Új világhatalmi konstelláció

Az egypólusú világrend megrendülése után minden főbb civilizációs egység igyekszik visszaszerezni egykori hatalmi befolyását a világban: Kína a 200 évvel ezelőtti hatalmi pozícióját; Oroszország meg a pravoszláv-cári birodalmi kereteket. Ebben az összefüggésben időszerű lenne újragondolni Európa helyét is a 21. században.

Lehet vele kapcsolatban beszélni a „nemzetek Európájának” látszólag fennkölt eszméjéről, ami valójában nem más, mint a belügyekbe való beleszólást nem engedő nemzetállami elitek magánérdeke, valamint az európai civilizációt feldaraboló és azt végzetesen meggyengítő program. Európa évezredes küldetése, hogy nagyhatalmi központként őrizze és tovább fejlessze az ókori Róma és Konstantinápoly racionalitást is magában foglaló szellemiségét.

A világgazdaság a gyarmatosítást megelőzően még inkább, mint ma, nem az „etnikailag homogén szuverén kis államokon”, hanem eleve a „globalizmuson”; az India-Európa, a Perzsia-Európa, az Arábia-Európa, az Egyiptom-Európa és persze a Kína-Európa közti Selyemúton alapult. Ezzel párhuzamosan az európaias görög-római-zsidó-keresztény kultúra kisugárzott a Földközi-tenger medencéjére, a Közel-Keletre és a pravoszláv hitre térített területekre – ez az az örökség, amelyre igényt tarthat a civilizációs alakzatunk! Ebben a nagyhatalmi rivalizálásban minden civilizációs egység összezár, hogy megerősítse hatalmi pozícióját; Európának is ez a legfőbb érdeke.

„Európa-terv” 50 évre előre?

Az Európai Uniónak nincs még a kínaihoz hasonló 50 éves terve, mert széttöredezett nemzetállamokra és nincs közös víziója – ezen kell változtatni! Olyan új alkotmányozási folyamatot kell beindítani, amely idővel megteremti a feltételeit egy magát megvédeni képes európai szuperhatalom létrehozásának. A minta lehetne az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés, amely egyensúlyt hozott létre a helyi autonómiák és a központban maradó külügyi, pénzügyi és hadügyi minisztériumok közt. Mindezt természetesen már nem egy monarchia keretei között, hanem egy választott európai parlament és köztársági elnök vezetése alatt.

A magyar ellenzék elemi érdeke aktívan hozzájárulni az Európai Unió megreformálásához!

Orbán hatalomból való kiszorításának egyik feltétele az Európai Köztársaság előkészítése. 2026-ban az Unió-párti magyar ellenzéknek az orbáni szónoklatokban kimerülő, bukásra ítélt nemzetpolitikájával szemben hiteles alternatívát kell állítania: egy biztonságos, fejlődőképes, szociálisan érzékeny, a kulturális-, vallási/ateista hagyományokat tiszteletben tartó és a bioszférát megvédeni képes összeurópai jövőkép formájában!