Kicsit több, mint száz évvel ezelőtt Magyarország, az Osztrák-Magyar Monarchián belül Ausztria egyenrangú társországa volt. A korábban még kevéssé városias Budapest egyre inkább felvette a versenyt a csillogó császárvárossal, Béccsel. Az Osztrák-Magyar Monarchia meghatározó európai nagyhatalom volt, fizetőeszközét, a koronát - amelyet a magyar Wekerle Sándor tett aranyfedezetű, inflációnak ellenálló valutává – a világon mindenütt elfogadták. Olyan birodalom meghatározó tagja volt a Magyar Királyság, amely a világ tudományos, művészeti központja volt. A Monarchia magasszínvonalú és a felekezeti hovatartozásra kevéssé figyelő iskolarendszerének köszönhetően feltűnően sok későbbi Nobel-díjas tudós került ki az itteni gimnáziumokból, egyetemekből. De a magyar politikai elit nacionalista része, önhitt módon úgy gondolta, hogy érdemes lenne felbomlasztani ezt az Adriától Ukrajna távoli részéig terjedő államkonglomerátumot és egyben hatalmas piacot a független, szuverén magyar állam megteremtése érdekében! Úgy gondolták, hogy az ezeréves Magyarország és benne az „államalkotó” magyar nemesség arra termett, hogy uralkodjon az államot létrehozni képtelen nemzetiségeken, amihez különben sincs szükség a Monarchiára. Ezzel szemben a nemzetiségeink, kihasználva a Monarchia első világháborús vereségét, létrehozták a maguk független és szuverén államaikat. (Ha úgy vesszük a trianoni békeszerződés révén létrejövő önálló magyar állam egykorú azzal az önálló Ukrajnával, amelynek még a létezését is tagadja Putyin.)
A probléma ma már nem is annyira a száz évvel ezelőtti trianoni békediktátum, hanem a beakadás, hogy az orbánista nacionalisták még mindig a „független és szuverén” magyar állam megteremtésének bűvkörében élnek és kész lennének szövetkezni bárkivel, akár Putyinnal is, az Európai Unióval szemben, csak senki ne nézzen bele az elit piszkos politikai kártyáiba…
Orbán kormányzása során alapvetően az új, kiváltságos elit létrehozására és az egyházak hatalomba való bevonására koncentrált és sokkal kevésbé a magyar nép életkörülményeinek és gazdasági versenyképességének javítására. A modernizálás elhanyagolása, a belső politikai megosztásra játszó hisztérikus politikai kampányok miatt Magyarország fiatalság-, és népességmegtartó ereje drámai módon lecsökkent.
A kormány hiába talált ki kapkodó módon mindenféle népességnövelő családi kedvezményt, ha az ország sokak számára élhetetlenné és perspektíva nélkülivé vált. És a kivándorlást (akárcsak az inflációt) nehéz megállítani.
A rövid távú, csak a látványos célokat követő, felelőtlen kormányzás következtében egyre tragikusabbá válik a szakképzett munkaerő hiánya Magyarországon. És hiába minden fogadkozás, az elöregedő, az elszegényedő Kelet-Magyarországról Nyugat-Magyarországra elvándorló, valamint a Nyugatra kivándorló lakosság helyét mások foglalják el, vagy fogják elfoglalni a jövőben.
Ez a nem szándékolt, de minőségi romláshoz vezető „lakosságcsere” Orbán Viktor felelőtlen, nacionalista, de valójában nemzetrontó politikai öröksége, akármeddig is marad hatalmon…