Sárosi Péter: "A 19. században a tradicionális családot az jelentette, hogy több generáció és közeli rokonok éltek egy fedél alatt, vagy legalábbis nagyon közel egymáshoz. A gyerekeket nem csak a szülők, hanem a közeli rokonok is nevelték, közösen, és a házimunkát is megosztották. Így azok az egyedülálló, nem házasodó rokonok is részei voltak a családnak, akiknek nem volt gyermeke. És voltak akkor is egyedülálló szülők, házasságon kívül született gyermekek, vagy - horribile dictu - a saját nemükhöz vonzódó emberek, akik mind a család részét képezték.
A múltat rózsaszín ködben ábrázoló mítoszgyártók azzal nehezen akarnak szembenézni, hogy régen a család, és a házasság, elsősorban gazdasági és egzisztenciális közösség volt.
Azok, akik szerint a gyermekek egészséges fejlődése csakis az általuk idealizált “hagyományos” nukleáris családban képzelhető el, tévednek. A gyermek egészséges fejlődése szempontjából gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy a család megfelel-e ennek az ideálnak. Ami fontos, hogy szerető és gondoskodó környezetben nőjön fel, ahol megtapasztalhatja az erős, kölcsönös érzelmi kötődést olyan felnőtt emberekhez, akiktől megfelelő figyelmet kap, és akik kifejlesztik a benne rejlő képességeket."
https://pendulum.444.hu/2020/11/26/a-hagyomanyos-csalad-hamis-mitosza