdaságfejlesztési programunk. Egy-két „siker” mesze az akciórádiuszunkon túl tűnik fel.

Milyen szerepe van a magyar diplomáciának az ország további tekintélyvesztésében, ahogy Ön fogalmazott: marginalizálódásában? Ennyire gyatrává süllyedt az állomány?

Külügyminisztérium több mint hét éve nincs Magyarországon, 2014 óta már csak Külgazdasági és Külügyminisztériumként funkcionál, s – teszem hozzá – nem csak a nevében. Ez meg is látszik, amikor az ember próbálja áttekinteni a mögöttünk maradó évet. Szijjártó példás buzgalommal repked szerte a világban, főleg gazdasági ügyekben. A gazdaság dominál a minisztérium tevékenységében, és elenyésző a külpolitika. Persze tudjuk, a külpolitikát egyértelműen és egy személyben Orbán csinálja, illetve részben Varga Judit igazságügyi miniszter, aki főleg az európai politikában aktív.

De a stáb, az állomány mégiscsak a minisztériumban van.

Valóban, s odatartoznak a külképviseletek, onnan irányítják a nagyköveteket, akiket egyébként egyetlen madzagon rángatnak. A külképviseletek ma Orbán szócsövei, parancsra írogatnak válaszcikkeket, reagálnak le dolgokat, s megrendelésre nyilatkoznak, mindezt a hazai belpolitikai kampány részeként. Várhatóan a következő hónapokban még inkább így lesz. Igaz, a diplomáciai testületnek pontos utasítások szerint kell működnie, nem hordanak ugyan egyenruhát, de úgy kell engedelmeskedni és jelenteni, mint a katonaságnál. Ettől persze még létezhetne a külügyminiszter által megvalósított és képviselt külpolitikai irányvonal.

Mit vár 2022-től? Milyen lesz a nemzetközi környezet Orbán számára, már ha marad tavasz után is? 

Az egyértelműen látszik, hogy az új amerikai adminisztráció nemzetközi téren is aktivizálódik, külügyminisztere, Antony Blinken pedig felkészült, profi diplomata. Az Egyesült Államok erősebben lesz jelen a nemzetközi színéren, mint az utóbbi időben volt. Európa irányát, sorsát, dinamizmusát pedig a német-francia tandem fogja meghatározni. S ez nem lesz kedvező Orbán számára. Elsősorban ez fogja meghatározni a magyar külpolitika nemzetközi környezetét, ami azzal együtt is igaz, hogy vannak további, jelentősen befolyásoló, ma még ismeretlen elemek, nem emberi tényezők, mint például a koronavírus-járvány alakulása, ami bénítja a gazdaságot, korlátozásokkal jár, lázadásokat vált ki, főleg a szélsőjobb irányából és mérgezi a politikát. De ilyen befolyásoló tényező lehet akár egy váratlan vulkánkitörés, amely megbénítja a nemzetközi repülési forgalmat stb.

Sok ilyen területen egybeesik a magyar és az összeurópai érdek- A magyar külpolitika, ha fű alatt is, azért többször együtt ment a többi uniós tagállammal. Erre vajon számíthatunk-e a jövőben is?

Az említett kihívásokra sokszor a magyar, illetve lengyel vétó miatt nem sikerül közösen reagálni. Holott jó eszköz lenne – nekünk is –, ha az Európai Unió kontinentális méretekben tudna intézkedni, de ehhez közös akarat kellene, ám ezt az akaratot a magyar-lengyel páros gyengíti, Orbán és Kaczyński a saját belpolitikai érdekeit viszi ki Brüsszelbe. Ez hasonlít ahhoz, mint amikor David Cameron felfújta a pártbéli, belső, Európa-konfliktusát, ami végül elvezetett a Brexithez. Általában nem jó, ha a politika magasabb szinten akarja megoldani a kisebb problémát, vagy megfordítva. Orbán a nagyobb problémákat megpróbálja alacsonyabb szinten kezelni, ilyen például a migráció, azt követeli, hogy ezt adják vissza nemzeti hatáskörbe. De ha valamit, akkor a transzkontinentális méretű migrációt, vagy a globális járványt nem lehet nemzeti szinten elintézni, a problémák megoldása ugyanis mindig azon a szinten keresendő, amelyiken maga a probléma jelentkezik. Kormányunk azonban a saját problémáit kiteríti a brüsszeli asztalra, a kontinentális problémákat pedig megpróbálja szűk, nemzetállami keretek közé szorítani.

Milyen nemzetközi fogadtatásra, környezetre készüljön az ellenzék, ha sikerül megnyerni a tavaszi országgyűlési választásokat?

Az előválasztástól kezdeném a választ: az igazi siker volt, hosszú évek óta az ellenzéki oldal első, valódi politikai sikere. Demokratikus, átlátható módon találtunk egy motivált és minden jel szerint alkalmas miniszterelnök-jelöltet Márki-Zay Péter személyében, akinek az első nemzetközi szereplései is pozitívak voltak. Megfelelő a fellépése, a nyelvtudása, jók a válaszai, nem véletlenül aratott sikert a bemutatkozása. Ha nyer az ellenzék, akkor a nemzetközi dimenzióban könnyebben kap politikai hitelt, mint idehaza. A nemzetközi közegben elfogadják azt, akit megválasztottak, elfogadják, hogy ő képviseli az országot, s esélyt kap arra, hogy megmutassa, mit kíván, mit fog tenni. Egy új kormányfőnek legalább száz napos hitele van, amíg a tetteivel igazolhatja az ígéreteit. Márki-Zay Péter és a mögötte állók alkalmasak arra, hogy visszaszerezzék Magyarország becsületét. Más kérdés, hogy itthon nehezebb dolga lesz a győztes ellenzéknek, nem fogja megkapni a szükséges és általánosan megadott száz napot Márki-Zay kormánya. Ha ugyanis a Fidesz ellenzékbe kerül, akkor az első perctől kezdve, nagyon elszánt ellenfele lesz a kormányzás zavartalan működésének. De ha a kormány megkapja a nemzetközi támogatást, akkor talán itthon is sikeres lehet.

Engedjen meg egy utolsó, immár személyes kérdést. Ha győz az ellenzék, készen áll-e arra, hogy feladatot, pozíciót vállaljon a kormányban, a kormány mellett?

Én az elmúlt években a V21 csoportosulásban politizáltam, ha van rá igény, akkor ezen a szinten most is és a jövőben is szívesen segítjük az ellenzéket a sikeres átmenet reményében, majd pedig az első vonalban lévőket.

És Ön menne első vonalba?

Ilyen igény nem merült fel, így erre nem tudok válaszolni. De a támogatási hajlandóságom megvan."

https://hirklikk.hu/kozelet/harom-nagy-kulpolitikai-kudarca-volt-2021-ben-orbannak-kapott-meretes-pofont-is/391515/?fbclid=IwAR3p00tiySeem