A túlbuzgó, "világmegváltó" görög-keleti kereszténnyé vált Putyin pont olyan dühöt érez a „hitetlen” Nyugat lakóval szemben, mint Kelet-Római Justinus császár a részben pogány, részben ariánus eretnekké vált Nyugat-Róma birodalom lakói iránt.

 „…Meghalt Theodorik (526). Bizánc ekkor már nem titkolta szándékait. Néhány évi készülődés után 535-ben partra szállt az első expedícióshadsereg, elfoglalta Szicíliát, bevette Nápolyt, majd bevonult Rómába is. Ettől fogva huszonnyolc esztendőn át dúlták a hadak Itália földjét. A harc úgy elvadult, hogy már semmit sem ért az emberélet. Mediolanumnak – Milánónak – 539-ben az egész férfilakosságát kiirtották, Prokopiosz szerint 300 ezer embert. Rómát ötször ostromolták meg, s közben elvágták, tönkretették minden vízvezetékét. A háború végére maláriás mocsarakkal övezett romhalmazzá vált a város. A hét halom közötti völgyeket kőtörmelék töltötte fel. A lakosság szétszéledt, már akit előbb el nem vittek a járványok, éhínségek. Nem volt többé szenátus, nem voltak konzulok, nem volt fórum, nem voltak iskolák, nem voltak fürdők – néhány ezer ember tengődött csupán a nyomorteleppé züllött világvárosban. A hadak elhordták a vetőmagot is, nem volt, aki vessen és arasson. Éhhalál környékezte egész Itáliát: némelyek barmok módján füvet rágtak, mások farkas módján emberhúst ettek.”

Varga D.-Vekerdi L.: Európa születése, Móra K.; 31. old.