Már a "Magyar Köztársaság" szóösszetétel száműzése is gyanús volt, de most a "megyerendszer" és legfőképpen az európai "régió" felosztást sutba dobó országgyűlési döntés már világosan jelzi, hogy Orbán nem előre, hanem hátra akar menni az időben!

A vármegyerendszer logikája azonos a központosítással, aminek lényege hogy királyi várakat kell építeni az ország stratégiailag fontos pontjaira a külső és belső (például az árpád-kori a pogány) veszély gyors elhárításához. Ez a középkorban betöltötte a funkcióját, de már az 1700-as évek végén, a felvilágosult II. József császár az osztrák tartományi rendszer modernizálásával párhuzamosan megreformálni akarta volna a szakszerűtlenül működő, korrupt magyar vármegyerendszert. Ez ellen a törekvés ellen a saját privilégiumait foggal-körömmel védő magyar nemesség, - mit sem törődve az ország hosszú távú érdekeivel - "szabadságharcot" hirdetett.

Igazából innét kezdve válik egyre polgáriasultabbá Ausztria és marad egyre inkább elmaradott, nemzetből kitagadott, feudális függőségben tartott, piaci árutermelésre alkalmatlan magyar és nemzetiségi jobbágysággal a Magyar Királyság. 

Orbánék felfogásában a vármegyerendszer visszaállítása, egy további lépés az állam és egyház egyesítése felé. És végül is miért ne lehetne úgy, mint a bizánci-cári jellegű Oroszországban, ahol a (korábbi titkos ügynök) Kirill pátriárka a jobbkeze (korábbi titkos ügynök) Putyinnak?  

A vármegyerendszer akárcsak névleges visszaállítása sem egyeztethető össze a szekularizált köztársaság eszményével. A "vármegye" újbóli bevezetése pedig egyenesen provokáció a régió-logikájú Európai Unióval szemben!