Petőfi számára - akár a magyar Reformkor más nagyjai számára - Haza és Haladás nem volt kibékíthetetlen ellentmondásban egymással.
A Hazát nem úgy fogták fel, mint az orbánista idegengyűlölő és korlátolt nacionalisták, hanem politikai nemzetben gondolkodtak; vagyis nem homogén, főleg nem "fajilag homogén" etnikumban! Abból szempontból is liberálisak voltak, hogy Európán belül nem magyar elkülönülést akartak, hanem a feudális hierarchia, a Trón és Oltár "szent szövetsége" ellen fellázadt népek testvéri szövetségét, föderációit európai és globális méretekben.
A globalizmus, a multi-nacionális struktúrák tehát nem voltak számukra mumusok - ezt csak a hazafisággal takarózó, magyarul beszélő, fideszes belső-gyarmatosítók számára látszólagos veszélyforrás, hiszen amúgy elismerik, hogy Magyarország képtelen lenne az önellátásra.
A jelenlegi politikai kurzus, az állam és az egyház újraegyesítésére szövetkező új uralkodó osztály gyűlöli mind a Felvilágosodás, mind a Reformkor racionalizmusát, plebejus vonásait és magát a szabadelvűségét, amelyek pedig az igazi eszményei voltak 1848 hőseinek!
