A nagyplakátok üzenete: „Védjük meg gyerekeinket… a VESZÉLYES Gyurcsány, Márki-Zay-féléktől”, értsd: a gyermekeinkre veszélyt jelentő ragadozóktól…
Az orbánista propagandista agytröszt módosításokkal, de követte az amerikai választásokat megelőzően a Trump-melletti, Hillary Clinton-elleni orosz hátterű lejárató kampány lényegi üzenetét, amelyben a Hillary Clintont pedofíliával, gyerekek legyilkolásával, majd egy globalista gyorsétkeztető hálózat alagsorában történő gyermekhús-feldolgozásával gyanúsították meg. Ezt az álhírt aztán mondhatni „zabálták” a QAnon hívők, az összeesküvés-elméletek és Trump imádói… Úgy látszik az „ideológiai harc” ma már nem világnézeti kérdésekről szól, hanem a genderizmusról, a papi és/vagy liberális pedofíliáról, köztiszteletben álló politikusok kábítószeres, vagy nem kábítószeres, hetero, vagy homoszexuális orgiáiról - ami siralmas.
Mindez abból fakad, hogy nehéz ideológiai fogást találni a Nyugati liberális demokrácián. Ez már a szocializmus éveiben sem sikerült, pedig az 1960-as évektől kezdődően a kommunista propaganda „fellazításnak” bélyegezte meg azt, amit ma „globalizmusnak” hívnak. De nagyon jellemző, hogy sok nyugat-ellenes volt-MSZP párttag, volt-munkásőr és titkosügynök könnyen váltott és lett vad kommunistából vad orbánista keresztény-nacionalista!
A probléma gyökere az identitás-kérdésekhez vezet vissza: az ember legyen inkább egyéniség, vagy egy kollektíva alkalmazkodó tagja? Van-e joga az embernek szabadon megválasztani az identitását, vagy csak azt a hagyományt szabad követnie, amibe beleszületett? Az olyan, Orbán által is képviselt vaskalapos konzervativizmus dühödten támadja, a főleg a fiatalságra jellemző állami tekintélyt elutasító, kritikus alapállást hirdető, hippi-jellegű, kozmopolita szubkultúrát. Mit kínál viszont helyette? Leginkább macsó, férfi felsőbbrendűséget, fanatikus magyarság tudatot, idegenellenességet és fociszurkolást, hiszen az orbánizmus „katedrálisai” azok a stadionok, ahol kórusban énekelnek a szurkolók többek közt hazafias dalokat.
Putyin és Orbán rendszerváltó stratégiája a visszájára fordított, immár nacionalista jellegű „fellazítás”. Vagyis a cél egyfelől minden nemzetállam-fölötti struktúrát bomlasztani, akár Trump, akár az EU -ellenes Le Pen, vagy Jansa támogatása révén, másfelől a „liberális mételytől” megvédeni a társadalmat a patriarchális „családpolitika” révén. Azt azért érdemes leszögezni, hogy az amúgy csöppet sem gyerekbarát populizmusnak csak addig van szüksége a gyerekeket fenyegető mumusok rémképére, ameddig ezzel erős érzelmi hatást lehet kiváltani a politika iránt közömbös asszonyokban és férfiakban.
Vajon az Egységes Ellenzék kampánya képes lesz-e meggyőzni a bizonytalankodókat arról, hogy nem az álságos valláserkölcsiséget hirdető, korrupt Orbán, hanem Márki-Zay Péter a polgári tisztesség és erkölcsösség igazi letéteményese?
Remélhetőleg igen, mert ez az igazság!
