A táncház mozgalom alternatív mozgalom volt: nemcsak abban a tekintetben, hogy a művelői a magyarkodó nótához képest akartak visszatérni - elsősorban Sebőék, de a Muzsikásék is - az eredeti, erdélyi népzenéhez, hanem abban is, hogy nem engedtek sem az urbánus értelmiség-ellenes, sem az irredenta-nacionalista szírénhangoknak!
A táncházmozgalom "multikulti" volt; nemcsak amiatt, mert a bartóki "kozmopolita" felfogást képviselte, miszerint a magyar népzene csak az egyik dialektusa a kárpát-medencei, tágabban a balkáni, török-ázsiai zenei világnak, nemcsak azért mert átültette a városi/művelődésiházi környezetbe a széki táncház formát, hanem főleg azért, mert a "népművelő" jellegénél fogva a kezdetektől fogva énekelt versek, kortársi irodalmi alkotások is szerepeltek a repertoárjában.
Félő, hogy a nacionalista csőlátásban szenvedő, konzervatív orbáni kultúrpolitika még kevésbé tűrné meg az eredeti táncház-célkitűzéseket, mint amennyire azokat eltűrte a Kádár-rendszer... főleg nem egy alulról jövő, a hivatalos ízlés ellen lázadó ifjúsági mozgalomként!