Trianon előtt egyszerű volt a helyzet, azt mondták a politikusok, hogy léteznek "államalkotó nemzetek" és "nem-államalkotó, korcs nemzetek". Ebből kiindulva Magyarországot a magyarországi (tehát a magyar és nem-magyar anyanyelvű) arisztokratikus elit egyenrangúnak tekintette a "nagy" európai nemzetekkel, ahogy az összeurópai Gothai Almanach nemesei is egyenjogúak voltak. Ebből a szempontból a hazai szlovák, román, szerb, ruszin stb. kisebbségeknek egyszerűen nem jártak kollektív jogok. De az első világháborúval véget ért az "Isten által megszentelt" dinasztikus kormányzás korszaka és jöttek a választói többség által legitimált nemzetállamok. Vagyis 1920-tól már benne volt a pakliban mind a jobboldali, mind a baloldali populizmus. Ez a viszonylag újsüttetű populizmus gyerekbetegségekkel küszködik, főleg az identitászavaros Magyarországon! Olyan mint egy zavart kamasz: Magyarország hol a "bokréta Isten kalapján", hol - Orbán szavai szerint - "visszatérő rémálmunk, hogy egyszer megjelenik a Jóisten Magyarországon, megkérdez minket, mi végre vagyunk a világon, és ha mi nem tudunk válaszolni, kihúz minket a nagy könyvből, ahova a nemzetek vannak felírva".

Na ezért kellenek az önigazoló mítoszok és élethazugságok!:( https://index.hu/kulfold/2019/12/05/orban_japanban_mondta_el_mi_a_mi_visszatero_remalmunk/