A boldogulásra való esélyünk nem volt se jobb, sem rosszabb, mint Lengyelországnak, Romániának, vagy Észtországnak. De a felturbózott népies/urbánus ellentét, az energiákat felemésztő, a háborús hisztériát keltő jobboldali politikai diskurzus, illetve az ennek való tömeges behódolás okozta Magyarország lemaradását a többi környező országhoz képest; a tömeges kivándorlást és végsősoron az elszegényedést.

Sajnos a magyarság leginkább a régi nemesi reflexben ismer magára: "fenn az ernyő, nincsen kas"... a világraszóló kiválóság, a külcsín fontosabb, mint a jól megalapozott tudás, a világszínvonalú termelés és az üzleti érzék, tehát a belbecs... Csak az ősi, európai nagy országokkal egyenrangú, a keresztény erkölcsiség magaslatán lévő, egységes nemzet LÁTSZATA számít a sikert arató jobboldali politikusoknak - semmi más!