Az Európai Unió liberális, tehát kompromisszumra törekvő politikájához szokott, azokkal szemben pimaszul lavírozó Orbán Viktor most Putyin birodalmi politikájának betonfalába ütközött. A Putyinnal folytatott öt órás tárgyalás után, - ami sejthető módon inkább kioktatás volt, mint párbeszéd – immár az orosz birodalmi logika szerint zajlanak az események. Most feledkezzünk el Putyin fafejűségéről, aki csupán presztízsokokból, indokolatlanul háborús feszültséget provokált, amivel összerántotta a NATO-t és szándékai ellenére egy európai-amerikai-ukrán egységfrontot kreált. Koncentráljunk inkább a tanulságokra!
Az EU előtt két út áll: vagy továbbra is marad egy felturbózott, de alapvetően decentralizált „Közös Piac” és hagyja, hogy a feje felett a döntsenek az őt is érintő geostratégiai kérdésekről, vagy tanul a történtekből és maga is ütőképes hadsereggel rendelkező, tekintélyt sugárzó, kontinentális nagyhatalmi pólussá válik! Ha meg akarjuk őrizni az európai identitást az Európától amúgy elforduló Egyesült Államok, az agresszív Oroszország, a nyomulós Kína és a jelenleg tetszhalott Iszlám Állam gyűrűjében, akkor az egységes Európa akadályát képező nemzetállami kereteket szimbolikussá kell tenni, mert a jövő a magukat és a bioszférát megvédeni képes nagy civilizációs egységekben van!
Az orbáni propagandával szemben a globalizmus nem sorvasztja el a kulturális nemzetet. A globalista világpolitikában ugyan a civilizációs egységeken belül nemzetfeletti struktúrák jönnek létre (amiképpen a múltban az Osztrák-Magyar Monarchiában), de ez nem jelentette korábban sem, és nem jelenti a jövőben sem az identitások megszűnését. Ellenkezőleg; a kulturális régiókon és a régiók önkormányzatiságán alapuló civilizációs egységek megőrzik a régiók sajátosságait. Éppenhogy a nemzetállamok nacionalizmusából fakadt a kisebbségekkel (az olyan régiókkal, mint Erdély, Elzász, Tibet) nem törődő „anyanemzet” nyelvi, vallási és politikai homogenitásának igénye…
Nem várható, hogy miután a nemzetállam átadja a helyét a „civilizációs-egység” paradigmájának megszűnnének automatikusan a konfliktusok. De kevesebb szereplő, kevesebb „civilizációs-egység” közt kell majd fenntartani a politikai-katonai egyensúlyt, emellett – és ez a lényeg - összehangoltabbá válhat az olyan globális válságok elleni védekezés, mint az éhínség, az ívóvízhiány, a sivatagosodás, a járványok, a népvándorlás és a bioszféra károsodása.
Az orosz-ukrán konfliktus egyik pozitív hozadéka lehet, a Szovjetunió felbomlásához hasonlóan a keleties, korlátolt, önző nemzeti szempontokat követő „szakrális-hadiállamok” meggyengülése és új nemzetközi rendszerek, ”civilizációs-egységek”, köztük az Európai Államnak a létrejötte a Föld nevű bolygón.
